Sikertörténet az Európai Unió kohéziós politikája Navracsics Tibor szerint is – a jövő más kérdés
Az Európai Unió kohéziós politikája egy sikertörténet, de nagy kérdés, hogy a Magyarországot is magába foglaló közép-keleti régiók továbbra is szépen fejlődhetnek-e, mert több külső ország inkább stagnál, és visszahúzza a közösséget – véli az EU-s források felhasználásáért is felelős közigazgatási és területfejlesztési miniszter, Navracsics Tibor.
Március 27-én tette közzé az Európai Bizottság a 9. kohéziós jelentését, és a bejelentéskor emlékeztetett, hogy a Római szerződésben is szerepel a szándék, hogy „csökkentsék a különböző régiók közötti különbségeket és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságát”.
A mostani riport pedig azt rögzíti, hogy a kohéziós politika a 2004-es bővítés óta eltelt két évtized sikertörténete, hiszen Közép- és Kelet-Európában:
- az egy főre jutó jövedelem az EU-átlag 52 százalékáról mára közel 80 százalékra nőtt,
- a munkanélküliségi ráta pedig 13 százalékról 4 százalékra csökkent.
Közben a GDP is szépen növekedett, ám jelentős akadálynak mutatkozott a 2008-as gazdasági világválság, majd a 2020-ban betörő koronavírus-járvány is a járulékos hatásaikkal együtt. E nehéz helyzetben segített a kohéziós politika az EB szerint.
Mi történt az elmúlt időszakban?
A szervezet úgy érvelt, hogy a 2014–2020 közötti időszakban a kohéziós politika az EU egészében a teljes kormányzati beruházás csaknem 13 százalékát, a kevésbé fejlett tagállamokban 51 százalékát tette ki. E beruházások megerősítették az európai növekedési modellt, ösztönözték a gazdasági növekedést.
A kihívások azonban továbbra is fennállnak, és minden régióban találhatóak kiaknázatlan lehetőségek, valamint szegény területek.
Erre reflektálva tette fel a kérdést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem európai uniós témákkal foglalkozó online magazinjában Navracsics Tibor, hogy miként is definiáljuk a versenyképesség alakulását?
Amennyiben a tanulók egyéni kibontakozásának ütemét nézzük, kétségtelenül igaza lehet annak, aki ragaszkodik az élenjárók sebességének gyorsításához. Amennyiben az osztály egészének teljesítményét mérjük, nem kétséges, hogy a lemaradók felzárkóztatása legalább annyira fontos, mint a jó tanulók előtt álló akadályok elhárítása
– fejtegette a területfejlesztésért is felelős miniszter. Szerinte az egységes piac révén az EU is sok szempontból olyan versenyképességi egységnek tekinthető, ahol az egyes, egymásra utalt nemzetgazdaságok alapvető érdeke, hogy a kevésbé dinamikusan növekvő részek is felzárkózzanak a legversenyképesebb térségekhez.
Minden 1 euróból 1,3 lett
Navracsics Tibor adatokkal is alátámasztotta a területi különbségeket. Megjegyezte, hogy különösen a közép-európai országokra jellemző az átlagnál gyorsabb ütemű felzárkózási folyamat: Horvátország GDP-je nyolc százalékkal lesz magasabb 2030-ra, mint volt az ország 2013-as csatlakozásakor, Lengyelországban és Szlovákiában hat százalékkal magasabb nemzeti össztermékkel számolhatnak, mint a kohéziós politika támogatásai nélkül.
Az EU-s források felhasználásáért is felelős miniszter kifejtette, hogy a 2014–2020 és a 2021–2027 közötti pénzügyi időszak hatásait összeszámolva az EU egészét tekintve megállapítható: 2030-ig a nemzeti össztermék 0,9 százalékával járul hozzá a növekedéshez, és ez a hatás még 2043-ig kiterjesztve is 0,6 százalék. Minden egyes befektetett euró 1,3 eurót fial 2030-ig, és majdnem triplázódik 2043-ig, ami összességében négy százalék körüli megtérülési rátát jelez.
Mindezek tetejébe a különböző programoknak köszönhetően 2027-ig további 1,3 millió munkahely létesülhet.
A jövő nagy kérdése, hogy miként lehet Európa összes régióját fejlődő pályán tartani, és lehetőleg azonos ütemben?
Mi vár az Európai Unióra a jövőben?
Az EB összegyűjtötte, hogy miért lesz a kohéziós politika fontos a jövőben is:
- a demográfiai változások minden régiót érinteni fognak a következő évtizedekben,
- a régióknak alkalmazkodniuk kell a csökkenő munkaerőhöz, a népesség elöregedéséhez,
- a kihívások általában a vidéki és gyéren lakott régiókban akutabbak,
- a digitális átállás és az éghajlatváltozás hatásai pedig valószínűleg súlyosbítják a regionális egyenlőtlenségeket.
Navracsics Tibor is egyetért abban, hogy az Európai Unió mostani fejlettségi és versenyképességi térképei azt mutatják: a 2019 utáni időszak szétváló fejlődési vonalakat alapoz meg. Szerinte a földrajzilag középső térségben északról délre a Svédországot, Hollandiát és Németországot magába foglaló sávot nyugatról és keletről két övezet veszi körül: keleten a felzárkózó és egyre versenyképesebb országok, nyugatról és délről pedig a lassuló felzárkózású és versenyképességét vesztő országok csoportja.
Éppen ezért a jövő kohéziós politikájának nagy kérdése az is, hogyan tudja térben összeegyeztetni a versenyképesség és a szolidaritás szempontjait
– folytatta Navracsics Tibor. Dolgozata alapján a lényeg annak megválaszolása: miként lehet biztosítani a közép- és kelet-európai tagállamok felzárkózásának akadálytalanságát, hogy közben a déli és nyugati területek is kilábaljanak a stagnálásból vagy éppen a leszakadás felé mutató folyamatokból.
