Skóciában több százezer ember gyűlt össze, hogy lássa a nemrégiben elhunyt II. Erzsébet temetési menetét, amely a brit királynő nyári rezidenciájától, a Balmoral-kastélytól a fővárosig, Edinburghig haladt. A The Guardian című lap szerint a megjelentek számát tekintve ez volt Skócia modern kori történetének legnagyobb nyilvános eseménye. A beszámoló kiemelte, hogy Edinburgh óvárosában volt a legsűrűbb a tömeg, ahol az emberek túlnyomó többsége együttérzéssel, megrendülve figyelte a gyászmenetet.

Ugyanitt, Edinburgh óvárosában hirdették ki ünnepélyesen, hogy a korona II. Erzsébet fiához kerül, aki III. Károly néven kezdheti meg uralkodását.

Ők a brit trón várományosai Károly után

A királyi család tagjai a titokban katonai szolgálatot teljesítő Harry hercegtől a szexuális bűncselekménnyel vádolt Andrásig és tovább. Kis királyi képes- és videókönyv.

Egy évszázadokra visszanyúló szertartás szerint ezt egy vörös ünnepi köntösbe öltözött kormánytisztviselő közölte az egybegyűltekkel, akik a hirdetményt záró „Isten óvja a királyt” felkiáltást a mondat hangos megismétlésével viszonozták.

Pártolók és ellenzők

Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy Skóciában a monarchia erős támogatottságához kétség sem férhet, a valóság azonban az, hogy Skócia hagyományosan szkeptikusabb a monarchiával kapcsolatban, mint az Egyesült Királyság más részei, és az intézmény népszerűsége egyre csökken. 

Sokan úgy gondolják, éppen II. Erzsébet halála a megfelelő pillanat a skót függetlenségi kérdés ismételt felvetéséhez.

Idén májusban a British Futures kutatóintézet azt találta, hogy a skótok 36 százaléka szerint a királynő uralkodásának vége egyben az Egyesült Királyságtól független, önálló skót köztársaság születésnapja is lehetne, és csak 45 százalékuk vélekedett úgy, hogy szeretné megtartani a mindenkori közös uralkodót.

A két országnak egyébként a tizenhetedik század eleje óta van közös királya, vagyis azóta, hogy a gyermektelen I. Erzsébet halála után a skót VI. Jakab I. Jakab néven Anglia koronáját is magához vette. A skótok egy része amellett, hogy támogatja a függetlenséget, szeretné megtartani a monarchiát is – ragaszkodva a régi hagyományhoz. 

Viszont azok, akik az elszakadást támogatják, azt remélik, hogy a királynő halála lehetőséget ad nekik arra, hogy új frontot nyissanak a függetlenségért folytatott harcban, és végül, megszakítva a kapcsolatot a brit koronával, köztársasággá váljanak. A Reuters beszámolója szerint a köztársaságpártiak a különben visszafogottan és többnyire néma csöndben zajló megemlékezésen is képviseltették magukat, és nézeteiket hangos bekiabálások vagy fújolások formájában, esetleg transzparensek segítségével hozták a többiek tudtára. Egy nőt le is tartóztattak, ő egy kézzel írt táblát tartott a magasba „B…sza meg az imperializmus. Szüntessétek meg a monarchiát” felirattal.

Az a helyes, ha megmutatjuk, hogy nem mindenki ért egyet a monarchia pompájával és archaikus intézményével

– vélekedett egy másik tüntető, aki a monarchisták álláspontja szerint társaival együtt rossz helyet és időpontot választott a véleménynyilvánításhoz.

Remote red phone booth, Isle of Skye, Scotland, UK, Remote red phone booth, Isle of Skye, Inner Hebrides, Scotland, United Kingdom, Europe (Photo by Michael Runkel / Robert Harding RF / robertharding via AFP)
Fotó: Michael Runkel / AFP

Menni vagy maradni?

A monarchia pártolóit és ellenzőit elválasztó törésvonal nagyjából egybeesik a generációk közöttivel. Az idősebbek odaadó tisztelettel kötődnek a királyi családhoz és a monarchia intézményéhez, de az persze egyáltalán nem biztos, hogy a II. Erzsébetet övező szeretet a koronával együtt a sokkal kevésbé népszerű Károlyra száll. A fiatalabbak ellenben azt mondják, nem igazán tudnak kapcsolódni az uralkodókhoz. 

2014-ben még az előbbiek voltak többségben, legalábbis a függetlenségről tartott, nyolc évvel ezelőtti népszavazás eredményei szerint. Akkor a skótok 55 százaléka gondolta úgy, hogy országának a 300 éves unióban a helye, szemben a távozni akaró 45 százalékkal.

