Ukrajnában a Zelenszkij-vezetés kísérletet tesz, hogy a kudarcba fulladt ellenoffenzíváját valamiképpen megmagyarázza. Ugyanis ha „látványhadviseléssel” valamilyen sikert fel tudnának mutatni, akkor a néhány nap múlva, 2024 januárjában ismét összeülő amerikai törvényhozásban, a republikánus többségű képviselőházban megnőne egy újabb jelentősebb segélycsomag elfogadásának az esélye.
Európa legjelentősebb Ukrajna-támogatója Németország
Látványos, ám a háború menetére elhanyagolható hatást gyakorolnak ennek a taktikának az elemei, mint amilyen a feodoszijai kikötőben a másodlagos robbanásban teljesen elpusztult, négyezer tonnás, valószínűleg úszó lőszerraktárnak használt Novocserkasszk hadihajó elsüllyesztése, vagy a négy oroszországi Szu-34-es vadászbombázó lelövése. „Achtungserfolg, Moralbooster zum Fest” – figyelemfelkeltő siker, ünnepi morálerősítés – írja a Der Spiegel című német lap.
Mindez azt jelenti, hogy Kijevben az orosz érvek tükörváltozatával kísérleteznek. Ugyan a katonai áttörés, az ellentámadás nem sikerült – ismerik be –, viszont az ellenoffenzíva másik két pontja (az új elemek, amelyekről mindeddig nem esett szó) részeredményeket hozott – mondja a Magyar Nemzetnek adott interjújában Olekszandr Musijenko, a kijevi, NGO-formátumban működő Katonai Jogi Kutatási Központ vezetője, a Zelenszkij-csoporthoz közel álló katonai szakértő.
Ez a két új pont:
- az oroszországi erők támadásának megállítása és
- a moszkvai erők legyengítése, kimerítése.
Mindkét pont „részeredményeket” hozott, és sikerült meggyengíteni az orosz erőket – vélekedett Musijenko. Ám még Ukrajnán belül sem mindenki osztja nézeteit. Ezektől lényegesen eltérő katonai helyzetelemzést közöl az RBC UKraine honlapján is szereplő cikkében egy szerzőpáros.
A valós helyzet egy másik eleme: Németország. Európa legjelentősebb Ukrajna-támogatója ugyanis Berlin. A kormánykoalícióban lévő Zöldek vezetője, Omid Nouripour a dpa/n-tv médiaduónak úgy nyilatkozott, hogy
Németország és az EU aligha lesz képes pótolni az esetlegesen kieső amerikai segélyt
(mind katonai, mind pénzügyi vonatkozásban). Nouripour emlékeztet rá, hogy a washingtoni törvényhozás által jóváhagyott segélyek az év végéig kiapadnak.
Saját erőből?
Eközben Ukrajna nagy ütemben növeli saját fegyvergyártását, hogy az esetleges kiesést legalább részben pótolhassa. Az ukrajnai háborúban reneszánszukat élő nehéztüzérségi lövegek, ágyú-tarackok gyártását – külföldi partnerek bevonásával – Kijev már elindította. A saját konstrukcióként megépített Bohdana 155 milliméteres, 52-es kaliberű ágyú-tarack – amelyet Kramatorszkban terveztek és a harkivi traktorműveknél gyártottak le – már több mint harminc példányban létezik, és havi hat darabot állítanak elő belőle. Hogy hol, milyen külföldi részesedéssel, arról egyelőre csak találgatások folynak.
A Bohdana ismerői szerint közepes minőségű, egyik legnagyobb hátránya, hogy csak 5 és 65 fokos szögtartományon belül működik, közvetlen irányzással leadott lövésekre nemigen jó. A legtöbb ilyen kategóriájú fegyver alkalmas közvetlen irányzással való tüzelésre is, aminek egyik fontos feltétele a vízszintesig vagy annál néhány fokkal lejjebb (mínusz szögtartományba) leengedhető lövegcső. A Bohdana maximális lőtávolsága több mint 40 kilométer, de rakétarásegítős gránáttal akár 60 kilométer is lehet. Ezzel – ha hinni lehet tervezőinek – az ukrán Bohdana a 155 milliméteres lövegkategória távolsági bajnoka. Elég hosszú a lövegcsöve (L/52, ötvenkettes kaliber), amely nemcsak a pontosságot, de a lőtávolságot is növelheti.
Ebben a kategóriában a legnagyobb a fegyverek elhasználódásának, egyéb okokból való elvesztésének az aránya. Az ukrán nehéztüzérség gerincét M777-es könnyű vontatott tarack-ágyúból Kijevnek jóval több mint kétszáz egysége volt. Ennek majdnem a felét vagy kilőtték, vagy használhatatlanná tevő sérülést szenvedett. Komoly veszteségről tanúskodnak a német PzH 2000-es 155 milliméteres önjáró ágyú-tarackágyú állományról gyéren szállongó adatok is. A kategóriájában pontosság, tűzgyorsaság, mobilitás szempontjából egyaránt rekorder fegyverrendszer azonban roppant érzékeny.
Pontosan követni kell a használati utasításokat, a karbantartási előírásokat, a csőcseréket.
Ezeket a nem egyszerű ukrán tábori viszonyok között nem könnyű megtartani.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP
Lőszerhiány
Armin Papperger, a Rheinmetall – a legnagyobb német fegyvergyártó cég – első embere szerint
a konszern üzemeiben készülő PzH 2000-esek lövegcsövét 4500 lövés után ki kellene cserélni, az ukránok azonban akár húszezer lövést is leadnak ugyanazzal a csővel.
A Rheinmetall-főnök elmondása szerint a német fegyveripari óriás évi hatszázezerre tervezi emelni a tüzérségi lőszergyártási kapacitását (és ebbe nemcsak a legnagyobb hiánycikknek számító 155 milliméteres gránátok tartoznak bele). „Ehhez azonban hat-tíz év kell” – jegyzi meg Papperger, miután az ukránok segítése mellett fel kell tölteni az európai országok hadseregeinek éppen Ukrajna miatt kiürült készleteit is.
És a fegyverkezés egyik érdekes „mellékhatása”: a német tűzijátékgyártó cégek, a Comet, a Nico, a Weco (a katonai célú lőpor civil, durrogtatós rokonait gyártják), az idén rekordmennyiségű petárdát állítanak elő. Rossz nyelvek szerint Ukrajnának köszönhetően felfutott a katonai lőporgyártás is. A katonai és a polgári lőpor elégetéskor azonban roppant mértékben szennyezi a levegőt. A német civil vállalkozások ezért a petárdák eddig műanyagból készült részeit, a gyújtózsinórokat papírral vagy növényi alapanyagokkal helyettesítik.
