A válság láttán folytatott viták jól illusztrálják, hogy valójában milyen keveset tettek a kormányok a gazdasági alapok megerősítéséért. Az Európai Központi Bank (EKB) vehemensen ellenezte azt, ami minden kapitalista gazdaság lényeges eleme: a bukott vagy fizetésképtelen entitások adósságának átstrukturálását. Mindez jól mutatja a nyugati bankrendszer folytatódó törékenységét. Az EKB azzal érvelt, hogy az adófizetőknek kellene átvállalniuk a rossz görög államadósságot, mert a magánszektor bevonása súlyos hitelpiaci eseménynek számítana, ami a csőd elleni biztosítások (CDS) után hatalmas kifizetésekhez vezetne, további pénzügyi felfordulást idézve elő. Ha az EKB e félelmei valódiak – és e ponton nemcsak a magánhitelezők képviseletében jár el –, akkor követelnie kellene a bankok tőkeellátottságának javítását. Az EKB-nak ezenfelül el kellett volna tiltania a bankokat a fölöttébb kockázatos CDS-piactól, ahol valójában túszai a hitelminősítők döntéseinek. Ezzel kapcsolatban egyébként volt egy pozitív fejlemény az európai vezetők nemrég tartott csúcstalálkozóján, ahol elhatározták, hogy megzabolázzák mind az EKB-t, mind az amerikai hitelminősítőket.