India a világ legnépesebb állama, ahol jelenleg is több mint 800 millió rászorulónak biztosít élelmiszersegélyt az állam, de a várható gazdasági fejlődéssel robbanásszerű bővülés jöhet a fogyasztásban. Nem véletlen, hogy szinte minden nagy ország India kegyeit keresi a kereskedelmi kapcsolatok szélesre nyitásáért.
India a világ hetedik legnagyobb országa, 160 millió hektáros mezőgazdasági területe pedig a második legnagyobb az Egyesült Államokat követően és nagyjából megegyezik az EU összes termőföldjeinek a nagyságával (összehasonlításul: Magyarországon ötmillió hektár termőterület van). Az indiai szubkontinens klímája egyébként melegebb a szélességi fokához képest, mivel a Himalája hatalmas fala megvédi területét az északról érkező hideg légtömegek beáramlásától, ennek következtében a termelés az év egészében lehetséges. Amit még mindenképp ki kell emelni: a termőterület több mint felén öntözés gazdálkodást folytatnak, bár hozzá kell tenni, hogy az édesvíz nagy részét talajvízből nyerik. A mezőgazdaság a talajvízkészletek legnagyobb fogyasztója, amely az éves talajvízkivétel közel 90 százalékáért felel.
Amit talán a legtöbbet hallunk Indiáról, hogy óriási szélsőségek jellemzik a társadalmát. Az elmúlt 30 évben India gyakorlatilag megduplázta a lakosságát, amely mostanra már megközelíti az 1,5 milliárdot. Az indiai milliárdosok nem is olyan szűk köre mellett az ország lakosságának 1/5-e – vagyis mintegy 260 millió ember – továbbra is szegénységben él. Az eddigiekben bemutatott államokhoz (Brazília, USA, Kína) képest Indiában a népesség jelentősebb része, közel 70 százaléka vidéken él. Fejlettségét tekintve azonban elég beszédes szám, hogy a lakosság fele még jelenleg is mezőgazdaságból él – abból a mezőgazdaságból, amely a GDP-nek csak alig a 20 százalékát adja. Összehasonlításképpen: az egy főre számított kínai GDP az indiai ötszörösét teszi ki és még nem is beszéltünk a fejlettebb, nyugati államok termelékenységéről.
A világ termelését alapul véve India a legnagyobb termesztők között van hüvelyesekből,búzából, cukornádból, zöldség-gyümölcsből, földimogyoróból, jutából és gyapotból. A rizstermesztésből szintén az éllovasok közé tartozik, ám a fehér gabonának Indiában még annál is nagyobb jelentősége van, hiszen ez teszi ki a világ rizsexportjának 40 százalékát, tehát egy kedvezőtlenebb év komoly globális kockázatokkal is járhat (mint például 2023-ban, amikor a gyenge termés miatt a kormány a teljes exportot leállította). Tavaly azonban India teljes mezőgazdasági termelése rekordot döntött, közel 7 százalékkal meghaladva az előző évet. Volt azért honnan fejlődni: húsz évvel ezelőtt a búza átlagtermése Indiában még csak 2,5 tonna volt, ez mostanra 3,5 tonnára emelkedett (hazánkban az átlagtermés ennek közel a duplája). A termelés növekedése elsősorban a magasabb hozamú vetőmagoknak köszönhető, a jövőben pedig a GMO-s növények egyre szélesebb körű használata valószínűleg még tovább javítja majd az indiai gazdák terméshozamát.
India rendelkezik a világ második legnagyobb szarvasmarha-állományával közel 200 ezer egyeddel (az első helyen Brazília áll), így nem meglepő, hogy a világ legnagyobb tejtermelője és egyben fogyasztója is. Növekvő kereslet jellemzi még a többi húsfélét is, kifejezetten pedig a baromfit és emellett a tojást is, mely utóbbiból 142 milliárd darabot (!) állítanak elő évente. A világ tojástermelése egyébként 150 százalékkal nőtt az elmúlt három évtizedben, a növekedés nagy része pedig Ázsiának köszönhető, ahol a termelés csaknem a négyszeresére emelkedett. A következő évtizedekben pedig mind a hús-, mind a tejfogyasztás tekintetében is további emelkedés várható, már önmagában amiatt is, hogy a közel másfél milliárdos lakosságú Indiában csupán 5 kg/fő az éves húsfogyasztás, amely az életszínvonal várható emelkedésével robbanásszerűen lő majd ki a jövőben.
A rizs India legnagyobb mezőgazdasági exportterméke, az agrárkivitel több mint 20 százalékát teszi ki. Emellett elsősorban teát, dohányt és különböző fűszereket exportálnak, de pozitív egyenlegük van búzából is. India legfontosabb célpiacai egyébként sorrendben az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek, Kína és Banglades. Az orosz–ukrán háború kitörésével jelentős piacokat tudtak megszerezni Ukrajnától, búzaexportjuk jelentősen megnőtt a Közel-Kelet és Észak-Afrika irányába.
Két stratégiai termék szempontjából azonban komoly behozatalra szorulnak és ebben Ukrajnának meghatározó szerepe van: a napraforgóolaj szempontjából Ukrajna éves exportjának csaknem harmada Indiát célozza, és ugyanez a helyzet a műtrágyaellátás szempontjából is, hiszen az indiai import 60 százaléka a kelet-európai térségből származik. Mindenesetre a vámháború hatására India szerepe – még a korábbiakhoz képest is – felértékelődött, a kínai import visszaszorulásával ugyanis az Európai Unió és Amerika egymással versengve próbál piacokat szerezni Indiában, ám India már most jelezte: az élelmiszereknél és kifejezetten a tejtermékeknél továbbra is szigorú piacvédelmet fog alkalmazni.
Az élelmiszer-termelésre Indiában – akárcsak a többi nagy országban – a jövő szektoraként tekintenek. Ennek megfelelően a mezőgazdaságban az elmúlt időszakban jelentős beruházásokat hajtottak végre döntően állami támogatással és a kormány tervei szerint az élelmiszer-feldolgozó ágazat kapacitását a jelenlegi háromszorosára növelik a következő években. Ezek az erőfeszítések egyébként magukban foglalják egy karbamid műtrágyagyár létrehozását is. A léptékek óriásiak Indiában, csak egy példával élve: a következő két évben 10 millió gazda fog átállni az ökológiai gazdálkodásra, ehhez pedig állami oldalról tanúsítási és márkaépítési támogatást is biztosítanak. Az egészen biztos, hogy Indiával világszinten is számolni kell majd a következő évtizedekben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.