Aszály fojtogatja a Homokhátságot: megoldást követelnek a gazdák – az egész régió sivataggá változhat

A Kolon-tó partjától 12 méterre lévő öreg kútban 3,5 méter mélyen csillan meg a víz. Az aszályos évek miatt nagyon száraz a talaj. Az egész Homokhátság problémája az évek óta tartó aszály. Hogyan lehet mégis pótolni az eltűnt vizet a térségben? Erről tartottak fórumot Izsákon kedd este – írta a Baon.

Az elmúlt két nap során talán ha 6-8 milliméternyi csapadék áztatta a földeket a Duna–Tisza közén. Az idei télen alig esett, az elmúlt évek során 400 milliméternyi eső sem hullott le. Az agrártermelők egyre borúsabban látják a jövőjüket az aszályos évek miatt. Mit lehet tenni, hogyan lehet vizet hozni a két nagy folyam közti homokhátsági területre?

Ezzel kapcsolatban rendezett szakmai fórumot az Izsáki Hegyközség, az Izsáki Gazdakör és a megyei agrárkamara az izsáki művelődési házban. Elsőként Tasnádi Gabriella, a NAK vízügyi szakembere tartott előadást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 2018 volt az utolsó év, amikor belvíz volt a földeken, és akkor még el kellett vezetni.

Aszályos évek az országban

A Kárpát-medence felmelegedési folyamata 20 százalékkal gyorsabb, mint a korábbi időszakban volt tapasztalható. Tasnádi Gabriella, a NAK vízügyi szakembere megjegyezte, hogy 45 ezer hektárnyi olyan terület létezik, ahol ha a csatornákban megjelenik a víz, belvizes térségek keletkeznek. Ebben az esetben ajánlatos megtartani a vizet.

A szakember előadása után Gacsályi József, a Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos állapotának a javításáról tartott ismertetőt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese vázolta a helyzetet. Idehaza két igazán nagy terület küzd hatalmas gondokkal, az egyik a nyírségi térség, a másik a Duna–Tisza köze.

A hazai talajvízkészlet jelentősen csökkent az elmúlt időszakban

A Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása 11 788 négyzetkilométer területet, négy vármegyét, 17 kistérséget, 171 önkormányzatot érint. A négy vízügyi igazgatóság területeit érintő, komplex vízpótlási terv az itt élő 800 ezer magyarországi állampolgár életét érinti közvetlenül. A hazai vízhelyzetet befolyásolja a mostoha, kevés csapadékkal járó időjáráson kívül az is, hogy míg korábban évente átlagosan 107 köbkilométernyi víz érkezett külföldről, addig ez tavaly 100 köbkilométerre csökkent. Az ország felszíni vízkészletének 75 százaléka a Dunántúlon jelentkezik, míg a 25 százaléka a Dunától keletre.

Gacsályi József szólt arról is hogy a hazai talajvízkészlet jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. A Tisza, amely alapvetően befolyásolja a Homokhátság, illetve a Tiszántúl föld alatti vízmozgásait, a medersüllyedés miatt vízelvezető csatornaként működik. Az esőzések ritkulása miatt az elmúlt négy év során mintegy 25 köbkilométernyi nem hullott le a idehaza.

Egy rövid helyzetelemzés után a szakember felvázolta a homokhátsági vízproblémák pótlásának a lehetőségét. Mint mondta, minden szakterületen konszenzus van, hogy a Homokhátság vízhiányos területeinek vízgazdálkodási problémáira megoldást kell találni.

A klímaváltozási előrejelzéseket is számba vevő hidrológiai számítások szerint a vízkivételek várhatóan nem fogják túlterhelni a Duna vízkészletét.

A Duna–Tisza közi Homokhátságot vízvisszatartási és vízpótlási szempontokat figyelembe véve hét célterületre osztották fel:

• a Ráckevei-Soroksári Duna-ág vízpótlásának bővítése;
• a Kiskunsági-főcsatorna és a szennyvízcsatorna vízkészletnövelése;
• az északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás;
• a keleti vízpótlás és vízvisszatartás;
• a Kígyós-rendszer vízpótlása;
• déli regionális vízpótlás;
• és a közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása.

Szó esett arról is a vízvisszatartás mellett, hogy a folyóktól mint vízkészletektől feljuttatják a vizet a hátság magasabb részeire. Ilyen rendszer jöhet létre Hajóson, a 26 hektár területen megvalósítható, 600 ezer köbméter kapacitású tározótérrel (Hajósi-puffertározó) és a benne felhalmozott vízbázist két irányba elosztó szivattyúteleppel és nyomóvezetékkel.

A tározóban visszatartott vizet a nyomóvezetékek két magasabban lévő tározóba (Kéleshalmi- és Kunfehértói-tározó) juttatnák, ahonnan a beszivárogtatással történő talajvízdúsításon túl már gravitációsan juthatna el a vízpótlás a Kéleshalmi-tározóból déli irányba a Kígyós-főcsatornába, kelet felé pedig a Kunfehértói-tározóból a Dong-éri-főcsatorna kiszáradt medrébe.

Szó esett arról is, hogy Fülöpszállás mellett egy kisebb duzzasztót terveznek, ahol egy napelemes szivattyúrendszerrel emelnék át a vizet a száraz csatornákba, amelyek Fülöpháza, Ágasegyháza és Orgovány térségeibe vinnék a vizet. Ez a víz pedig táplálná a Kondor-tavat, a Kurjantó térségét, és a Kolon-tó is revitalizálódhatna. Másodpercenként 1 köbméteres kapacitású szivattyút alkalmaznának – mondta Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese az izsáki fórumon.

Elkeserítő a helyzet

A fórum után néhány gazda beszámolt az aszály hatásairól. Az egyik azt mondta, háromhektárnyi földjét nem fogja az idén bevetni, mert nincs értelme. Eső nincs, a mag úgysem kelne ki – mondta a termelő.

Varga István helyi szőlész kiszámolta, hogy tavaly kb. 10-15 százalékos terméskiesés érte az aszály következtében a családját. Majd mutatott egy fotót, amelyen a Kolon-tó partjától 12 méterre lévő kútnál 3,5 méter mélyen csillog a víz. Holott a Kolon-tó a térség mély pontján fekszik. Azaz a tóra ráférne a vízpótlás.

Ágasegyháza környékén egykor a vizesebb területek és a Csirai rét felől, a föld alatt szivárgott a víz. Arról is szó esett a beszélgetés során, hogy ősszel már több szarvasmarhatartónak a boltból kellett vásárolnia a takarmányt, mert a kaszálókon nem volt mit lekaszálniuk.