Jelentősen módosul azon 19 európai ország áramtermesének összetétele 2030-ra és 2040-re is a hivatalos energiastratégiájuk alapján, amelyek már összekapcsolták a villamosenergia rendszerüket, vagyis ki is tudják egymást segíteni.
Az e stratégiák, valamint az ENTSO-E alapján készült modell készítői arra keresték a választ, hogy a két említett határidőre az érintett országok mennyire függnek még az energiaimporttól – ismertette a Magyar Energetikai Társaság rendezvényén Aszódi Attila a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a BME TTK dékánja. A modell szerint 2030-ban az év 8260 órájában az országok már nagyjából le tudják fedni saját termeléssel az igényeiket,
2040-ben viszont Magyarország lesz leginkább – 13 százalékkal – kitéve az importnak.
A modellezés szerint 2030-ra, illetve 2040-re csak Franciaország, Szlovénia, Svájc és Ukrajna érheti el a megcélzott, 90 százalékos karbonmentességet áramtermelésében. Hiába ugyanis a sok megújuló alapú kapacitás, ha azok rendelkezésre állása alacsony.
Aszódi: gázos helyett további atomblokkok
2030-ig számottevően nő a vizsgált 19 országban a nap- és a szélenergia hasznosításának a súlya, a nukleáris termelésé mintegy 20 százalékkal eshet, a gázalapúé stagnál, a biomassza alapúé kissé nő, a geotermiának pedig nincs, és később sem lesz érdemi szerepe az áramtermelésben Az olajalapú áramtermelést minden vizsgált ország kivezetné, a legtöbb a szenet is Lengyelország és néhány balkáni ország kivételével. Csehország, Svájc és Ukrajna kivételével minden ország arra számít, hogy jelentősen nő az energiafogyasztása, Ausztriáé például a 2019-hez képest 2030-ig 30 százalékkal, 2040-ig 45 százalékossal. Fontos, hogy az előbbi számokat tartalmazó stratégiákat 2019 előtt állították össze, vagyis a mostanitól érdemben eltérő energiapiaci körülmények között. A 2019-ben nagyjából 800 ezer megawattnyi (MW) beépített kapacitás 2030-ra 1,1 millió MW-ra, 2040-re 1,4 millió MW-ra nőne a 19 országban.
Aszódi Attila ismertette, hogy egy, az ukrajnai háború kitörése után készült számítás arra kereste a választ, hogy milyen lenne a hazai áramtermelés földgáz nélkül. Ehhez a magyar energiastratégiában 2040-re szereplő kétezer MW-nyi gázerőművi kapacitás helyett beterveztek egy Paks III-nak nevezett, harmadik atomerőművet – amely persze nem Pakson lenne – két, 1600 MW-s blokkal. Paks II-vel 68 százalékos lenne 2040-be a karbonmentes áramtermelés részaránya, Paks III-mal már 90 százalék fölötti. Megállapították továbbá, hogy 2030-ban 15 százalékos lehet a nap- és a szélerőművek által előállított áram súlya a közel 58 TWh-nyi áramigény kielégítésében 6 ezer MW-nyi napenergiát és a jelenlegi szélenergia kapacitást feltételezve.
Ám nyolcezer MW napenergia-kapacitás fölött már annyira esne a többletkapacitások addicionális haszna – hiszen az erőművek azonos időszakban termelnek –, hogy kérdés: érdemes-e még a többet fektetni a naperőművekbe, vagy inkább a szélerőművek felé kell-e fordulni.
Kaderják: a stratégia sok pontját meg kellene valósítani
Kaderják Péter korábbi energetikai államtitkár azt hangsúlyozta, hogy a hatályos energiastratégia összeállítása 2018-ban kezdődött az iparági szereplők megkérdezésével. Akkor még meglepő egyetértés volt az energetika fejlődési irányáról, amelyet például a decentralizáció, a digitalizáció, az energiatárolás, az elektrifikáció is alakít. Az energiarendszer jelenleg is ebbe az irányba tart. „Bár sok minden történt a stratégia megfogalmazása óta, szerintem annak sok pontját csak meg kellene valósítani” – mutatott rá.
