Érik az árstop: jó lesz figyelni az üzletláncoknak Nagy Márton ultimátumára

Lassulhatott az infláció Magyarországon, a januári 5,5 százalékos csúcs után az előző év azonos időszakához képest már „csak” 5,3 százalékkal nőhettek a fogyasztói árak, míg havi bázison 0,5 százalékos lehetett a drágulás, azaz alig enyhül az árnyomás a magyar gazdaságban – derült ki a Világgazdaság elemzői konszenzusából. Kedden közli a Központi Statisztikai Hivatal a legfrissebb inflációs adatokat, amelyek arra utalhatnak, hogy továbbra sem szelídül érdemben a drágulás Magyarországon, így akár ismét felmerülhet az árstop bevezetése vagy a kiskereskedelmi árrés állami szabályozása.

A januári meglepetés után ismét felsejlett az árstopok réme

A múlt havi adat olyannyira meglepetésnek számított, hogy az elemzők jócskán megemelték 2025-ben várható átlagos infláció mértékét, amely a mostani várakozások szerint közelebb lehet az 5 százalékhoz, mint a 4 százalékos jegybanki célsáv tetejéhez. Az elmúlt hónapokban egyértelműen megtört a dezinflációs trend, ami miatt a jegybank is egyre inkább kitolja a 3 százalékos cél elérésének dátumát. 

A kormány sem maradt adós a válasszal, miután kiderült, hogy az élelmiszerárak ismét nekilódultak, gyakorlatilag ultimátumot intézett a hazai élelmiszerpiac szereplőihez, azzal a kikötéssel, hogy ha nem hajlandók önként csökkenteni az áraikat, a kormányzat nem lesz rest visszahozni a 2023 augusztusában kivezetett árstopokat, sőt, azt is kilátásba helyezte, hogy akár az árrésüket is korlátozhatja. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter két hete folyamatos tárgyalásban van a beszállítókkal, az érdekképviseletekkel és a kiskereskedelmi láncokkal, akik legutóbb egy hetet kaptak, hogy végre valami értékelhetőt felmutassanak. Azonban szinte borítékolható, a februári inflációban még nem látjuk a fenyegetések hatását.

Az év eleji adatokon múlhat az egész éves infláció

Az év eleji inflációs adatok mindig meghatározók az év egésze szempontjából, ezért is tűnt ijesztőnek a vártnál magasabb januári adat – hívta fel a figyelmet Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki szerint az infláció januári gyorsulásában egyaránt szerepet játszottak egyszeri tényezők, mint például a jövedéki adó emelése, illetve a telekommunikációs szolgáltatásoknál a korábbi akciók kifutása, továbbá makrogazdasági szintű hatások, így

• a forint gyengülésének, 
• a bérek emelkedésének és 
• a kereslet várt növekedésének beépülése az árakba. 

Azonban szerinte így is kérdéses, hogy pontosan mennyi is az infláció januári gyorsulásából az egyedi hatás, és mennyi az, ami februárban esetleg tovább emelhette az árakat.

Felfelé mutató kockázat az év eleji átárazások folytatódása: az év eleji áremelések egy része áthúzódhatott februárra vagy akár csak január második felére. Így ha ezek az áthúzódó áremelések is nagyobbak voltak a szokásosnál, az felfelé húzhatja az inflációt, ahogy a megemelkedett inflációs várakozások is. Ebben nagy szerepe lehetett a tavalyi negyedik negyedév jelentős forintgyengülésének.

Az üzemanyagárak javíthatják az összképet, de lehet, hogy a látszat csal

„A februári inflációs adat mottója lehetne akár az is, hogy »a látszat csal«: a januári sokk után februárban a havi alapú árindex sokat szelídül majd, miközben a tavalyi bázis következtében az éves alapú index is lecsoroghat 0,2 százalékpontot, így 5,3 százalék lehet az inflációs ráta. Azonban ez ne tévesszen meg senkit, ez az áremelkedési ütem továbbra is magas” – figyelmeztetett Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki rámutatott: az inflációs láz előtti öt évben (2016–2020 között) a februári egyhavi átárazás jellemzően 0,2–0,3 százalék között mozgott.

Ami viszont jelentősen javítja most az összképet, az az üzemanyagárak várható alakulása. Itt ugyanis most egy nagyjából 1,5 százalékos havi árcsökkenés találkozik a tavaly februári brutális, 6,7 százalékos havi áremelkedéssel. Ez pedig azt jelenti, hogy pusztán az üzemanyagok esetében az éves bázisú index drámai mérséklődése 0,5 százalékponttal mérsékelné az inflációs rátát, minden más változatlansága mellett. Ehhez képest azonban lesznek bőven olyan tételek, amelyek ezt ellensúlyozzák.

