Vörös riasztás: egyre dagad az MI-lufi, de vajon mikor fog kidurranni? Erre a négy, vörösen villogó jelre kell odafigyelni
Egyre hangosabb a vita arról, hogy tőzsdei lufi alakult-e ki a mesterséges intelligencia körül – de a számok most kezdenek igazán riasztóvá válni. Négy klasszikus buborékjelzés alapján a mesterségesintelligencia- (MI) őrület már előrehaladott szakaszba lépett, bár a kipukkanás időpontját senki sem tudja megmondani.
A tőkepiaci buborékoknak nincs hivatalos mérőszámuk, de a történelem újra és újra ugyanazokat a mintákat rajzolja ki. Négy „T-re” kell odafigyelni:
- túlértékeltség,
- túltulajdonlás,
- túlzott befektetés,
- valamint a túladósodás.
A mesterséges intelligencia mind a négy teszten egyre rosszabbul szerepel.
1. Túlértékeltség: vörösen villogó árjelzések
A nagy buborékok idején – az 1970-es évek aranyőrületétől a dotkomlufiig – az inflációval korrigált árak 10-15 év alatt tízszeresükre nőttek. Az amerikai technológiai részvények most elérték ezt a szintet. Egy évszázad buborékait vizsgáló kutatás szerint ráadásul akkor ugrik 50 százalék fölé egy összeomlás esélye, ha az adott szektor két év alatt több mint 100 százalékkal veri a piacot. Az MI-hez köthető részvények már ennek a küszöbéhez közelítenek.
Az amerikai részvénypiac hosszú távú értékeltsége történelmi csúcsok közelében jár. Az optimisták szerint ez nem számít, mert az MI minden korábbi technológiai forradalomnál nagyobb növekedést hozhat, és 1999–2000-ben még extrémebbek voltak az értékelések. A történelem azonban mást sugall: az árak és a fundamentumok most egyértelmű buborékriasztást adnak.
2. Túltulajdonlás: mindenki ugyanarra a lóra tesz
A második jel azt mutatja, mennyi pénz áramlik egy új, „forró sztoriba”. Az amerikai háztartások soha nem tartották vagyonuk ilyen nagy részét részvényekben: 52 százalékot, többet, mint a 2000-es csúcson. Ez messze meghaladja az EU (30 százalék), Japán (20 százalék) és az Egyesült Királyság (15 százalék) szintjét.
A kereskedési láz is fokozódik: öt év alatt 60 százalékkal nőtt a napi részvényforgalom az Egyesült Államokban, és az egészen rövid lejáratú opciók piacán a kisbefektetők aránya már meghaladja az 50 százalékot.
A fiatalok körében terjed a „pénzügyi nihilizmus”: sokan spekulálnak, mert lemondtak arról, hogy belátható időn belül saját lakást vegyenek.
Ha a piac egy nap esik, a lakossági befektetők másnap vásárolnak. Kedvenceik egyértelműek: a Robinhoodon a legnagyobb állományt adó öt részvény mind a Magnificent Seven tagja. Ráadásul 7,5 ezermilliárd dollár parkol még pénzpiaci alapokban, vagyis a vásárlóerő egy része be sem lépett a piacra.
A bőséges likviditás miatt az intézményi befektetők is kénytelenek venni, még akkor is, ha kételkednek az MI-eufóriában. Így született meg az új jelenség: a „teljesen befektetett medve”, aki nem hisz a sztoriban, mégis benne ül.
3. Túlzott befektetés: ömlik a pénz, kérdéses a megtérülés
A technológiai beruházások aránya az amerikai GDP-ben 6 százalék fölé emelkedett, meghaladva a 2000-es dotkomcsúcsot. A vállalatok hatalmas összegeket költenek MI-adatközpontokra és az azokat kiszolgáló erőművekre, az élen a hiperskálázókkal.
Az MI-őrülethez láncolták a gazdaságot, el is eredt a pénzeső: történelmi növekedéssel számol Tajvan – csak ki ne durranjon a lufi
A szigetország gazdasága 8 százalék felett nőtt a harmadik negyedévben, messze felülmúlva a várakozásokat. Az MI-kereslet felforgatta a globális piacot – és Tajvan ebből óriási előnyt kovácsolt.
Csak a Magnificent Seven MI-kiadásai 2023 óta megduplázódtak, idén 380 milliárd dollárra, és 2030-ra 660 milliárd dollár fölé nőhetnek. A gond az, hogy a megtérülés messze nem egyértelmű. Miközben egyes felmérések robbanásszerű keresletet jeleznek, mások szerint az amerikai cégek kevesebb mint 15 százaléka használ MI-t, és az adaptáció üteme lassul.
Az optimisták szerint a befektetések a munkaerőköltségek csökkentésével térülnek meg, akár a feladatok 40 százalékának automatizálásával. Ez azonban komoly társadalmi és politikai ellenállást válthat ki, ami végső soron korlátozhatja az MI-re költött pénz hozamát.
4. Túladósodás: egyelőre nem ott, ahol várnánk
A vállalatok és háztartások összességében még nem tűnnek túlzottan eladósodottnak, de a kép romlik. Az MI-versenyben élen járó cégek közül az Amazon, a Meta és a Microsoft már nettó adós, miközben egy éve még készpénztermelő gépek voltak. A Financial Times szerint már csak a Google és az Nvidia halmoz fel továbbra is jelentős készpénzt.
A kockázat egy része az államra tolódik át: a rekordméretű költségvetési hiányok miatt az államadósság nő. Ha a kötvénypiac meginog, és a befektetők magasabb kamatokat követelnek, az az egész gazdaságra visszaüthet.
Közben a pénzügyi piacokon új formában jelenik meg az eladósodás. A tőkeáttételes ETF-ek – amelyek hitelből felnagyított pozíciókat kínálnak – vagyona tíz év alatt hétszeresére, 140 milliárd dollárra nőtt, és a kisbefektetők számára is könnyen elérhető.
A négy „T” mérlege alapján a mesterséges intelligencia körüli eufória buborékra utal, ráadásul előrehaladott állapotban.
A történelem azonban azt is mutatja, hogy nincs pontos pillanat, amikor egy lufi magától kipukkan.
Egyetlen tényező bizonyult eddig állandó kiváltó oknak a 19. századi vasúti buborékoktól kezdve: a kamatemelések és a pénzügyi feltételek szigorodása. Amíg bőséges a likviditás, az MI-buborék akár tovább is fúvódhat. Amikor viszont elfogy a pénz, a piac kegyetlen gyorsasággal ébredhet rá, hogy túl messzire ment.
Befektetési őrület megtérülés nélkül: tovább feszül az MI-lufi – egy év elteltével is nagy a szakadék a várakozások és a valóság között
Nő a szakadék a költések és az eredmények között. Hiába az ezermilliárdos MI-befektetések, ha a bevételek még mindig nem igazolják az elmúlt években elnyelt tőkét.
