Most rettennek meg a németek: Kína elviszi a szakembereiket, így fordult meg az agyelszívás
Eddig a német tudományos szférában dolgozott Ryszard Niewodniczanski, és a chiptechnológia területén elért eredményei miatt nemzetközi szinten is elismert kutatónak számított. Most a kínai Huaweinél folytatja a munkát. Az eset sajnos rendszerszintű problémára világít rá. Évtizedeken keresztül Európa attól tartott, hogy a legjobb kutatói az Egyesült Államokba mennek. Most viszont egy új irány rajzolódik ki: a tehetségek egy része ázsiai – főként kínai – vállalatoknál köt ki, nem véletlenül.
Miért hagyják el a szakemberek Európát?
A Huawei és más technológiai cégek tudatosan építik ki kutatási jelenlétüket Európában. Nemcsak laborokat hoznak létre, hanem célzottan keresik azokat a szakembereket, akik kulcsszerepet játszanak a jövő technológiáiban. A félvezetőipar például ilyen terület. Aki ebben előnyre tesz szert, az nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is erős pozícióba kerül. A kérdésre, hogy miért hagyják el a legjobbak az európai egyetemeket, a válasz kényelmetlen Németország és általában Európa számára.
Az akadémiai rendszer ugyanis egyre kevésbé tud versenyképes alternatívát kínálni a szakemberek számára.
A kutatók gyakran éveken át ideiglenes szerződésekkel dolgoznak, miközben a stabil, hosszú távú pozíciók száma korlátozott. A finanszírozás nagy része pályázatokhoz kötött, ami kiszámíthatatlanná teszi a karriertervezést.
Ezzel szemben a vállalati szektor – különösen a nagy technológiai cégek – visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek: stabil állás, jelentős kutatási források, gyorsabb döntéshozatali lehetőségek.
Miért probléma ez Európának?
A kérdés nem pusztán tudományos. Ha a legjobb szakemberek elhagyják az egyetemeket, és külföldi cégekhez csatlakoznak, akkor a tudás is velük megy – még akkor is, ha fizikailag Európában maradnak.
A kutatási eredmények, a szabadalmak és az innovációk egyre inkább nem európai kézben koncentrálódnak.
Ez hosszabb távon az ipari versenyképességet is érinti. A chipgyártás, a mesterséges intelligencia vagy a távközlés olyan ágazatok, amelyek meghatározzák a gazdasági erőviszonyokat. Ha ezekben Európa lemarad, az nemcsak technológiai, hanem gazdasági hátrányt is jelent már most.
Lassan, de biztosan beelőznek
A folyamat egyik legnagyobb kockázata, hogy nem látványos. Egy kutató távozik. Egy projekt átkerül. Egy fejlesztés már nem európai intézményhez kötődik. Közben a globális szereplők – köztük a Huawei – egyre erősebb pozíciót építenek ki. Németországban egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható. Ha nem sikerül versenyképesebb feltételeket teremteni az akadémiai pályán, a tehetségek elvándorlása felgyorsulhat.
Ryszard Niewodniczanski távozása így nem kivétel, hanem figyelmeztető jelzés. Egy olyan folyamaté, amelyben Európa nemcsak a tudósait, hanem a jövő technológiai pozícióit is kockára teszi.