Megint az élelmiszerárak okozhatnak fejtörést

Virovácz szerint az élelmiszerek esetében a kereskedők erőteljesebb akciózásba kezdtek, ami megmutatkozhat a lassabb ütemű havi áremelkedésben, ugyanakkor az akciózás továbbra sem lesz az infláció elleni küzdelem Szent Grálja.

Itt ugyanis hiába lassul majd szintén a havi átárazás üteme, továbbra is magasabb maradhat, mint az előző februári mérték, így éves bázison a szolgáltatások inflációja is tovább gyorsul majd, egyre közelebb kerülve a 9 százalékos értékhez.

Lassan, de javulhat az inflációs kép

Koncz Péter, a Századvég Konjunktúrakutató makrogazdasági elemzője arra mutatott rá, hogy az élelmiszer-infláció esetében a kedvezőtlen világpiaci folyamatok jelentik a fő hajtóerőt, emellett azonban a gyengébb forintárfolyam is szerepet játszott az infláció növekedésében.

– húzta alá az elemző, aki szerint az, hogy az áremelkedés megállítása érdekében a kormányzat kész beavatkozni, pozitív irányba mozdíthatja el a fogyasztói kosárban jókora súllyal rendelkező termékek (elsősorban a tojás- és tejtermékek, illetve a liszt és az étolaj) árának alakulását. Szerinte a szolgáltatások esetében szintén csökkenhet tavasszal az infláció, hiszen a telefon-, internet- és tévé-előfizetés esetén kiépül a bázisból az elmúlt évben végrehajtott, bőven 10 százalék feletti inflációkövető áremelés. 

Az üzemanyagárak esetében szintén pozitív irányú elmozdulás várható: egyrészt a gyengülő dollár, másrészt a növekvő olajkitermelés miatt csökkenő világpiaci árak együttesen az üzemanyagárak csökkenését eredményezhetik a következő hónapokban, ezáltal csökkentve az inflációs nyomást a hazai gazdaságban. A csökkenő üzemanyagár a közvetlen inflációs hatás mellett közvetetten, a fuvarozási költségek csökkenésén keresztül szintén támogathatja az inflációs nyomás enyhülését.

Három tényező határozza meg az inflációs folyamatokat

Regős szerint az év további részében három olyan tényező lesz, amely nagyban meghatározza az inflációs folyamatok alakulását. 

1. Az első a forint árfolyamának alakulása: ha a forint tartósan a 400 alatti szinten maradna, az tudna segíteni az inflációs várakozások és így az infláció mérséklésében. Ebből a szempontból meghatározó az orosz–ukrán háború lezárásának kérdése, itt most optimista a piac, ami magában rejti a gyengülés kockázatát is kudarc esetén.
2. A második tényező a fiskális lazítás hatása: a háztartásoknál maradó több pénzből a nagyobb kereslet miatt a vállalkozások is részesedni szeretnének, ami az árakat tovább emelheti. 
3. A harmadik tényezőt szerinte a kormányzati intézkedések jelentik az infláció leszorítása érdekében. 

„Ez egyelőre csak verbális intervenciót jelent, remélhetőleg már ez is hoz valamekkora sikert, de ezt még nem a februári adatokon fogjuk látni, inkább az azt követő hónapokban” – tette hozzá az elemző, akinek szavait erősíti, hogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a február 27-i kormányinfón azt mondta: áprilisban hozhat döntést az árstopok esetleges visszaállításáról, amikor már látszódik annak hatása, hogy mennyit ért az élemiszerpiac szereplői felé intézett ultimátum.

Egyelőre biztosan nem lesz tere Varga Mihálynak a monetáris lazításra

A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza úgy látja, a mostani inflációs adat várhatóan nem tud olyan jó lenni, hogy az rövid távon a jegybankot a lazítás irányába terelje, viszont egy, a vártnál érdemben magasabb adat azt eredményezheti, hogy a piacon kamatemelési várakozások kezdenek kialakulni. Ehhez Virovácz Péter annyit tett hozzá, hogy nagyon sok múlik majd a vámháború lefolyásán, amely helyzet szó szerint napról napra változik. Emellett az olajárak drasztikus csökkenése, ha tartós lesz, azért előbb-utóbb fékezheti hazánkban is az inflációt.

– figyelmeztetett az ING Bank elemzője, aki szerint, ha ehhez még hozzávesszük az új önkormányzati számlavezetési szabályok várható hatását, akkor akár 30 százalékkal is mérséklődhet a likviditás. Mindez változatlanul hagyott kamatok mellett is erősen szigorodó monetáris kondíciókat jelent majd. 

Így pedig könnyen lehet, hogy végül az MNB úgy dönt, hogy ismét nem konvencionális eszközökhöz nyúl, és visszapumpálja a szűkülő likviditás egy részét vagy egészét a bankrendszerbe hitel- és/vagy kötvényprogramok és/vagy kamatcsereügyletek segítségével.