Ugyanakkor szerinte villámgyorsan meg kellene takarítani évi kétmilliárd köbméter földgázt az évi bő 10 milliárdból, ehhez a stratégia négy programot is kínál.
Nem meglepő módon ezek az épületek energiahatékonyságának javítása, a távhőprogramok végrehajtása a geotermia és a biomassza nagyobb súlyú bevonásával. Megtakarítható gáz a villamosenergia rendszer szabályozásában is. A szakember őrületnek nevezte, hogy a szabályozás gázüzemű forgógépekkel történik, aranyáron, áramtárolók és olcsó IT megoldások bevetése nélkül.
Meghirdetésre vár a szénhidrogén-koncessziós tender
„Nem értem, hogy miért nem írják ki a nyolcadik szénhidrogén-koncessziós pályázatot, hiszen az már ott van a fiókban, teljesen előkészítve. Vannak ugyanis jó lehetőségeink a hazai gáztermelésben is” – jelentette ki Kaderják Péter. A Krk-szövegi cseppfolyós földgáz (LNG) fogadó kikötő bővítését masszív magyar érdeknek nevezte. Hangsúlyozva, hogy
a gázt nem dobná ki a hazai áramtermelésből, de a súlyát stabilizálná,
mert a lakossági fűtésben és az áramtermelésben mindenképpen megmaradna a szerepe. Az áramtermelés legnagyobb kérdése szerinte az, hogy mikorra épül meg Paks II., amelynek az előkészületei már a nyolcadik éve tartanak. E hosszú idő miatt az említett Paks III-at még inkább nyitott lehetőségnek tartja.
„Ma mindenki a megújulókat szidja, holott a naperőművek telepítése az elmúlt évek sikertörténete volt, a hozzájuk szükséges rugalmassági piacot pedig ki kell alakítani. Ezen a nyáron már a 15 százalékát adták a hazai áramtermelésnek. Nem tudom, mi lett volna nélkülük a meg nem épített gázos és a folyamatosan leálló lignitbázisú erőművek mellett” – érvelt Kaderják Péter. Azt mondta, hogy akik szerint nem jó a megújuló, azok miért nem építettek valami egészen mást? Ez utóbbi meglátására későbbi Aszódi Attila úgy reagált, hogy a beruházók azért nem építettek más erőművet, mert a piaci modellel nem lehetett igazolni a beruházásokat.
Kaderják Péter a hazai rendszerbe esetleg érkező plusz áram kapcsán jelezte, hogy az eladható az integrált európai piacon, amelyen vásárolhatunk is. Az energiastratégiában megcélzott atom+zöld+gáz kombináció szerinte működő, ha Paks II. valóban megépül a tervezett módon, de a dekarbonizációt segítő eszközök közül az ukrajnai háború éppen az atomerőmű építését hátráltathatja. Az atom+zöld+gáz kombinációról Aszódi Attila másképp vélekedett.
Pedig a stratégia gerincét éppen a földgáz adta, de erre nem hívta fel a politika figyelmét.
Grabner: nincs egyedül üdvözítő megoldás
A magyarországi háztetőkre összesen 16 ezer MW-nyi napelem helyezhető el optimálisan azon tanulmány szerint, amelyet Grabner Péter, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) energetikáért felelős elnökhelyettese idézett. Szerinte, ha ennek a fele igaz, már akkor is olyan folyamatok zajlanak, amelyeket nem vagyunk hajlandók tudomásul venni. Érvényesül a digitalizáció hatása, terjed a decentralizált áramtermelés, módosulnak a fogyasztói szokások. Az áramtermelő fogyasztókat korábban elképzelhetetlen módon lehet már összefogni. Összességében már nem az a kérdés, hogy milyen technológiájú erőművet kell építeni, hiszen nincs egyedül üdvözítő megoldás. Tudomásul kell venni: többféle megoldás van, amelyeket hagyni kell kiforrni. Az ehhez szükséges hálózati fejlesztés ügye persze – főként a napelemes csatlakozások kétéves története alapján – súlyos dilemma.
