Az oroszországi TVEL évtizedek óta megbízható üzemanyag-szállítója a paksi atomerőműnek, amely azonban diverzifikációs megfontolásból együttműködést indított egy másik lehetséges üzemanyaggyártóval, a japán Toshiba többségi tulajdonában lévő amerikai Westinghouse-szal, majd a franciaországi állami Framatome-mal is. Az erőműtársaság vezérigazgatóját, Horváth Péter Jánost a Világgazdaság az alternatív üzemanyagok esetleges paksi használatáról kérdezte.
Mikor és melyik paksi reaktorba kerülhet orosztól eltérő üzemanyag?
Azt gondolom, hogy 2028–2030 előtt biztosan nem, és még nem tudjuk, hogy melyik lesz a kiválasztott blokk. Az új üzemanyagot abba a blokkba lesz érdemes betölteni, amelyik majd éppen áll a rendszeres karbantartás miatt, de a karbantartás majdani idejét csak hozzávetőleg látjuk. Egyébként mindegyik blokk egyforma, mindegy, hogy melyikbe kerülnek.
A Westinghouse-szal való együttműködés ténye már ismert, és az is, hogy ez a társaság gyárt a Pakson is használt reaktorokban használható üzemanyagot. A Framatome azonban nem gyárt. Mire számíthatunk ettől az új partnerségtől?
A Framatome fejlesztéseinek két ága van. Az egyik az, hogy valóban a nulláról indul, és sok év alatt fejleszti ki a terméket. A másik – egyben a terítéken lévő – elképzelés szerint azonban létrehoz egy vegyesvállalatot a nukleáris üzemanyagok orosz gyártójával, a TVEL-lel Németországban vagy Franciaországban. A vegyesvállalat majd orosz technológia alapján gyárt üzemanyagot, de az üzemanyaggyártás folyamatának csak a legutolsó lépcsőjét végzi.
Lényegében egy összeszerelő üzem lesz?
Igen, de ennek köszönhetően sokkal hamarabb termelhet, talán már 2027-ben. A gyárban nem zajlik majd semmiféle nukleáris technológiai folyamat, mert oda már készen érkeznek a fő alapanyagok.
Esélyes, hogy Pakson egyszerre használnak majd Westinghouse-, illetve Framatome-TVEL-gyártmányú üzemanyagot is az orosz mellett?
Műszaki akadálya nincs. Azonban mint állami vállalatnak, nekünk az árat és a minőséget egyszerre kell mérlegelnünk. Nyilván nagyon fontos a diverzifikáció, de minden szolgáltató küzd a piacon maradásért, ezért igyekszik minél olcsóbb terméket kínálni. A biztonság elsőrendűsége mellett számunkra is szempont, hogy minél olcsóbban állítsuk elő a villamos energiát, ehhez pedig minél olcsóbb üzemanyagra van szükségünk.
Az üzemanyag-beszerzés diverzifikálására vonatkozó uniós elvárás kötelezettséget is jelent a meglévőtől eltérő forrásból való beszerzésre? Nem mondhatja azt az erőmű üzemeltetője, hogy kitart a meglévő szállítója mellett, mert attól az elvárt minőségben és megfelelő áron vásárol?
Valójában nem tudom megmondani, van-e itt tényleges kényszerítőeszköz. A kollégáim rengeteg jogszabályt megvizsgáltak annak ellenőrzésére, hogy egyértelmű legyen, mit jelent számunkra ez az elvárás.
Taxatív tiltás ugyanis nem vonatkozik az orosz üzemanyag vásárlására.
Egyébként minden egyes szerződésünket jóvá kell hagynia az Európai Bizottság nukleáris ügynökségének, az ESA-nak. Akár a Westinghouse-szal, akár a Framatome-mal állapodunk meg, a megállapodás akkor lép hatályba, amikor azt az ESA jóváhagyja. Az ESA eddig az összes szerződésünket rövid idő alatt jóváhagyta.
A 12 hónaposról a 15 hónapos üzemanyagciklusra történt átállás miatt nem romlott az atomerőmű karbantartásainak időzíthetősége?
A ciklusváltásnak műszaki szempontból nem látom a hátrányát, és nem keletkezett emiatt semmilyen tervezhetőségi probléma sem. Az erőmű most többet tud termelni, hiszen a blokkjai 12 helyett csak 15 havonta állnak le. Az viszont nem szerencsés, hogy az egyik blokkunk például éppen most, decemberben áll, amikor a naperőművek sem termelnek sokat. Az sem szerencsés, ha a négy blokk olyankor tudna csúcsteljesítményen üzemelni, amikor éppen alacsony a fogyasztás.
Júliusban és augusztusban 2000 megawattal is tudtunk volna termelni, de le kellett terhelni a blokkokat a teljes kapacitással termelő naperőművek miatt.
Bár ekkor Magyarország rövid időre önellátóvá vált villamos energiából, egyúttal az áram ára is leesett a nagy kínálat miatt.
Folyamatos törődést igényel a Duna vize is, elsősorban a nyári hőmérséklete. A melegvíz-kifolyó csatornánktól 500 méterre ugyanis legfeljebb 30 fokos lehet a víz. Ha ennél melegebb, akkor az erőművet le kell terhelni. A másik nehézség a Duna vízszintje. Ez most október 20–25 körül mínusz 73 centiméter volt, ami nem sokkal jobb adat a valaha mért mínusz 97 centiméternél. Ha ez alá megy a vízszint, akkor az erőmű nem tud üzemelni, mert nem tud elég hűtővizet szivattyúzni a szekunder kör hűtéséhez. Ez esetben teljesen le kell állítani. A víz mennyisége hiába elegendő akár sokszorosan a Dunában, ha a vízállás túlságosan alacsony.
Milyen fejlesztések folynak most az üzemanyagokkal kapcsolatban?
Az újrahasznosítás került terítékre, ahogyan a világon mindenütt. Oroszországban már az üzemanyagciklus bezárásán dolgoznak, és a harmadlagos újrahasznosításon gondolkodnak. A fűtőanyagok minden szállításához is szükség van az ESA engedélyére. Elméletileg elképzelhető, hogy a 20 éve Magyarországon keletkezett használt üzemanyagot kiszállítanánk újrafeldolgozásra, majd később, új üzemanyagként ismét felhasználnánk.
Voltak már erről egyeztetések?
Igen, de csak kezdetiek. Mindenesetre műszakilag reális dologról van szó. Ez jó hír a környezetünkért felelősen gondolkodóknak, a nukleáris ágazatnak, de a világgazdaságnak is, hiszen csökkenne a tárolást igénylő nagy aktivitású hulladékok mennyisége, ami hatalmas előrelépés lenne. Mindazonáltal az atomipar még fiatal, csak 70 éves. Korai azon gondolkozni, hogy mi lesz 20 év múlva. A kiégett üzemanyagok esetében egyébként is csak köbméterekről beszélünk.
Az újrahasznosítás elindulásával is szükség lesz a bodai tárolóra?
Igen, hiszen például közepes vagy nagy aktivitású hulladéknak számító munkaruha továbbra is keletkezik. Abban viszont nagyon bízom, hogy elérjük az itt keletkezett üzemanyag újbóli feldolgozását. Felelősek vagyunk azért, hogy mit hagyunk itt a későbbi generációknak.
