késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
A klímasemlegesség kulcsa az elektrifikáció, de nem mindegy hogyan csináljuk
Szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus, avagy a Szovjetunió villamosításának lenini terve. Ez volt az úgynevezett GOELRO-terv, amely 1923-ban azt tűzte célul, hogy 30 erőmű másfél milliárd kilowatt (1500 gigawatt) villamosenergiát termeljen, és akkor a kommunizmus – az emberek nem a munkájuk, hanem a szükségleteik alapján részesülnek a javakból – automatikusan megvalósul. Mindez éppen száz éve történt, és azóta már sok száz új erőmű ontja az áramot. Teljesítményük az eredeti tervnek kb. ötszázszorosa. Így vált valóra az azóta fogalommá lett GOELRO-terv, de ettől nem lett kommunizmus.
Ma sokan megint a villamosítástól várják a csodát. A legegyszerűbb és leggyorsabb út a klímasemlegesség felé ugyanis az elektrifikáción át vezet, és az EU Bizottság évente szigorodó direktívái nem is hagynak lehetőséget egy alaposabb, technológiailag diverzifikáltabb implementációra. Ha ugyanis a villamosenergia-termelést teljesen kizöldítjük, és a villamosenergia-felhasználás növelése felé tereljük a közlekedési, áruszállítási, az épület hűtés-fűtési ágazatot, amennyire lehet, az ipart is, akkor már majdnem elértük a klímasemlegességet. Csakhogy a klímasemlegesség csak egy szelete a tágabb értelemben vett fenntarthatóságnak. Gondoljunk csak bele: attól, hogy klímasemlegesek leszünk, megszűnik a légszennyezés? Tiszták lesznek a folyóink, tengereink? Meg tudjuk őrizni legalább a mostani biodiverzitást? Vagy, ha leszűkítjük a fókuszunkat a villamosenergia-szektorra, jó lesz az nekünk, ha a sok lábon állás helyett magunk korlátozzuk a lehetőségeinket az időjárásfüggő megújulókra? Nem kellene megőrizni az ellátási láncok diverzitását a dekarbonizált technológiákon belül is?
Az általunk ismert világot alapjaiban változtatta meg a villamosítás, de az igazán mélyreható változások még előttünk állnak. Üdvözöljük a jövőben.
Mi az a villamosítás? A villamosítás a fosszilis tüzelőanyagot használó technológiák vagy eljárások, például belső égésű motorok és gázkazánok, elektromos meghajtású megfelelőkkel, például elektromos járművekkel vagy hőszivattyúkkal való helyettesítését jelenti. Ezek a cserék jellemzően hatékonyabbak, általában csökkentik az energiaigényt, és a villamosenergia-termelés szén-dioxid-mentesítésével egyre nagyobb hatást gyakorolnak az emberi ÜHG-kibocsátásra.
Mi a szerepe a tisztaenergia-átállásban? A villamosítás a karbonsemlegesség elérésének leghatékonyabb és legolcsóbb módja. Ha dekarbonizált módon termeljük (megújulók, atomenergia), az energiaszektor, a közlekedés, az épületekhez köthető energiafelhasználás (fűtés, hűtés, világítás, melegvíz-ellátás, főzés), sőt az ipari és mezőgazdasági energiafelhasználás egy része is kizöldíthető.
Ma az EU-ban elfogyasztott végső energia kevesebb mint 25 százaléka elektromos áram. Az európaiak házaik fűtésére, járműveik üzemanyag-ellátására és gazdaságuk áramellátására ma is jórészt fosszilis energiát használnak.
A klímasemlegesség elérése érdekében azonban 2050-re az EU végső energiafogyasztásának a 61 százalékát a villamos energiának kellene adnia. Az Európai Zöldmegállapodás és az Európai Klímatörvény értelmében addigra a megtermelt áramnak karbonmentes energiaforrásokból kell származnia.
Magyarországon is nagyon hasonló tendenciák lesznek jellemzők a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT 2023) kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyvének célszámai szerint. A 2019-es historikus végsőenergia-fogyasztásunk 746 petajoule volt, amiből az áram részesedése 144 petajoule-nak adódott (a teljes végsőenergia-fogyasztás 19,3 százaléka). Ugyanez 2050-ben úgy fog kinézni, hogy az összes végsőenergia-fogyasztásunk várhatóan 522 petajoule-ra csökken, amin belül a felhasznált áram mennyisége megduplázódik, azaz 293 petajoule-ra nő, 56,13 százalékot képviselve.