„Értem én, hogy egy nagy anyahajót nehéz az egyik irányból a másikba fordítani, de a napnál is világosabb, hogy fordulnia kell” – szemléltette a helyzetet.
Rámutatott, hogy az ukrajnai háború kapcsán sok politikai nyilatkozat hallható az energiastratégiák irányáról, ám vannak szakmai szervezetek is, amelyek ezzel foglalkoznak. Az európai regulátorok szervezete, az ACER például ez év áprilisi megállapítása szerint számokkal nem igazolható, hogy az elmúlt 15-20-30 évben kialakult piaci modell működésképtelen lenne. „Mindössze” senki nem számolt azzal, hogy az újként megjelent gázoldali nyomást kezelni kellene. Ez pedig azért nehéz, mert az adott országok eltérő mértékben vannak kitéve a gáznak, valamint más-más az áramtermelő mixük is. „A stratégiáról folyó vitákhoz elsősorban nyugalom szükségeltetik, olyan megoldásokra pedig nincs szükség, amelyek kizárnak valamely technológiát” – mutatott rá.
Holoda: hiányozni fog a hajdúszoboszlói tároló
„Nagyon nem támogatom, hogy bárki elkezdjen gazdálkodni a hajdúszoboszlói gáztárolóval. Lehet, hogy ez nem egy olyan rugalmas létesítmény, mint a zsanai, nem lehet rángatni, mert alaperőműnek számít a tárolók között” – közölte Holoda Attila korábbi energetikai államtitkár. Hangsúlyozta, hogy tárolók nagyon különbözők, más-más esetben használhatók optimálisan. Németországban például sok csúcstároló kapacitás van, Magyarországon ezt a geológiai adottságok nem teszik lehetővé, de nagy mennyiség tárolását igen. Ha a hazai öt tárolóból kivesszük a mobil- és a csúcskapacitása alapján is jelentős hajdúszoboszlói létesítményt, akkor rendszer meg fog billenni, főleg a keleti részén.
Holoda Attila szerint nincs egyensúlyban a jelenlegi hazai gazdaságfejlesztési és az energiafejlesztési politika, emiatt pedig 2040-re felborulhat a magyarországi erőművi ellátás.
„Ennek az országnak jelenleg nincs olyan energetikai komparatív energiaellátási előnye, amelyre alapozva ide kellene hozni nagy, energiafaló üzletágakat.
Ha pedig idehozzuk, akkor meg kell oldani az energiaellátásukat például akár egy Paks III-mal.
Hibás az európai piaci modell
Ezen a télen elégetjük Aszódi Attila szerint annak a pénznek a jelentős részét, amellyel át lehet alakítani az energiafelhasználásunkat. „Emiatt hihetetlen csapdahelyzetben vagyunk, sőt, már 15 éve mondom, hogy a földgáz csapdájában vagyunk” – mondta. Hibásnak nevezte a ma működő európai piaci modellt, amelyben például a nyáron negatív áramárak jelentkeznek. Ezek megengedhetetlen piaci devianciák, hiszen rossz üzenetet küldenek a piaci szereplőknek. Az európaival szerinte félrement a magyar energiapolitika is. Már nem az a kérdés, hogy ebből hogyan lehet jól kijönni, hanem az, hogy hogyan lehet kijönni a legkisebb veszteséggel. Hiba azt gondolni, hogy a tél elmúltával visszaáll a 2022 januárja, hiszen az energetikában nem történtek meg a szükséges beruházások.
