A Barátság elleni támadás „véletlenül" kihagyott két országot, amelyekkel Ukrajna nem szívesen veszne össze

Felháborodást váltottak ki a Barátság kőolajvezeték elleni ukrán támadások Magyarországon és Szlovákiában, miközben Brüsszel nem lát kivetnivalót a két ország olajellátásának akadozásában. Folyik a találgatás, hogy az orosz energiarendszert folyamatosan támadó Kijev vajon célzatosan e két vele ellentmondásos kapcsolatban lévő országra gyakorol-e nyomást az Európai Bizottság hallgatólagos jóváhagyása mellett. A legutóbbi támadás egy részlete fontos adalékot szolgáltathat ehhez a vitához. Az esetnek van nem is egy, hanem mindjárt két olyan másik szereplője is, amelyeket az ukránok nem emlegetnek. Legalább az egyikük vélhetően nagyon örült is ennek a „csendnek”, amelyet cikkünk most megtör. 

Ez azért is fontos, mivel bármikor újabb támadás érheti a vezetéket, miközben Budapest és Pozsony, a másik oldalon Kijev között pattognak a szikrák. A közép-európai országok olajellátását ha nem is lehetetlenítik el a robbantások, de legalábbis megnehezítik és bizonytalanná teszik, az energiabiztonság pedig nem játék: a háztartások és a vállalatok számára is alapvető.

Az unyecsai elosztóközpontot Oroszország Brjanszki területén augusztus 22-én érte ukrán támadás. Ennek következtében megint leállt a kőolaj szállítása Magyarország és Szlovákia felé a Barátság vezetéken, és a legjobb esetben hétfőn indulhat újra.

A következmények alapján a magyar és a nemzetközi sajtó a Barátság kőolajvezeték elleni támadásként tartja számon az incidenst. Ez egy olyan pontatlan egyszerűsítés, ami a politikában és a médiában is gyakori. Ebben az esetben ugyanakkor fontos részleteket fed el, amelyekből nem kevésbé fontos következtetések vonhatók le a kijevi szándékokat illetően.

Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a támadás a Barátság kőolajvezeték ellen irányult, de valami lényeges kimaradt

Tehát lényegét tekintve nem hiba azt mondani, hogy az ukránok a Barátság vezetéket támadták meg, hiszen a hátrányos következményeket – amelyeket Brüsszelben nem tartanak érdemesnek számba venni – ennek a vezetéknek a magyar és szlovák végpontjain viselik. 

Ha a lényeg helyett a részletekre vagyunk kíváncsiak, akkor szó szerint a támadás nem a Barátságot érte, és ez fontos lesz. Ez ugyanis nem az orosz Unyecsánál kezdődik, hanem a Belaruszban elhelyezkedő Mazir kompresszorállomásnál, ahol ketté is válik

1. a Lengyelországon át Németországba tartó északi ágra
2.  és a déli ágra, amelynek egyik alága a valamikori Csehszlovákiát, a másik Magyarországot szolgálja ki. (Amiért a szlovákok tiltakoznak felháborodottan a magyarok mellett, és a csehek nem: valamikor ez a tengeri kijárat nélküli ország is innen kapta az olajat, de úgy össze vannak kapcsolva szomszédaikkal, hogy már nincs szükségük rá.)

Ami a megtámadott Unyecsát illeti, innen nemcsak a Barátság déli és északi ágára továbbítanak olajat az oroszok, hanem a balti-tengeri kikötők felé is, ahonnan tankhajók szállítják tovább. A tudósítások nem hallgatják el, hogy a támadást úgy sikerült kivitelezni, hogy csak a magyar és szlovák szállításokat állította le, másokat nem. De kik a „mások”? Ez az a beszédes részlet, amelyet keresünk.

Szankciók ide, oda – az orosz olaj továbbra is folyik Németország felé, és van itt még egy szereplő

A valódi kijevi szándékok feltárásához titkosszolgálati információkra lenne szükség, vagy hosszadalmas várakozásra. Amit tudunk, annak alapján nem eldönthető egyértelműen, a támadás kifejezetten a magyarok és a szlovákok elleni politikai nyomásgyakorlási lépés volt-e, netán véletlenül csak az ő érdekeiket találta el.

