A Nemzetközi Valutalap (IMF) és a Világbank tavaszi találkozói mindig visszahelyezik a köztudatba a globális fejlődés irányát, illetve az azt érintő nehézségeket és erősségeket. Az IMF növekedési előrejelzései általában igyekeznek megtalálni a középutat a túlzott optimizmus és a mérhetetlen borúlátás között, így történt ez az idén is: a kemény landolás veszélyeire hívták fel a figyelmet a közgazdászok, amelynek fájdalmasságát a hosszan velünk maradó tudná még inkább fokozni – ez utóbbira Amerikában egyre nagyobb az esély.
Azon túl, hogy az IMF szavakba önti a világgazdaságot érintő legégetőbb kérdéseket, félévente két előrejelzéssel is előáll: az egyik a középtávú, azaz öt év múlva várt globális gazdasági növekedési mutatókról szól, a másik pedig ugyanilyen időtávban a fejlett piacok növekedési esélyeit mutatja be számszerűsítve.
Az előrejelzéseket 2008 óta adja közre, eleinte még éves szinten viszonylag biztosan fennálló ötszázalékos növekedéssel számoltak, amit hosszú távon is reálisnak tartottak.
Azóta azonban folyamatosan romló kilátásokról számol be az IMF, jelenleg már csak háromszázalékos növekedést prognosztizálnak.
De mi változott akkorát a világgazdaság helyzetében, hogy egy ilyen, már-már drasztikusnak mondható eltérést megmagyarázzon?
A lassulás egyik alkotóeleme a fejlődő gazdaságok helyzetében keresendő. A feltörekvő piacok ugyanis eleinte a teljes világgazdaságnak csupán a 37 százalékát képviselték, ebben a harmadban ugyanakkor drasztikus fellendülést tudtak elérni csillagászatinak is nevezhető növekedésükkel. Ahogy azonban gazdagabbá váltak, a világpiaci szerepük is dinamikus megnőtt, 33 év elteltével napjainkra 59 százalékra emelkedett.
Ahogy azonban a súlyuk nőtt, a relatív növekedésük egyre lassult.
A félelmetes sebességgel fejlődő országok gazdasága számára, mint például Kína, minden újabb lerakott sínpár, felhúzott gyár vagy legyártott autó egyre kisebb és kisebb gyarapodást jelentett a saját gazdasági súlyához képest, fokozatosan csökkentve a növekedési kilátásokat is.
A fejlődő piacokon túl nem elhanyagolható a fejlett piacok, kiváltképp az Egyesült Államok gazdasági növekedésének lassulása sem – az elmúlt 15 évben ugyanis ennek elkerülhetetlensége egyre biztosabbá vált.
Az egyetlen kivétel a lassulási tendencia alól India.
Az elmúlt hónapokban Gautam Adani botrányával sokszor rivaldafénybe kerülő ország gazdasága ugyanis egyelőre nem esett áldozatul ennek a csapdának, többek közt a jelenleg fiatal társadalmi összetétel nyomán. A fejlett országok társadalma ugyanis egyre öregszik: elég Japán korfájára tekinteni, hogy meglássuk, miért is nem fenntartható a korábban vizionált dinamikus növekedés.
A világgazdaságot ugyanakkor a fejlett világ egy másik irányból is nyomás alá helyezi, ez pedig a pandémiás évek alatt lett égető probléma: a legnagyobb gazdaságok visszafordulni látszanak a korábban legjobbnak vélt globalizáció útjáról – elég csak a Tesla termelésének változó összetételére gondolni.
A gazdasági kapcsolatok gyérítése és a geopolitikai ellentétek éleződése pedig az egész globális gazdaság növekedési kilátásaira rányomja a bélyegét.
A világpiac fregmentálódása költségesebbé teszi a kutatás-fejlesztést, a gyártást és a kereskedelmet, kivéve ezzel a szelet a vitorlájából – különösen messzire juttatva azt a korábban vizionált ötszázalékos éves ütemtől.
