A tevékenységpárosítás lényege, hogy ha nehéz vagy stresszes feladatot kapunk a munkahelyünkön, párosítsuk azt egy olyan tevékenységgel, amely ellazít, örömet okoz. Például
hallgathatjuk a kedvenc zenénket, miközben válaszolunk egy frusztráló e-mailre, vagy masszírozhatjuk a kezünket egy hosszú, fárasztó megbeszélés alatt.
„Ha az öngondoskodás ezen formáit beépítjük a munkahelyi rutinunkba, az csökkenteni fogja a bennünk lévő feszültséget” – véli Nicholette Leanza pszichoterapeuta.
A kiégés kezelése valós megoldást kíván
Molnár Imre coach ezt a módszert inkább kompenzálásnak nevezné, amikor megjutalmazzuk magunkat a kitartó jelenlétért, munkavégzésért, amit éppen nagyon nehezen teljesíthetőnek éreztünk. Ezt maximum a kiégés tüneti kezeléséhez érzi elegendőnek. „A kiégés legalább egyszer mindenkit elér – a kezelése attól függ, milyen fázisban tart az illető, mennyire került mélyre ebben az állapotban.
Az biztos, hogy a gyógyulás, a fejlődés érdekében változtatni kell.
Ugyanazt az életmódot folytatni, csak kiegészítő javadalmazásokat mellé tenni, nem lehet valós megoldás” – mondta el a Világgazdaság kérdésére.
Lehetséges a kiégés elkerülése?
Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a kiégés, a munkahelyi stressz pusztán a multinacionális szervezetekben dolgozókat érinti, miközben
a magánvállalkozót, a gyerekekkel foglalkozó édesanyát, a sportolót ugyanúgy elérheti.
Bármely – korábban szeretett – tevékenységben eljuthatunk abba a fázisba, amikor már nem okoz örömet. Ezt támasztja alá Elliot Aronson amerikai pszichológus definíciója, amely szerint
a kiégés igazából egy hosszú időn át tartó érzelmi stressz, ami pszichés, mentális és fizikai kimerüléshez vezet.
A cél, hogy minél hamarabb észrevegyük, ha efelé tartunk – ebben a környezetnek ugyanakkora szerepe lehet, mint az egyénnek – hívja fel a figyelmet Molnár Imre. „Tudunk önreflekítvek lenni, de az odafigyelő, szerető közeg hamarabb visszajelezheti, hogy nem jó irányba tartunk – persze tegye ezt olyan formában, ahogy éppen be tudjuk fogadni.”
A kiégést sokan összekeverik az életközépi válsággal, hiszen tele a világ azokkal a történetekkel, amelyeknek a főhősei magas menedzseri pozíciót elhagyva, bárt nyitnak Balin, vagy péknek tanulnak. A coach szerint ennyire gyökeres változásra nincs mindenkinek szüksége a gyógyuláshoz, és nem is tudja bárki megvalósítani. De el kell fogadni azt a tényt, hogy míg a karrierünk elején a „mennyiért” kérdés nyom többet a latban, addig később fontosabbá válik „a mi, a kivel, a miért”. Ismerjük azt a mondást, amely szerint a körülöttünk élő öt-hat ember átlaga vagyunk. Ezért sem mindegy, milyen közegben dolgozunk, azaz kikkel töltünk napi 8-10 órát, mert egy idő után egy leszünk közülük.
Lehet, hogy a kiégés elkerülése épp a munkahelyi közeg lecserélésében rejlik.
Válogassuk meg, kik azok, akikkel megosztjuk az időnket, és azokat, akik az érzelmi terhelést tovább fokozzák, merjük leválasztani magunkról. Ez tűnhet önzőségnek, de ebben az állapotban engedjük ezt meg magunknak, vállaljuk fel!
A vezetőknek is van felelősségük a munkahelyi stressz csökkentésében
Abban a szakemberek egyetértenek, hogy a stresszt nem lehet teljesen kiküszöbölni a munkából, de lehet kezelni, levezetni. A minőségi és elegendő alvás, a mozgás, a hobbi jellegű tevékenység igenis fontos, és be kell illeszteni a napunkba.
„Egy faktorról keveset beszélünk, pedig elengedhetetlen megemlíteni a túlhajszoltsággal kapcsolatban – veti fel Molnár Imre. – Ez a vezetők felelőssége.
Nem csak kiégni lehet, hanem kiégetni is.
Szerintem egy jó vezető nem adja át azt a munkahelyi stresszt, amit ő kap a feletteseitől. Nagyon sokszor találkozom olyan vezetőkkel, akik szinte szűretlenül, ugyanazokkal a szófordulatokkal tolják lejjebb azt, amit ők kapnak fentről. Azt gondolom, hogy
a jó vezetőnek pajzsként kell védenie a hozzá tartozó kollégákat,
és érzelmi biztonságot kell teremtenie számukra ahhoz, hogy a legjobb tudásuk szerint végezhessék a munkájukat, amit nagy eséllyel jobban csinálnak, mint ő. Épp ezért nagyon sokat tehet azért a vezető, hogy a kollégák ne merüljenek ki, miközben általában az igénytelen kommunikációval, a bizalmatlanságával épp ő hajszolja bele őket a kiégés közeli állapotba. Ezen nem fog segíteni a babzsákfotel vagy a pingpongasztal, hiszen, ha feszült a légkör, senkinek nem lesz kedve játszani vagy lazítani a munkahelyén.” A Gallup nemrég közzétett felmérése szerint a munkahely iránti elkötelezettség hiánya történelmi csúcson van az egész világon, amit nagyrészt annak tulajdonítanak, hogy a munkavállalók nem érzik, hogy eléggé törődnének velük.
A túlhajszoltság beismerése: ciki
Szintén a vezető felelőssége, hogy a dolgozók belső motivációját ne ölje ki. Az ember alapvetően azért végez el jól egy feladatot, mert az számára megelégedéssel jár. Akiben ez megvan, azt nem motiválni, hanem nem demotiválni kellene – ez is a kiégés egyik ellenszere. A másik, hogy
értelmes feladatokkal kell megbízni a kollégákat, és nem ugyanaz az értelmes feladat egy 25 évesnek és egy 50 évesnek.
„Szerencsére én többnyire olyanokkal találkozom, akik vagy észreveszik, vagy jelzik nekik, hogy a kiégés felé tartanak, és van hozzá elég önbizalmuk, illetve erejük, hogy segítséget kérjenek. Nyilván az ebben a cipőben járók jelentős százaléka ellenben elnyomja magában, vagy hazaviszi, és a családjának adja tovább ezt az érzelmi feszültséget, esetleg olyan ősi módszerrel próbálja oldani, mint az alkohol. Például
a túl nagy kabát szintén a kiégés felé vezető út,
és érnie kellene még a társadalmunknak ahhoz, hogy a visszalépés, annak elismerése, hogy ebben a pozícióban nem tudok megfelelően teljesíteni, ne bukásnak számítson. Egy támogató társadalom, közeg ezt megengedi, egy sikerorientált nem, az kudarcnak fogja fel, miközben nem az – sokkal inkább önismeret” – tette hozzá Molnár Imre.
