Csakhogy az éremnek van egy másik oldala is, amely ettől igen eltérő képet mutat. Az egyensúlyjavító intézkedések túlnyomó többsége csak átmeneti jellegű volt (válságadók, magánnyugdíjpénztárak államosítása), a gazdasági fellendülés kizárólag az export dinamikus bővülésére épült, a fogyasztás és a beruházások továbbra is stagnálnak. A foglalkoztatás nem bővült számottevően, a vállalkozásokat bénítja a körbetartozás és a kereslethiány, a háztartások devizaadósságban fuldokolnak, a költségvetés bevételei rendre elmaradnak a tervezettől. Mindezek a jelenségek jól mutatják, hogy még kedvező nemzetközi feltételek között is komoly gazdaságpolitikai intézkedésekre lett volna szükség, mert a Széll Kálmán-terv és az Új Széchenyi-terv önmagában nem látszik képesnek megoldani a felgyülemlett problémákat.