Ma véget ér egy korszak, Matolcsy György utoljára elnököl az MNB-ben

A kamatokról dönt kedden a monetáris tanács, ez a havi ülés azonban más lesz, mint bármelyik más az elmúlt tizenkét évben: utoljára vezeti Matolcsy György, aki két egymást követő hatéves ciklusban volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Ennyi idő már egy korszak, különösen ha annyi fordulatot tartalmaz, mint az elmúlt tucat év. Ami mindebből az MNB-hez, illetve távozó elnökéhez kötődik, arra nem csak a közgazdászok fognak emlékezni, és nem csak a papírpénzen szereplő aláírás emlékeztet rá.

Sokféleképp lehet összefoglalni egy korszakot, illetve azzal kapcsolatban egy kiemelkedő személy tevékenységét. A távozó jegybankelnök – illetve 2010 és 2013 között gazdasági miniszter – érájának összefoglalói többségéből a következő elemek minden bizonnyal nem maradnak ki, ha mindezek a kormányzattal együttműködve valósultak is meg:

• A keleti nyitás politikájának előkészítése és kivitelezése.
• A kibontakozás a nagy pénzügyi válság és az euróövezeti krízis bénító hatásaiból, amely magába foglalta a Nemzetközi Valutaalap gyámságától való megszabadulást, a nyugdíjrendszert átalakítását és a munkaerőpiacon aktív magyarok arányának látványos emelkedését.
• A társadalomnyomorító devizahitel probléma rendezése.
• Az inflációs sokkok kezelése.

A korszakról biztosan rengeteg elemzés születik még, ebben a cikkben a jegybankhoz közvetlenül kötődő elemeket érintenénk előzetesen a keddi ülés örvén, ahol a várakozások szerint a bank inflációs célt (3 százalék, plusz/mínusz egy százalékpont) védendő nem vág a már tavaly szeptember óta változatlan alapkamaton.

A devizahitelek forintosítása, bravúrosan időben

A 2010-ben kormányra került Fidesz–KNDP-szövetség súlyos örökséget vett át, ami a kivéreztetett költségvetést és az ország eladósodottságát illeti: a Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Medgyessy Péter nevével fémjelezett előző, baloldali kormányok alatt nemcsak az államadósság szökött fel, hanem eladósodtak a magyar háztartások és a vállalati szektor is. 

Ezen belül külön problémahegyet jelentett a lakossági devizahitelek ügye. Ezeket a főleg svájci frankban, részben euróban és jenben felvett hiteleket a szocialista vezetésű kormányok, illetve az akkor még felügyeleti jogkörökkel nem rendelkező MNB hagyták gombaként elszaporodni, mert a jólét érzetét keltették, amíg a forint árfolyamának elszállásával a hitelfelvevők arcába nem robbantak. A felszökő hitelrészletek magyarok tömegeit döntötték anyagi romlásba, tulajdonvesztésbe.

– áll az Oeconomus elemzésében a magyar devizahitel-válságról.

Az új kormány több lépcsőben tett külön intézkedésekkel mérsékelte a devizahitelesek fájdalmát az árfolyamgát bevezetésétől a hitelek forintosításáig, miközben a régióban több ország bankrendszere is hasonló teherrel küzdött, ha nem is akkorával, mint amit a kormány elődei Magyarországon hagytak keletkezni.

A forintosítás gazdaságpolitikai bravúrnak számít abban az értelemben, hogy épp időben iktatták törvénybe ahhoz, hogy megelőzzön egy újabb fájdalmas csapást a devizahitelesekre. Az adósok 2015. január 1-jét követően a piaci árfolyam helyett a forintosításban meghatározott árfolyamok szerint fizették a törlesztőrészleteket, a svájci frank ellenében ez 256,5 volt. Alig két héttel később a svájci jegybank elengedte a frank 2011-ben 1,2-en rögzített árfolyamát az euróval szemben, amire a svájci frank árfolyama a 250–260-as sávból hirtelen 378 környékére erősödött, ami – ha nincs a forintosítás – újabb hatalmas sokkot okozott volna a hiteleseknek, felduzzasztva a törlesztőrészleteket.

– sommázta az elemzés.

Matolcsy György korszaka: így alakult az infláció

Az MNB 2001 óta használja az árstabilitás elérésére az inflációs célkövetés rendszerét, és ebben az időszakban a célt csak Matolcsy György elnökségének idején sikerült tartósan elérni.

Grafikonunk visszatekintve tartalmazza a célsávot – 3 százalék plusz/mínusz 1 százalékpont –, valójában ezt 2015 márciusában tűzték ki,  és akkor ezt a körülbelül kétéves monetáris politikai horizonton sikerült is elérni, majd évekig tartani. A megelőző tíz évben 3 százalék volt a cél, amelyre 2001-es bevezetése óta fokozatosan csökkentették, 7 százalékos mértékről. De szinte mindig elvétették, miközben két nagy külföldi sokk is érkezett: 2008–2009-ben a nagy pénzügyi válság, 2009–2010-ben az euróövezeti válság, amelyet már a Matolcsyval mint gazdasági miniszterrel felálló Orbán-kormány kapott üdvözlő ajándékul.

