Így alakítanák át az unió mezőgazdaságát Brüsszelben

Meglepő lehet, hogy a második ciklusára forduló bizottsági elnök első szavait éppen a gazdákhoz intézte, de ez egyáltalán nem véletlen, hiszen az idén tavasszal egész Európát felrázó gazdatüntetések még von der Leyen újraválasztását is kétségessé tették. A brüsszeli kommunikáció válaszul azonnal kampányüzemmódba kapcsolt és kedvező ígéretekkel halmozta el a gazdálkodókat. Az mindenképp gyanakodásra adhatott okot, hogy von der Leyen éppen a Zöldek (és egyes magyar ellenzéki pártok) támogatásával maradhatott a Bizottság elnöke. A napokban azonban lehullt a lepel, hiszen nyilvánosságra hozták a mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai javaslatukat. Lássuk, mit jelentene ez a gazdák számára?

Vajon ki készítette a „gazdák jövőjéről” szóló javaslatokat?

Az elmúlt évek bizottsági javaslatait (Green Deal, SUR stb.) és Franz Timmermans regnálását ismerve már senki nem lepődik meg azon, hogy a von der Leyen által felkért szakértői testületben egyetlen gazdaszervezet sem kapott meghívást a régi tagállamokból, Kelet-Közép-Európából.

Tagja voltak azonban számos környezetvédő szervezet, elnöke pedig egy német bölcsészprofesszor, Peter Strohschneider. Az Európai Bizottság többek között a következő kérdésben várta a javaslatukat: „Hogyan mozdíthatjuk elő Európa élelmezési rendszerének fényes és virágzó jövőjét a versengő világban?”

Vajon milyen válaszokat adott erre a „szakértő” testület?

Megszüntetnék a területalapú támogatásokat

A testület talán legfontosabb megállapítása az volt, hogy a területalapú támogatások mostanra már nem szolgálják a termelők érdekeit, így át kell állni egy úgynevezett jövedelemalapú támogatásra. Fel is sorolták itt példaképpen a fiatal gazdálkodókat vagy a hátrányos térségekben működő termelőket, de rögtön ezt követően a zöld célok megvalósítását emelték az egyik legfőbb céllá, kimondva, hogy a környezetvédelmi intézkedések pénzügyi támogatását a következő két KAP-időszakban jelentősen növelni kell. Milyen stratégia húzódhat meg emögött?

Mit jelentene ez számunkra?

Immáron 20 éve uniós tagként és az EU-s viták résztvevőiként kétségünk sem lehet afelől, hogy a változások az uniós centralizáció irányába hatnak, így ha a területalapú támogatások objektív rendszere helyett egy (még ennél is) sokkal bonyolultabb szabályrendszer jönne, akkor az Európai Bizottság sokkal nagyobb mozgásteret kapna a szabályok kialakításában. Sokkal nagyobb beleszólása lenne például abba, hogy melyik gazda vagy éppen melyik tagállam mennyi uniós forrást kaphatna.

A tét nem kicsi: a KAP büdzséje nem kevesebb mint 30 százalékát teszi ki a teljes uniós költségvetésnek.

Rá kellene venni a fogyasztókat, hogy csökkentsék a húsfogyasztásukat

A testület egyértelmű célként jelölte meg a húsfogyasztás csökkentését és a növényi alapú élelmiszerekre történő átállást. A húsfogyasztás csökkentése érdekében viszont az állattartást is vissza kellene fogni (ezzel csökkentve a károsanyag-kibocsátásunkat is), ezért az állattartó gazdákat egyszeri kifizetéssel ösztönöznék az állatállomány csökkentésére. A kérdés viszont újra és újra felmerül a gazdákban: mi a cél azzal, hogy az állattartást kiáltják ki a klímaváltozás fő bűnöseként? A világ szarvasmarha-állományának 90 százaléka és a sertésállomány 80 százaléka Európán kívül található, így bármilyen uniós csökkentés sem jelentene semmit a globális klímavédelem terén. Ellenben jelentene több importot Brazíliából és Ukrajnából, amelynek a megakadályozása és az egészséges élelmiszerek megőrzése innentől kezdve már nem csak a gazdák ügye, hanem általános fogyasztói érdek is. (Néhány információ az Ukrajnában működő gazdaságokról).

Támogatni kellene a biogazdálkodásra való átállást

A Timmermans által jegyzett Green Deal egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy az uniós földterületek 25 százalékát biogazdálkodásba kell vonni (jelenleg 10 százalék a biogazdaságok aránya). A kérdés akkor is az volt, hogy vajon lenne-e fizetőképes kereslet a jóval nagyobb kínálatra? Vajon minden uniós állampolgár meg tudná-e fizetni a jóval drágább bioélelmiszereket? Sajnos a válasz erre is ugyanaz, hogy a kieső európai termelés helyét a harmadik országokból származó importtal pótolnák. Ez a folyamat azonban sajnos már nem csak a jövő: az európai állattenyésztés alapanyag-szükségletének (kukorica, szója) kétharmada már most is az EU-n kívülről érkezik.

Megbontanák a KAP büdzséjét

Ezt keretbe foglalva, javaslatot tettek egy „Méltányos átmenet” pénzügyi alap létrehozására is, amely a jelenlegi konvencionális módon gazdálkodó gazdaságok regeneratív, illetve biogazdasággá történő átalakítását támogatná. A lényeg azonban a részletekben lakozik: az alap forrásai ugyanis ezzel kikerülnének a KAP-ból, az új alapban pedig már nem az agrárérdekek mentén születnének a döntések. A tét nem kicsi: 387 milliárd euró, a teljes uniós büdzsé egyharmada.

+1) Szó sincs az Ukrajnát érintő korlátozásokról

Mivel Kelet-Közép-Európából egyetlen gazdaszervezet sem vehetett részt a „szakértői” testület munkájában, így nem lepődünk meg azon sem, hogy a javaslatban egyetlen szó sem esik az ukrán importtal szembeni korlátozásokról. A testület figyelmét valószínűleg nem keltette fel, hogy a Magyarországra irányuló ukrán gabonaimport több mint 50-szeresére növekedett a háború kirobbanását követően, mélyrepülésbe taszítva a hazai felvásárlási árakat. A helyzetet csak az érintett államok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Románia) által bevezetett egyoldalú tilalom tudta kezelni.

Komoly viták előtt állunk, de ebben számítunk nem csak a gazdák, hanem az egészséges, európai élelmiszert igénylő fogyasztók támogatására is.