Régi mítoszuk az európai luxusmárkáknak, hogy helyi kézműves termékek. Például a Chanel és a Louis Vuitton egy 16 ezres spanyol kisvárosban, Ubrique műhelyeiben készíti drága és míves kézitáskáinak jelentős részét. Donald Trump „kereskedelmi atombombája” elől az amerikai gyártás jelentene kibúvót, ám ez nem opció a luxusszektornak.
Bár a magas árrések némi védelmet nyújtanak a márkáknak a vámokkal szemben, az európai luxusipar mégsem hagyhatja figyelmen kívül Donal Trump törekvését, hogy minden termelést az Egyesült Államokba helyezzen át. Ezért a „Made in Europe” értékajánlat is felülvizsgálat alá kerülhet. De a márkák aggódnak, hogy az Amerikában gyártott luxuscikkek már nem érdekelnék a fogyasztókat.
Semmi értelme az olasz Gucci táskákat Texasban gyártani
– háborgott Francois-Henri Pinault, a Gucci, a Saint Laurent és a Balenciaga tulajdonosi csoport vezérigazgatója a francia törvényhozók előtt a hónap elején. Hozzátette: az ügyfelek sosem fogadnák el a texasi Guccit luxusterméknek.
A gyártás áthelyezése veszélyeztetné a szektor válságállóságát, hiszen különlegessége éppen a termékek exkluzivitásában rejlik.
Egészen elképesztő piac a luxuscikkeké. Egy alapfelszereltségű, fekete bőr Birkin 25 táska 11 400 dollárba kerül adózás előtt a Hermes amerikai üzletében. Ha a vásárló átsétál egy kézitáska-viszonteladóhoz, például a Privé Porterhez, azonnal 23 ezer dollár készpénzt kap cserébe.
A Privé Porter az Instagramon vagy Las Vegasban egy pop-up üzletben – friss dobozban és nyugtával (!) – 32 ezer dollárért passzolja tovább. Egy olyan táskáról beszélünk, amely elemzői becslések szerint, 1000 dollár önköltségbe került a Hermesnek.
Ez egy ilyen piac. Nem véletlen, hogy
sok gyűjtő üvegvitrinben tartja a kézitáskáját,
hogy megőrizze az értékét.
Nem a Hermes az egyetlen, amely korlátozza a kínálatát, és mesterségesen tart fenn hosszú várólistákat. Egy csúcskategóriás Ferrarihoz is sokéves kapcsolat kell a céggel, és komoly Ferrari-gyűjteményt illik felmutatnia a vásárlónak. Elvégre a Ferrari sem autómárka, hanem luxuscég.
Érdekes fejlemény, hogy az európai származás vonzereje már megkérdőjeleződik az iparág második legnagyobb piacán, Kínában. Miután Trump bejelentette a vámjait, videók hulláma árasztotta el a TikTokot, amelyek felfedik a luxus valódi költségeit, s bemutatják, hogyan hamisítják a csúcskategóriás kézitáskákat egy kínai gyárban.
Már a vámháború előtt kátyúba futott a korábban évekig felülteljesítő ágazat. Emlékezetes, mennyire felpörögtek az eladások a pandémiás zárlatokat követően a pezsgők, a kézitáskák és a luxusékszerek piacán.
Ezt a trendet nevezték az iparágban bosszúvásárlásnak.
Ám a luxustermékek kevésbé tehetős vásárlói az elmúlt két évben már csökkentették vásárlásaikat, mivel a globális gazdaság a feszültség jeleit mutatta, nyomást gyakorolva a részvényárakra az egész iparágban.
Különösen feltűnő volt a visszaesés Kínában, az iparág második legnagyobb piacán.
A luxusszektor jelenlegi környezetében egyes márkák jobban teljesítenek, mint mások. Amíg a leggazdagabb vásárlók rugalmatlan kereslete ellensúlyozni tudta a kínai piac visszaesését, addig a fiatalabb, kevésbé tehetős vásárlókat célzó márkák jobban szenvedtek, mivel a fókuszfogyasztóik a gazdasági környezet nyomására becsukták a pénztárcájukat.
Bármily hihetetlen, azok a kínaiak, akik ragaszkodnak a luxuscikkekhez, gyakran Japánba járnak át bevásárolni.
Kínában a luxuscikkek átlagára az egyik legmagasabb a világon
– mondta Anthony Ledru, a Tiffany, az LVMH márka vezérigazgatója. Hozzátette: magasabb, mint az Egyesült Államokban, Japánban vagy Koreában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.