Mint ebből is látjuk, egy jegybank hatékonysága nem értelmezhető kizárólag azzal, eléri-e az inflációs célt. Az inflációt ugyanis a nemzetközi sokkok, illetve tartósnak bizonyuló hatások is erőteljesen befolyásolni tudják, illetve a kormányzati költségvetési és adópolitika lazasága vagy szigora.

Azokat az éveket, amikor nulláig bukott a magyar infláció, a rendkívül alacsony és esetenként negatív infláció határozta meg a fejlett gazdaságokban. Annak ellenére, hogy a jegybankok „helikopterről szórták a pénzt” a gazdaságok élénkítésére. Már akkor sokan mondogatták, hogy ennek egyszer meglesz az ára, és meg is lett, amikor a lecsengő világjárvány, majd még inkább a háborúval érkező európai energiaválság hatására a kontinensen elszabadult az infláció.

Mint grafikonunk mutatja, a magyar is. Később, mint más országokban (miközben a magyar jegybank kamatirány-változásaival másoknak mutatta az utat). Magas hazai tetőzését még sokféleképpen fogják magyarázni, de annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az ipari export vezérelte magyar gazdaság erősen érzékeny az energiaárakra. Az infláció Matolcsy elnökségének első éveiben nem az alacsony hazai gazdasági fordulatszám miatt volt alacsony, ebben az időszakban a magyar gazdaság teljesítménye jóval meghaladta a nyugati országokét, folytatódott a felzárkózás. 

Matolcsy György helyett Varga Mihály 

Itt érdemes kitérni rá, hogy ez volt az az időszak, amikor megszaporodtak a kormányzatból érkezett MNB-elnök és a kormányzat közti viták, és ez egyúttal rámutat arra az általános összefüggésre is, miért mások olykor, kifeszített helyzetekben egy jegybank és a kormánya szempontjai. Amelyek adott esetben akár vitákhoz is vezethetnek akkor is, ha mindkettő csak a feladatát végzi.

A jegybankok az inflációs veszélyek növekedése idején gyakran szólítják fel kisebb költekezésre a kormányokat. Amikor azonban a gazdaságok is akadoznak – ahogyan az európai gazdaságok a világjárvány, illetve az ukrajnai háború kitörése óta –, és a kamatok magasak – miképpen a fejlett gazdaságokban lettek az említett sokkok hatására –, a kormányzatok gyakran igyekeznének pénzköltéssel segíteni. 

Pontosan úgy került szembe forró pillanatokra a jegybanki kormányzati kommunikáció emiatt, mint ahogy a legutóbb időben az Európai Központi Bank sürgeti az euróövezeti kormányokat, hogy a maguk eszközeivel járuljanak hozzá a beteg gazdaság kiegyensúlyozásához.

Egy zárt ajtók mögött tartott év végi kamarai rendezvényről kiszivárgott információk az sugallják, hogy Matolcsy György esetében „szent a béke”: az MNB elnöke itt arról beszélt, Magyarország számára az évtized legjobb két éve következik, és helytálló és megalapozott, amikor Orbán Viktor fantasztikus éveket jósol.

Azóta január a vártnál magasabb inflációs rátával lepett meg, és el is akadtak az MNB kamatcsökkentései, amint a lengyel jegybanké már jóval korábban. 

Matolcsy Györgyöt Varga Mihály váltja az MNB élén, és a piacokon az új érában sem számítanak erőteljes lazító fordulatra a monetáris politikában (ellenkező esetben a forint a váltáshoz közeledve nem erősödne, hanem gyengülne). Jó ómen az is, hogy az új elnök a kormányzatból érkezik, miközben kormányzati oldalról nem is kaphatna határozottabb ígéretet arra, hogy segítséget kap az infláció leszorításában, mint amit Orbán Viktor miniszterelnök országértékelő beszédében szombaton elmondott. 

A monetáris tanács keddi döntése utáni sajtótájékoztatót a meghívó szerint Virág Barnabás tartja ezúttal is, amint megszokhattuk. 

Úgy tudjuk, nem valószínű, hogy Matolcsy utolsó monetáris tanácsi ülése egyúttal Varga első, informális megjelenése is legyen a testületben, az átadás-átvételnek ez a formája nem vált hagyománnyá az elmúlt évtizedekben a jegybanknál. Matolcsy György második hatéves jegybankelnöki ciklusa március 3-án zárul, a következő naptól Varga Mihály elnöki ciklusa kezdődik.