Veszélyben a luxus: most dől el, kivonul-e Európából a Chanel, a Gucci vagy a Louis Vuitton
Régi mítoszuk az európai luxusmárkáknak, hogy helyi kézműves termékek. Például a Chanel és a Louis Vuitton egy 16 ezres spanyol kisvárosban, Ubrique műhelyeiben készíti drága és míves kézitáskáinak jelentős részét. Donald Trump „kereskedelmi atombombája” elől az amerikai gyártás jelentene kibúvót, ám ez nem opció a luxusszektornak.
Trump tréfája: az amerikai Gucci
Bár a magas árrések némi védelmet nyújtanak a márkáknak a vámokkal szemben, az európai luxusipar mégsem hagyhatja figyelmen kívül Donal Trump törekvését, hogy minden termelést az Egyesült Államokba helyezzen át. Ezért a „Made in Europe” értékajánlat is felülvizsgálat alá kerülhet. De a márkák aggódnak, hogy az Amerikában gyártott luxuscikkek már nem érdekelnék a fogyasztókat.
Semmi értelme az olasz Gucci táskákat Texasban gyártani
– háborgott Francois-Henri Pinault, a Gucci, a Saint Laurent és a Balenciaga tulajdonosi csoport vezérigazgatója a francia törvényhozók előtt a hónap elején. Hozzátette: az ügyfelek sosem fogadnák el a texasi Guccit luxusterméknek.
A gyártás áthelyezése veszélyeztetné a szektor válságállóságát, hiszen különlegessége éppen a termékek exkluzivitásában rejlik.
Kézműves termékek: drágább a használt, mint az új
Egészen elképesztő piac a luxuscikkeké. Egy alapfelszereltségű, fekete bőr Birkin 25 táska 11 400 dollárba kerül adózás előtt a Hermes amerikai üzletében. Ha a vásárló átsétál egy kézitáska-viszonteladóhoz, például a Privé Porterhez, azonnal 23 ezer dollár készpénzt kap cserébe.
A Privé Porter az Instagramon vagy Las Vegasban egy pop-up üzletben – friss dobozban és nyugtával (!) – 32 ezer dollárért passzolja tovább. Egy olyan táskáról beszélünk, amely elemzői becslések szerint, 1000 dollár önköltségbe került a Hermesnek.
Ez egy ilyen piac. Nem véletlen, hogy
sok gyűjtő üvegvitrinben tartja a kézitáskáját,
hogy megőrizze az értékét.
Nem a Hermes az egyetlen, amely korlátozza a kínálatát, és mesterségesen tart fenn hosszú várólistákat. Egy csúcskategóriás Ferrarihoz is sokéves kapcsolat kell a céggel, és komoly Ferrari-gyűjteményt illik felmutatnia a vásárlónak. Elvégre a Ferrari sem autómárka, hanem luxuscég.
Érdekes fejlemény, hogy az európai származás vonzereje már megkérdőjeleződik az iparág második legnagyobb piacán, Kínában. Miután Trump bejelentette a vámjait, videók hulláma árasztotta el a TikTokot, amelyek felfedik a luxus valódi költségeit, s bemutatják, hogyan hamisítják a csúcskategóriás kézitáskákat egy kínai gyárban.
Jobban szenvednek a fiatalos márkák a kínai visszaeséstől
Már a vámháború előtt kátyúba futott a korábban évekig felülteljesítő ágazat. Emlékezetes, mennyire felpörögtek az eladások a pandémiás zárlatokat követően a pezsgők, a kézitáskák és a luxusékszerek piacán.
Ezt a trendet nevezték az iparágban bosszúvásárlásnak.
Ám a luxustermékek kevésbé tehetős vásárlói az elmúlt két évben már csökkentették vásárlásaikat, mivel a globális gazdaság a feszültség jeleit mutatta, nyomást gyakorolva a részvényárakra az egész iparágban.
Különösen feltűnő volt a visszaesés Kínában, az iparág második legnagyobb piacán.
A luxusszektor jelenlegi környezetében egyes márkák jobban teljesítenek, mint mások. Amíg a leggazdagabb vásárlók rugalmatlan kereslete ellensúlyozni tudta a kínai piac visszaesését, addig a fiatalabb, kevésbé tehetős vásárlókat célzó márkák jobban szenvedtek, mivel a fókuszfogyasztóik a gazdasági környezet nyomására becsukták a pénztárcájukat.
Bármily hihetetlen, azok a kínaiak, akik ragaszkodnak a luxuscikkekhez, gyakran Japánba járnak át bevásárolni.
Kínában a luxuscikkek átlagára az egyik legmagasabb a világon
– mondta Anthony Ledru, a Tiffany, az LVMH márka vezérigazgatója. Hozzátette: magasabb, mint az Egyesült Államokban, Japánban vagy Koreában.