Az előbbi melletti és az utóbbi elleni erős érv, 

1. hogy az ukránok és az oroszok évek óta támadják egymás energiarendszerét, és aligha hihető, hogy olyan fontos oroszországi létesítményről, mint az unyecsai, Kijev ne rendelkezne részletes információkkal sőt fotókkal – ha máshonnan nem, azokból az időkből, amikor az amerikai Starlink segítette a felderítést, és itt érdemes számba venni, a támadásból ki „maradt ki”; 

2. akinek nem kerülte el a figyelmét, milyen hevességgel igyekszik leszakadni az oroszokról az energiát tekintve Berlin – Brüsszel oldalán a földrajzi elhelyezkedésük miatt nehéz helyzetben lévő magyaroktól és szlovákoktól is ezt a gazdasági szempontból irracionális lépést követelve –, annak talán meglepetéssel szolgálunk: a Reuters két héttel a támadás előtt jelentette, hogy egy közép-ázsiai ország január és július között 1,086 millió tonna olajat exportált Németországnak – és hogyan? A Barátság vezetéken keresztül.

Bizony, bizony. A német sógor nem szokott le az orosz sztrádáról. Az orosz földgázról sem, ezt más uniós országoktól szerzi be „fű alatt”, és rossz nyelvek szerint nem zárható ki, hogy ezt a fajta újracsomagolást az olajra is alkalmazzák. 

Az Unyecsa elleni ukrán támadás a német csatornát – hogy, hogy nem – nyitva hagyta.

Ezzel az olajexportőr országgal Kijev nem szívesen rúgná össze a port

A közelmúlt híreiből emlékezhetünk arra is, pár hete mekkora felháborodását fejezte ki közösen Ukrajna és Azerbajdzsán, miután akkor meg az oroszok támadtak meg egy, az azeri SOCAR tulajdonában lévő olajtárolót, valamint egy gázszivattyú-állomást.

A Bulgárián és Románián átvezető Transzbalkán-folyosó fejlesztése Kijev elsőrendű érdeke, hiszen itt Oroszország kikerülésével juthat keletről érkező energiához. 

A németeknek a Barátságon keresztül olajat szállító keleti ország nem Azerbajdzsán, hanem

 A német szállításai pedig nemhogy csökkennének Oroszországon keresztül, hanem az említett január–júliusi időszakban 38 százalékkal növekedtek az előző év azonos időszakához képest.  

A kazahok nem csak erre szállítanak olajat: fő csatornájuk a Baku–Tbiliszi–Ceyhan (BTC) vezeték, a németek innen is kaptak majdnem egymillió tonna kazah olajat. A szépséghibája, hogy ez is az oroszországi Novorosszijszknál fut ki a Fekete-tenger partjára, ahonnan tankhajókra szivattyúzva közvetlenül eljuthatna Odesszán keresztül Ukrajnába, ha nincsen háború és orosz blokád (s akár a Barátságon keresztül is).

Európába mindenesetre eljut a kazah olaj olyan vevőkhöz, akik nyilván nem szeretik, ha felrobbantják a vezetéküket (bár az Északi Áramlat felrobbantásának, erre is emlékezhetünk, a német politika szinte örült, csak a vállalatvezetők tördelték a kezüket). 

Ahogy a kazahok sem szeretnék, akik Ukrajna számára is hatalmas alternatív szállítót jelentenek, ha teljesen kikerülik az orosz energiát. Még úgy is, ha a Barátság nem működik, hiszen a „hátsó udvarról”, nyugatról is megérkezhet Ukrajnába, technikailag egyébként pont azon a vezetéken, amelyet támadásával megbénított Kijev. A kazahokkal ennek megfelelően baráti kapcsolatokat igyekszik ápolni Kijev, ők pedig mindenkivel barátkoznak, beleértve az oroszokat is.  

Harmadik érvként az ukrán támadás célzatos volta mellett még egy dologra érdemes felfigyelni. Unyecsa az egyetlen olyan központ, ahol egy támadással orosz területen – nem is Belaruszban és nem is saját területeiken – az ukránok úgy tudnak fenyegető üzenetet intézni Budapesthez és Pozsonyhoz, hogy közben nem ártanak sem a németeknek, sem a kazahoknak. Persze bizonyíték nincsen rá, hogy nem véletlen volt-e, ami történt. Az üzenet mindenképpen megérkezett.