Dinamikusan növekszik azoknak a gyűjtőknek a tábora, akik értékes bitcoinszilánkok után kutatva mozgatnak meg hatalmas mennyiségű kriptodevizát a blokkláncon. De mit is keresnek pontosan? Ritka szatosikat, azaz a legkisebb egységét alkotó szilánkokat, amelyek valamilyen szempontból kitűnnek a tömegből.
A bitcoinszilánkok utáni hajsza az Ordinals Protocol idén januári bevezetésével kezdődött meg: ez a rendszerfrissítés ugyanis lehetővé tette a bitcoin legkisebb értékkel rendelkező egységét alkotó szatosik sorba rendezését és azonosítóval való ellátását, ezáltal egyedivé téve őket. A szatosik egyáltalán nem ritkák:
minden egyes bitcoin százmillió szatosit tartalmaz, jelenleg pedig nagyjából 19,4 millió bitcoin van forgalomban.
Köztük szép számmal adódnak olyanok, amelyek valamilyen szempontból különlegesek, a gyűjtők pedig több szempont szerint csoportosítják őket: ha egy adott szatosi részese volt az első ezer blokk egyikének, akkor a régiség nevet kapja, ha maga a bitcoin feltalálója, Nakamoto Szatosi bányászta ki, akkor a Nakamoto jelzővel illetik.
Ezek mellett olyan kriptotörténeti mérföldköveket is számon tartanak, mint az első bitcoinos tranzakcióban, az elhíresült pizzavásárlásban való részesség – ők a pizzaszatosik, de egyéb kevésbé kriptoközpontú szempontokat is figyelembe vesznek, mint például, ha egy szatosi azonosítója oda-vissza ugyanazt a számot adja ki – ők a palindromok.
A gyűjtők a szilánkok után elsősorban a szatosivadászat néven elhíresült módszeren keresztül kutatnak: hatalmas bitcointömegeket mozgatnak meg, reménykedve abban, hogy horgukra akad egy gyűjtői példány. A legnagyobb erre szakosodott csoport, a Rare Satoshi Society már több mint egymilliárd dollárnyi bitcointranzakciót bonyolított le ritkaságok után kutatva.
A legkorábbról származó megtalált szatosi nemrég fél bitcoinért, azaz 13 600 dollárért kelt el egy aukción.
A ritkaságvadászaton túl az Ordinals protokoll bevezetése egy egészen különleges, korábban elképzelhetetlen lehetőséget is megnyitott a kriptoszegmens előtt: a befektetők az egyedi szatosiazonosításon keresztül azokat saját képükre is tudják formálni, képeket, videókat, szövegeket, sőt akár teljes videójátékokat is rájuk tudnak „írni”, így a szatosik onnantól kezdve akárkihez kerülnek, viszik magukkal a rájuk vésett információkat.
A szatosivésés így a bitcoin saját építőkockáin belül hoz létre kriptoműtárgyakat, azaz NFT-ket (non-fungible token), amelyekkel utána kereskedni is lehet a másodlagos piactereken.
Ez azt jelenti, hogy egyes szatosik a rajtuk megalkotott műtárgyak révén teljes mértékben elszakadnak az eredeti értéküktől,
ami egy százmilliomod bitcoin lenne, és saját piaci árra tehetnek szert.
Az első ilyen létrehozója szerint mostantól egy bitcoin nem szükségszerűen egyenlő egy bitcoinnal, így egyes szatosik értéke elméleti síkon akár jelentősen magasabb is lehet, mint azé a tokené, amelyet felépítenek.
