A hazai lakossági fogyasztás alacsony voltáról jelentetett meg pénteken mélyelemzést a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A jegybank által vázolt probléma az, hogy míg a hazai gazdaság hozzáadott értéke vásárlóerő-paritáson számolva az átlagának 76,3 százalékát éri el, addig az egy főre eső fogyasztás ennél alacsonyabb, mindössze 68,7 százalék a 2022-es adatok szerint.
Ráadásul a tavalyi első három negyedévben hazánkban esett vissza az egyik legnagyobb mértékben a lakossági fogyasztás. A visszaesés okaként az MNB a magas miatt csökkenő reálbérek pénzbeli, valamint közvetett pszichés hatását jelölte meg.
Az elemzés arra is rámutat, hogy a háztartások fogyasztási kiadása, ami a közel felét teszi ki, az EU átlagának 72 százalékát sem éri el, ami a többi visegrádi országtól jócskán elmarad. Ráadásul a hazai fogyasztás attól is elmarad, amit a termelékenység indokolna.
A strukturális problémák
A jegybank alapvetően három strukturális problémakört azonosít a lakossági fogyasztás alacsony voltának hátterében:
- A nemzetközi jövedelemelosztás
- A belföldi jövedelemelosztás
- A fogyasztás időbeli elosztása
Ezek a problémák különböző mutatókban is megragadhatók, és az okaikra is ad magyarázatot az elemzés. Az első tényezőt a bruttó nemzeti kibocsátás (GDP) és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) közötti tátongó rés ragadja meg leginkább, és ennek oka
a külföldi közvetlen tőkeberuházások túlságosan magas volta, amihez alacsony hazai hozzáadott érték kapcsolódik.
Ezt a külföld felé való eladósodottság ismételt emelkedése tetézi.
A belföldi jövedelemelosztási problémákra a háztartási szektor alacsony részaránya a GNI-ben és a háztartások rendelkezésre álló jövedelmében (GNDI) mutat rá, ami ráadásul trend szerint is csökken. Az elemzés rámutat, hogy a háztartási szektor részesedése 1995 óta mind a GNI-ben, mind a GNDI-ben több mint 10 százalékponttal csökkent a kormányzati és a vállalati szektor kárára. Mivel a háztartási szektor adja a fogyasztás gerincét, ez tartósan alacsony fogyasztást jelent.
Az okok részben az előző pontban már taglalt, alacsony hazai hozzáadott értékre vezethetők vissza, ez ugyanis alacsony bérekkel jár, és ehhez járul hozzá a munkavállalók gyenge alkupozíciója. Hiába nőtt ugyanis Magyarországon a legnagyobb mértékben a bérek szintje mind nominálisan, mind reálértéken, továbbra is alacsony a hazai munkavállalók jövedelme nemzetközi összevetésben. Ráadásul
a GNI-arányos bérhányad 6,9 százalékpontot csökkent tíz év alatt, miközben a régió többi országában ugyanez az arány nőtt.
A harmadik tényező a fejlettségünkhöz képest nagyon alacsony fogyasztási ráta, aminek okai között megtalálhatjuk a bizonytalan kilátásokat, az ingatlanpiaci árak növekedését – hiszen a lakáscélú kiadások, megtakarítások visszafogják a fogyasztást – és a nagy ellátórendszerek feszültségeit egyaránt. Noha az elemzés szerint a fogyasztási ráta csökken a gazdasági felzárkózás folyamán, nem feltétlenül kedvező, ha a megtakarítási ráta tartósan magas, mint az Magyarországon is tapasztalható.
A ciklikus tényezők
A jegybank elemzése rávilágít az alacsony fogyasztás ciklikus okaira is, nevezetesen arra, hogy a magas infláció leginkább az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat sújtotta, akik körében a fogyasztási ráta a legmagasabb. 2023 januárjában, az infláció csúcspontján 3,1 százalékponttal magasabb volt az infláció az alacsony jövedelműek eltérő fogyasztói kosara alapján, mint a magas jövedelműek körében.
Az infláció mindemellett mind a bérek, mind a háztartások pénzügyi vagyonának reálértékét jelentős mértékben erodálta, amire a magasabb jövedelműek a megtakarítások növelésével válaszoltak, miközben erőteljes bizalomvesztés is volt tapasztalható. Ez utóbbi azonban az infláció csökkenésével javuló tendenciát mutat.
Mi lehet a megoldás?
A jegybank elemzése javaslatokat is megfogalmaz a fogyasztás fenntartható növelése érdekében, elsőként kiemelve, hogy ezt semmiképp sem szabad a folyó fizetési mérleg kárára megtenni, az ugyanis a 2000-es évek közepén volt jellemző, és nem is volt fenntartható.
A beruházások kitüntetett szerepével kapcsolatban a jegybank sem talál problémát, ám a szerkezetüket már kritizálja, miközben felhívja a figyelmet arra is, hogy a magas nominális beruházási ráta nagymértékben árhatást tükröz, miközben a reál beruházási ráta csökkent. Az elemzés azt is kritizálja, hogy míg az építési beruházások GDP-arányosan az EU-n belül Magyarországon a legmagasabbak, addig az okosberuházások és immateriális fejlesztések aránya kifejezeten alacsony. A jegybank szerint ezen az arányon kellene javítani.
