Most, hogy a Katargate-botrány körüli zűrzavar egy kicsit lecsillapodott, az Európai Parlament látszólag észbe kap, és végre felállítja a korrupció elleni védelmet a szervezeten belül. Ám a valóság az, hogy az EP-képviselők nem kérnek az átláthatóságból, és az autonómiára hivatkozva azt szeretnék, hogy az ehhez hasonló ügyeket továbbra is a szőnyeg alá lehessen söpörni – írta a Politico.
Magas rangú uniós politikusok és családtagjaik ülnek előzetes letartóztatásban, több koffernyi pénz hever a bizonyítékok között, a szálak pedig külföldre vezetnek – a Katargate az történetének legnagyobb korrupciós botrányává vált, amit ráadásul a belga igazságszolgáltatásnak kell feltakarítania, mert a testületnek nincsenek erre saját eszközei.
Az EP képviselői ennek ellenére most egy sor olyan javaslat megvitatására készülnek, amelyek célja, hogy megnehezítsék a szervezet befolyásolását és szigorúbb keretek közé szorítsák a lobbizást.
A 14 pontból álló terv nagy része a Parlamentet az Európai Bizottságban már hatályos szabályokhoz igazítaná, és megnehezítené a korrupciót és a képviselők befolyásolását.
A veterán törvényhozók számára ezek az elképzelések ismerősek lesznek. A múltban már javasolták őket, de akkor azzal érveltek, hogy az elszámoltathatósági intézkedések alááshatják a választók akaratát. A Bizottság nem választott bürokratáival ellentétben szerintük a parlamenti képviselők mandátumszabadsága szent és sérthetetlen.
Átláthatóság és elszámoltatás? Ilyen egyáltalán nem létezik a Parlamentben. Ehelyett olyan reakciót lehet látni, mint egy beteg testben: mindent lezár, nem néz oda, nem beszél róla. Ezt úgy teszi meg, hogy közben folyamatosan ujjal mutogat és a korrupciót kritizálja más szervezetekben és a tagországokban
– mondta Gwendoline Delbos-Corfield, a Zöldek francia képviselője.
Fotó: SOOC via AFP
Egyesek azt remélik, hogy a Katargate sokkja elég lesz ahhoz, hogy felébressze a Parlamentet.
Voltak már kisebb botrányok, s ezek nyomán történtek kisebb reformok. Ez azonban mindent megváltoztatott, még soha nem volt olyan pillanat, amikor magának az intézménynek a jövője került volna veszélybe a botrány jellege és mérete miatt
– mondta Michiel Van Hulten, a Transparency International EU igazgatója.
A felébredtek között ott van Roberta Metsola, a testület elnöke, aki, bár először külföldi támadásnak nevezte a botrányt, a helyzet felismerése után azonnal ambiciózus, gyors reformokat javasolt.
Azonban Metsolának még hazai pályán, az Európai Néppártban is erős ellenfeleket kell majd legyőznie, miközben a múlt sem ad túl sok okot a reményre.
Korábban elfogadtak már egy szabályt, amely megkövetelte, hogy a képviselők hozzák nyilvánosságra az érdekcsoportokkal való találkozóikat. A titkos szavazáson azonban a parlament 751 képviselője közül 220-an nemmel voksoltak. Az átláthatósági nyilvántartás létrehozása, majd később az abban nem szereplő lobbisták kitiltása hasonló méretű ellenállásba ütközött, ám szerencsére ezeket is elfogadták.
De hiába fogadták el a szabályokat, a képviselőket ez nem túlzottan érdekelte, és nem volt olyan testület, amely betartatta volna.
Pier Antonio Panzeri, a botrány egyik központi alakja is így juttatta be Figh Impunity nevű „civil” szervezetét a Parlament elé, és még a házon belüli agytrösztökkel is együttműködhetett, annak ellenére, hogy nem szerepelt a nyilvántartásban.
Miközben az EU tisztviselői azt követelik, hogy más országokban tartsák tiszteletben a jogállamiságot, takarítsák ki a korrupciót és védjék meg a lakosságot, saját magukkal szemben már nincsenek ilyen magas elvárások. A vád, miszerint a szervezet képmutató, nemcsak az Európai Parlamentre, hanem az összes uniós intézményre ragad, annak ellenére, hogy csak az EP-ben veszik ennyire lazán a külső befolyást – írja a lap.
Fotó: Nicolas Economou / AFP
Nagyon fontos, hogy a szabályok ne csak szigorúak legyenek, hanem vonatkozzanak is az összes uniós intézményre, kivétel nélkül – mondta Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke néhány nappal a Katargate-botrány kirobbanása után. Nyilvánvaló, hogy ezzel a parlamentre utalt.
A kemény szabályrendszerek elleni legnagyobb kritika, hogy az veszélybe sodorná az EP autonómiáját és elnyomná a szavazók akaratát. Ezt elkerülendő egy független etikai testület felállítása lenne ideális – erről technikailag a parlament már elfogadott egy „nem kötelező erejű állásfoglalást”.
Az EP-képviselők azonban minden egyes tervezetet és javaslatot leszavaztak, ami ezt létrehozhatta volna.
Az ügy tehát nem halad előre, miközben a korrupciós nyomozás egyre több képviselőt hoz kapcsolatba a katari és a marokkói kenőpénzekkel. Metsola átalakítási tervét jelenleg a jobboldali Európai Konzervatívok és Reformerek támogatják. A költői kérdés ezek után az, hogy vajon a testület többi része összeszedi magát és kiáll az átláthatóságért, vagy inkább kivárják, hogy a botrány véget érjen és semmi se változzon.
