Az orosz szénimportot már elérték az szankciói, és a Politico értesülése szerint Németország már hajlik arra, hogy az olajra is kiterjesszék a büntetőintézkedéseket. A földgázt illetően ugyan sokkal nehezebb lesz megszabadulni az orosz függőségtől, de a terv már erre is megvan: az Európai Bizottság március elején nyilvánosságra hozott csomagja szerint már az év végéig kétharmaddal csökken az orosz gáz iránti uniós igény, és az EU „jóval 2030 előtt” teljesen megszabadul az orosz fosszilis energiától. Az persze még kérdése, hogy ez sikerül-e, de mivel hosszú ideje az EU az orosz olaj és földgáz legnagyobb vásárlója, Moszkvának mindenképpen új piacok után kell néznie, méghozzá jelentős mennyiségű energiahordozó számára.
Oroszország a világ legnagyobb gázexportőre, olajkivitelben pedig a második helyet foglalja el Szaúd-Arábia mögött.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint tavaly e két energiahordozó eladásából származott a költségvetési bevételek 45 százaléka. Európa fontosságát orosz szempontból jól érzékelteti, hogy oda irányul az olajkivitel 49 százaléka, a földgázénak pedig majdnem kétharmada. A kérdésre, hogy ki léphet a 27-ek helyébe
a logikus válasz Kína és India, a világ két legnépesebb országa,
amelyek nem vezettek be szankciókat Moszkva ellen.
Kína már jelenleg is Oroszország 2. legnagyobb olajpiaca Európa mögött, és sorra érkeznek a hírek arról, hogy folyamatosan vásárolja fel a diszkontáron kínált orosz olajat. A legtöbb olajat azonban Peking egyelőre Szaúd-Arábiából szerzi be. Ami Indiát illeti, az ország 1,38 milliárd hordóval a világ harmadik legnagyobb olajfogyasztója, és a szükséglet döntő többségét importból kénytelen fedezni.
Tavaly Irak, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek voltak a legnagyobb partnerei, Oroszország csupán a teljes indiai olajimport két százalékát adta. A helyzet azonban máris változik, az indiai finomítók is lecsaptak a nyomott áron kínált orosz olajra, és drámai mértékben megugrottak a beszerzések.
E kezdeti orosz sikerek ellenére a szakértők nem biztosak benne, milyen mértékig képes ez a két ország pótolni a kieső európai keresletet. Egyrészt aligha áldozzák majd fel az évtizedek alatt felépített kapcsolatokat a közel-keleti olajtermelőkkel, másrészt azzal is számolni kell, hogy
a nyugati szankciók miatt Moszkva képtelen lesz hozzájutni a kulcsfontosságú felszereléshez és technológiához, amely nélkül nem fogja tudni fenntartani a jelenlegi szinten a kitermelést.
A gázt illetően Moszkva még nagyobb bajban lesz, hiszen míg az olajat tankerekkel viszonylag könnyű bármilyen új piacra eljuttatni, addig a földgáz vezetékeken áramlik, amelyeket nem lehet áthelyezni. Ezen a téren Kína lehet Moszkva legnagyobb esélye, hiszen már működik a Szibéria Ereje vezeték, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-pin kínai elnök február végén aláírt egy új, harminc évre szóló gázszállítási szerződést évi tízmilliárd köbméteres mennyiségről, és dolgoznak egy harmadik, Mongólián keresztül futó gázvezetékprojekten is. Az új vezetékek építése Kína és India felé azonban jelentős beruházásokat igényelne, ami az orosz gazdaság jelenlegi állapotában nem reális. „Rövid távon így nincs megoldás az orosz gáz számára” – állítja Ferreira, aki szerint hosszú távon pedig Oroszország elveszítheti a globális energiapiacon élvezett vezető szerepét.
Nem azért, mert nincsenek ásványkincsek, hanem egyszerűen azért, mert nincs piac, ahová eladják, vagy technológia, amellyel a felszínre hoznák ezeket
– mondta a Deutsche Wellének.
