A fair bankok szép új világa

Az első beharangozók óta komoly érdeklődés övezi a „fair bankokról” szóló nagyszabású jogalkotási folyamatot. A legutóbbi törvénymódosítás február elsején lépett életbe, ezért érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy az új szabályok valóban újraírják-e a lakossági hitelezést, a bankok és a fogyasztók viszonyát.

Mindennapjaink szinte már elképzelhetetlenek fogyasztói hitelek nélkül, amelyek segítségével az életminőség rövidtávon, de komolyan érezhetően javítható. Ezzel párhuzamosan azonban egyre nagyobb szükség van a fogyasztók kiemelt védelmére, valamint az ő részükről óvatos, tudatos pénzügyi tervezésre és tájékozott fogyasztói magatartásra. Uniós szinten már régóta fokozott jogalkotói figyelem övezi a fogyasztói szerződéseket, most azonban úgy tűnik, hogy nemcsak a svájci frank árfolyamrögzítésének kérdésében, hanem a fogyasztók védelme tekintetében is az uniós gyakorlat fölé ugrunk. A jelzáloghitelesek már eddig is az európai átlagnál erősebb hálót kaptak, amely a mostani változásokkal tovább fokozódik.

Az elsődleges cél a felek közti szerződéses aszimmetria tompítása, hiszen az adós jogi, információs és gazdasági szempontból mindig egyenlőtlen helyzetben van banki hitelezőjével szemben. A fogyasztó az ügylet tartalmáról, hatásairól lényegesen kevesebbet tud, így nyilvánvalóan kiszolgáltatottabb. Az új szabályok éppen ezen próbálnak segíteni. Mostantól a hitelezőnek a szerződéskötés előtt az eddiginél jóval részletesebb, érthetőbb, minden várható kamat- és árfolyamkockázatot világosan bemutató felvilágosítást kell adni, melyből a fogyasztó fel tudja mérni, az adott hitel az összes feltétellel együtt megfelel-e igényeinek és pénzügyi teljesítőképességének. A jelzáloghitelek és bizonyos lízingszerződések tervezetét legalább 7 nappal a szerződéskötés előtt, külön kérés nélkül át kell adni az ügyfélnek, lehetővé téve, hogy nyugodt körülmények között, akár szakértő segítségével áttanulmányozhassa. Szintén új előírás, hogy az egyes hiteltípusokra vonatkozó mintaszövegeket a bankoknak a honlapjukon közzé kell tenniük. Ha a bankok a mintaszövegtől eltérnek, például egy fontos pontot kihagynak, akkor a szerződés nem lesz semmis, de a fogyasztó követelheti a banktól a kárának megtérítését.

A fenti intézkedések további adminisztratív terheket rónak a hitelintézetekre, ezért mindenképpen számolni kell azzal, hogy az átlagos tranzakciós idő – legalábbis az első időben – megnyúlik. Ez a fogyasztók számára ugyan hátrányos lehet, de a jogalkotó hosszú távú célja sokkal fontosabb: a fogyasztók jobban, behatóbban ismerkedjenek meg a szerződés részleteivel, az eddigieknél aktívabban befolyásolhassák a feltételeket, de legalábbis erősebb versenyre késztessék a bankokat. Talán meglepően hangzik, de a tudatosabb fogyasztói magatartásból valójában a bankok is profitálhatnak. Az elmúlt években számtalan peres ügy indult arra hivatkozva, hogy a bank az adós kockázatvállaló és teherbíró képességét nem mérte fel megfelelően, így felelőtlen magatartásával maga növelte, sőt, okozta az adósok kiszolgáltatottságát. Az új szabályokkal az ilyen jogviták kockázata banki oldalon is jelentősen csökkenthető.

A devizahiteles perek megindulása óta slágertéma az egyoldalú szerződésmódosítások gyakorlata. A fair bankok törvénye sem hagyja érintetlenül ezt a kérdést. Mostantól sem lesz tilos az egyoldalú szerződésmódosítás, de csak a kamat, díjak és költségek esetében lesz lehetséges, feltéve, hogy ezt a szerződésben kikötötték. Egyértelmű garanciális szabály, hogy a futamidő alatt semmilyen egyéb szerződési feltételt nem írhatnak át a hitelintézetek. Speciális eset a referencia-kamatlábhoz kötött hitelek átárazódása, amely nem számít egyoldalú szerződésmódosításnak és eltérő szabályok vonatkoznak a 3 évnél hosszabb, illetve rövidebb futamidejű hitelekre. A kamatszint is meghatározott plafon alá szorul; a késedelmi kamat szintén maximalizált lett. A kamatszint és -felár a futamidő teljes hossza alatt legfeljebb 5 alkalommal lesz módosítható, érdemes tehát pontosan követnünk a kamatemeléseket. Díjakat a jövőben évente csak egyszer, adott év április 1-vel emelhet a pénzintézet. A hitel folyósításának költsége 1 százalékban, legfeljebb kettőszázezer forintban maximált. E korlátok kedvezőek a fogyasztóknak, de egyúttal a hitelstruktúrák rugalmassága ellen is hatnak; a THM-plafonok mellett előfordulhat, hogy a pénzintézet nem fog tudni a hitelfelvevő által igényelt konstrukciójú kölcsönt folyósítani, rákényszerítve őt hosszabb futamidőre, nagyobb kölcsöntőke, így esetleg magasabb összköltségek vállalására.

Megengedőbb feltételek vonatkoznak a szerződés felmondására is. Amennyiben a fogyasztó a kamat, vagy kamatfelár változást nem akarja elfogadni, a szerződést díjmentesen felmondhatja, persze csak a teljes tartozás kiegyenlítése mellett. Fontos, hogy az ingyenes felmondási jog nem tévesztendő össze az előtörlesztési joggal. Továbbra is érvényes, hogy az adós lényegében bármikor előtörleszthet, hiteltípustól függően az előtörlesztés 1-2,5 százalékával megegyező összegű hitelezői költségek mellett.

Végül, essen néhány szó a hitel átütemezéséről is. A fair bankoknak az új szabályok szerint lehetőséget kell biztosítaniuk, hogy jelzáloghitelek esetén az adós a futamidő alatt egyszer, legfeljebb 5 éves időtartammal futamidő-hosszabbítást kérjen, amelyet a bank alapos ok nélkül nem tagadhat meg, és ezért extra díjat, járulékot, vagy költséget sem kérhet.

A változások tehát a magyar fogyasztóknak európai szinten is kiemelkedő jogi védelmet hozhatnak, és tényleges segítséget jelenthetnek a mérsékelt, de stabil jövedelmű családoknak is. Ahhoz azonban, hogy ebből a valóban előremutató jogi lehetőségből és garanciarendszerből kézzelfogható valóság, mindennapi gyakorlat legyen, komoly szükség van arra is, hogy a magyar bankpiaci helyzet az elmúlt időszak turbulenciája után végre konszolidálódjon, a rendszerszintű bizalomvesztés folyamata megálljon, illetve pozitív irányt vegyen. Ez mindannyiunk közös érdeke.