Ebből következően a villamosenergia-fogyasztásunk is meredek növekedésnek indul, aminek a végén a 2019-es 45 terawattórás fogyasztás 2050-re 228,9 százalékkal, 103 terawattórára növekszik a felülvizsgált NEKT (2023) kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyvének célszámai szerint. A növekedés már 2030-ig is közel 18 százalékos lesz (53 terawattóra), 2040-ig pedig eléri a 62,5 százalékot (72 terawattóra).
A hazai villamosenergia-termelő kapacitások bővülése is jelentős lesz a tervek szintjén. A jelenlegi szakpolitikai intézkedések mentén a 2019-es 9 gigawattról 2050-re 18 gigawattra növekszik, de pótlólagos intézkedések hatására ez akár 32,6 gigawattra is fokozható.
Beszéljünk most csak a magyar dekarbonizációs tájképről, seperjünk csak a magunk háza táján.
Magyarország a NEKT 2023-as felülvizsgált változatában deklarálta, hogy a 2020. januárjában vállalt minimum 21 százalék helyett 30 százalék körüli megújulóenergia-részesedést ér el a bruttó végső energiafogyasztásban mind a villamosenergia-termelésben, mind a hőpiacon, mind a közlekedésben.
Ez azt jelenti, hogy a 2030-as évek elejére üzembe álló Paks II. Atomerőmű és a Paksi Atomerőmű együttes működése, valamint a 30 százalékos megújulóáram-termelés egy 90 százalékban dekarbonizált áramtermelési portfóliót fog eredményezni, azaz a legjobb úton leszünk egy szinte teljesen dekarbonizált villamosenergia-termelés felé. Persze az EU Bizottság által megszabott peremfeltételek mentén. Ezek a peremfeltételek azt eredményezik, hogy a jelenleg az atomenergiára és a naperőművekre építő, tiszta áramtermelési portfóliónk diverzifikálására bizonyosan nem lesz mód 2030-ig, még ha akarnánk sem, tehát tovább kell menni egy kockázatokat is rejtő zöldítési úton.
Ellátásbiztonsági szempontból ugyanis kérdéses, hogy egy mindössze két lábon álló villamosenergia-mix mennyire lesz válság- és katasztrófaálló a jövőben
Ráadásul két olyan technológiáról beszélünk, ami nem flexibilis az üzemeltetés szempontjából, a harmonikus működtetés jelenleg nem teljesen megoldott (lásd az ezzel kapcsolatos írásunkat). Ne felejtsük: nemcsak maga a voluntarista dekarbonizáció fontos a klímavédelem szempontjából, hanem a fenntarthatósága is. Mindenképpen szükség lenne tehát a megújulóáram-termelésben szélesíteni a technológiai platformot. Például miért ne lehetne a földgáztüzelésű erőműveinket hazai gyártású, megújuló biometánnal működtetni? Az Energiaügyi Minisztérium szerint a földgázimportunk 10-15 százaléka kiváltható lenne biogázzal, a Klímapolitikai Intézet számításai szerint ez akár 25 százalék is lehet, a bizottság szakértői még ennél is optimistábbak Miért ne lehetne újragondolni a vízenergiához való hozzáállásunkat, vagy a hulladékok, melléktermékek decentralizált elgázosítóüzemekben való hasznosítását? Ezek a technológiák ráadásul nem időjárásfüggőek, alkalmasak a magyar villamosenergia-rendszer szabályozásában való részvételre.
A klímavédelem ügye fontosabb annál, hogy ne kéne tanulnunk történelmi hibáinkból. Az 1500 gigawatt áramtermelés nem hozta el a kommunizmust száz éve, a százszázalékos megújulóenergia-részarány sem fogja elhozni a fenntartható és ellátásbiztonsági szempontból is kielégítő klímasemlegességet 2050-re.
Nem kell kapkodni, nem kell erőltetni a technológiailag lehetetlent, mert az utókorrekciók mindig drágábbak, mint előre gondolkodni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.