Bespájzolás

Ismét felkavarták az OTP körüli állóvizet: a New York-i illetőségű Artio Global Management – a néhai Julius Baer – most már 15 százalék feletti, de 33 százalékot nem meghaladó részesedés megszerzésére kapott engedélyt a hazai pénzügyi felügyelettől. Tekintettel arra, hogy ekkora befolyású befektető mostanában nemigen akadt az első számú hazai bankcsoport háza táján, teljesen érthető, hogy elkezdenek motoszkálni a fejekben a „felvásárolják az OTP-t” kezdetű gondolatok.

Túl nagy jelentőséget ugyanakkor több okból sem igen lehet tulajdonítani – legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint – a lépésnek. Egyrészt az Artio, alias Julius Baer soha nem tűnt fel potenciális ellenséges felvásárlóként az első számú hazai bankcsoport háza táján, hiszen a menedzsmentet mindig tájékoztatták arról, ha átléptek egy jelentősebb százalékos határt. (Ráadásul az ellenséges felvásárlás, mint megoldás, Európában nem is túlságosan elfogadott a pénzügyi szolgáltatók között.) A tízszázalékos küszöb pedig – az ezt meghaladó tulajdonszerzést engedélyeztetni kell a felügyelettel – a többi részvényest is gátolja a meggondolatlan lépésekben: figyelemre méltó tény például, hogy a Rahimkulov családnak nem volt alkalma arra, hogy e határ fölé menjen.

A legfontosabb, gyors felvásárlás elleni érv pedig a bizonytalanság: azokban az országokban, ahol az OTP jelen van, finoman szólva sem túl rózsás a helyzet, és kilátás sincs arra, hogy rövid távon stabilizálódjon, netán magához is térjen a bankpiac.

Persze az nyilvánvaló, hogy erős tőkehelyzet ide, prudens működés oda, az OTP csoportot előbb-utóbb felvásárolják, és létezik az az ár, amelyre a menedzsment is igent mondana. Ennek megfelelően, ha egy nagytulajdonos bespájzol a papírból alig háromezer forintnál, nem tűnik rossz stratégiának: majdnem biztos ugyanis, hogy a leendő vevőnek ennél jóval többet kell majd fizetnie.