A Nyugat nem tudja megkerülni az orosz atomipart

Az Ukrajnában folyó háború beletenyerelt számos, addig ígéretesen alakuló partnerségbe az orosz és a nyugati nukleáris vállalatok között. Az együttműködésből adódó, kölcsönös függés teherré vált. Az orosz atomipart összefogó Roszatomnál külön program indult az addig Nyugatról származó eszközök, berendezések, szaktudás helyivel történő kiváltására, míg a társaság nyugati partnerei arra készülnek, hogy esetleg nem férnek hozzá az eddigi orosz szállításaikhoz.

Európai próbálkozások a leválásra

Van, ahol már szakítottak is az orosz partnerrel (Finnországban, bár hivatalosan nem politikai indokkal), illetve orosztól eltérő forrásból is vásárolnának az orosz technológiájú atomerőművükhöz üzemanyagot (Finnországban, Csehországban és Szlovákiában). Uniós, tehát Magyarországra is vonatkozó elvárás, hogy meg kell kísérelni alternatív forrásból beszerezni az atomerőmű üzemanyagát, az erre irányuló hazai előkészületek folynak.
Térségünk több országában már nem orosz együttműködésben képzelik el az újabb atomblokkok építését. Magyarország sajátos helyzetben van: míg az ukrajnai háború kitörése előtt a Roszatom büszke lehetett arra, hogy a Paks II. építésére az EU-ban, az uniós elvárásoknak megfelelően készül, mostanra e két magyarországi blokk vált a legkockázatosabb projektjévé éppen uniós voltuk, pontosabban az Oroszország elleni nemzetközi szankciók miatt. Ez még akkor is így van, ha az Oroszországgal való polgári célú nukleáris együttműködésre nem vonatkoznak a szankciók, bár ennek szükségességét gyakorta felvetik az üzletileg érdekelt országok.
Az egymástól való függetlenedésben merőben mások Oroszország és a Nyugat lehetőségei. Az orosz atomipar egymaga lefedi a teljes nukleáris értékláncot, rendelkezik a szükséges szaktudással és nyersanyagforrásokkal, bár ez utóbbiak részben a határain kívül találhatók. Bár a Nyugat ugyanilyen büszke lehet az atomipari tudományos és műszaki eredményeire, a megfelelő mennyiségű uránnak híján van. Emiatt az orosz atomipartól való függés teljes felszámolása számára irreális elképzelés.

A számok az orosz atomipar erős pozícióit mutatják

Az AP helyzetképe már 2022-ben leszögezte, hogy a globális atomipar, továbbá az atomerőművek ellátási láncát Oroszország uralja, ezért a Nyugatnak kell készülnie a függetlenedésre. Az amerikai médiacsoport a Columbia Egyetem Energiapolitikai Központját idézve felsorolja, hogy 2021-ben világszerte

• 439 atomreaktor működött, ebből 38 Oroszországban,
• az Oroszországon kívüliekből 42 orosz technológiájú,
• és 15 építése zajlott orosz technológiával.
• 2020-ban Oroszországban volt a globális uránfeldolgozó kapacitások 40 százaléka,
• 2018-ban pedig az urándúsítás 46 százaléka.
• Oroszország ukrajnai háborúja több országot az orosz olaj és földgáz használatától való távolodásra késztetett.

Közben a Roszatom sem pihen

Bár az egyetem ezen adatainál vannak frissebbek is, az arányok azóta érdemben nem változtak, ahogyan a témával foglalkozó újabb elemzések sem jutottak az AP-től eltérő következtetésre. Kézenfekvő többek között, hogy az orosz atomipartól való függetlenedés lehetősége országról országra változik. Így például az atomerőművel még nem rendelkező, de atomerőmű építésére készülő országok orosz helyett választhatnak amerikai, francia, dél-koreai vagy kínai szállítót is. Hozzátehetjük, hogy ezt a Roszatom is nagyon jól tudja. Sorra indítja, vagy teszi szorosabbá az együttműködéseit egyes dél-amerikai és afrikai országokkal, nem teljesen függetlenül attól, hogy ezen országokban egyúttal értékes nyersanyagokhoz férhet hozzá. (Portfóliója messze túlmutat az atomiparon.) Mint Alekszej Lihacsov, a társaság vezérigazgatója hangsúlyozta is a közelmúltban Szocsiban tartott Atomexpón, „Afrikából hamarosan sok atomipari hír érkezik”. 

Az orosz partnerségtől való távolodás nehezebb az orosz (szovjet) technológiájú nyomott vizes (VVER) reaktorok üzemeltetőinek. (A négy magyarországi blokk is ilyen.) Ezen országok számára az a kényelmes, ha javításokhoz és a karbantartáshoz továbbra is orosz szakembereket, eszközöket vesznek igénybe. Ám válthatnak is: az amerikai egyetem éppen az amerikai központú Westinghouse-t említi lehetőségként.

A fő kulcsszó az üzemanyag

A dúsítotturán-tartalmú üzemanyaggal való ellátás kérdése így is nyitott marad. A globális nyersurán-termelés mintegy 6 százaléka Oroszországban történik, ami nélkül akár meg is lehetne a világ, a (friss adat szerint) 45 százalékos piaci súlyú orosz urándúsítás nélkül viszont aligha. Folyik még dúsítás Kanadában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban. Kapacitásaikkal valamennyi orosz dúsított uránt kiválthatnak a nyugati reaktorok, de nem az összeset. Ráadásul az USA-ban olyan reaktorfejlesztés folyik, amelyhez a helyi dúsítások dacára olyan – 15–19,75 százalékos – dúsítottságú uránra lesz szükség, amilyet csak Oroszországban állítanak elő. (Az amerikai dúsítás 3–5 százalékos.) Mindez azt mutatja, hogy az orosz atomipartól való függetlenedés műszakilag komoly fejlesztéseket igényel, tetemes beruházások árán.

A következő generációs fejlesztéseket is az orosz atomipar uralja

Most januárban sem jutott másra a japán Szaszakava békealapítvány kutatója. Kobajasi Juki szerint az USA, az EU és különösen a kelet-közép-európai országok erősen függnek az orosz atomipartól. Az urántermékek és a reaktortechnológiák eladásából az ukrajnai háború előtt Oroszországnak több mint ezermilliárd jennyi bevétele keletkezett, ami tavaly 15 százalékkal nőtt. Az AP azt írja, hogy Oroszország 2023-ban 1,7 milliárd dollárt értékben adott el nukleáris termékeket az USA-ban és az Európai Unióban. 

Ráadásul a következő generációs reaktorok – ilyenek a kis moduláris egységek és a gyorsneutronos reaktorok is – olyan speciális, új üzemanyagot igényelnek, amelynek az előállítását szintén Oroszország uralja most, és várhatóan később is. Bár Joe Biden kormánya 150 millió dollárt kíván elkülöníteni a következő generációs reaktorok ellátására vállalkozó, helyi urándúsító társaságok támogatására, ettől megmaradhat az orosz fél versenyelőnye.