Időközben azonban Nagy-Britannia elszakadt egy másik uniótól, az európaitól, és az ezzel kapcsolatos nézeteltérések növelték a skót függetlenség támogatottságát. Sokan nehezményezik azt is, hogy a brit kormány végeredményben a Konzervatív Párt kezében van, amely Skóciában sokkal kevésbé népszerű, mint Angliában. Tehát a kérdés korántsem tekinthető lezártnak, ráadásul azzal, hogy a legutóbbi, 2019-es választásokon Skócia legtöbb mandátumát szerezték meg az Egyesült Királyság parlamentjében (59-ből 48-at), a szeparatisták kulcsfontosságú politikai szereplőkké váltak. Jelenleg egy újabb szavazást igyekeznek előkészíteni – annak ellenére is, hogy a londoni kormány már többször elutasította a skót kormány második függetlenségi népszavazásra vonatkozó követelését. Az ügyet hamarosan Nagy-Britannia legfelsőbb bírósága fogja tárgyalni, ők döntik el (várhatóan októberben), jogszerű-e egy második népszavazás az Egyesült Királyságból való kilépésről. Számos aktivista azért agitál, hogy Skócia mindenképpen tartsa meg a referendumot, függetlenül attól, hogy London jóváhagyja-e. Ezzel a skótok a katalánok által kikövezett útra lépnének, akik 2017-ben illegális szavazást tartottak a Spanyolországtól való függetlenedésről. 

A madridi kormány átmenetileg átvette az irányítást a régió felett, a katalán vezetőket pedig később bebörtönözték.

Skót Nemzeti Párt

Skóciában a függetlenségi törekvések élére a Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party, SNP) állt. Jelenlegi vezetőjük, egyben Skócia tartományi miniszterelnöke, Nicola Sturgeon az év elején találkozott a királynővel, aminek a beszámolók szerint őszintén örült, és júniusban úgy nyilatkozott, hogy II. Erzsébet „rendkívüli nő”, aki „mély hálát és tiszteletet” érdemel. Ám összességében Sturgeon sokkal radikálisabban utasítja el a monarchiát, mint az első függetlenségi népszavazást kezdeményező, majd annak kudarcába belebukó elődje, Alex Salmond, aki a 2014-es referendum idején számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az igen szavazatok többsége esetén is a királynő marad az államfő. 

Ez arra is rávilágít, hogy az Egyesült Királyságból való kilépés támogatása nem szükségszerűen jelenti a monarchiának mint intézménynek az elutasítását. 

SNP Leader Nicola Sturgeon Campaigns In Arbroath, ARBROATH, SCOTLAND - MAY 02: Scottish National Party (SNP) leader Nicola Sturgeon poses with local candidates while on the campaign trail for the forthcoming local elections, on May 2, 2022 in Arbroath, Scotland. (Photo by Russell Cheyne - Pool/Getty Images)
Fotó: Pool / Getty Images

A skót nacionalizmus és a tágabb értelemben vett függetlenségi mozgalom azonban szilárd köztársaságpárti alapokon áll. Egy 2012-ben közzétett, az Oxford University Press számára készített kutatás szerint az SNP tagjainak 57 százaléka erősen vagy nagyon erősen hisz abban, hogy a monarchiának nincs helye a modern társadalomban. Taktikai okokból az SNP ezt kevésbé hangsúlyozza, sőt kifejezetten háttérbe szorítja a republikanizmust, és a párt politikusai is ritkán utalnak arra, hogy helytelenítik a monarchiát.

Miért akar függetlenedni Skócia?

Skócia és Anglia – több évszázados ellentét után – 1707-ben egyesült, de a két nemzet között máig számos kulturális és politikai különbség van. Skócia mintegy 5,5 millió polgárával az Egyesült Királyság lakosságának és gazdaságának körülbelül 8 százalékát teszi ki.

Sturgeon szerint a skót kormánynak nincs hatalma az energiaszámlák befagyasztásához

A skót kormányfő azt mondta, hogy bevezetnek olyan törvényeket, amelyek segítenek a bérlőknek átvészelni a telet.

Sok skót a londoni uralmat az önrendelkezés súlyos korlátozásának tekinti. Skóciának saját jogi és oktatási rendszere, futballbajnoksága van, és a brit jegybank nyomtatta pénz mellett saját valutájukat is használják. Azt is szeretnék elérni, hogy Nagy-Britannia atomfegyvereit távolítsák el a nyugat-skóciai partok közeléből.

Hogyan működne a független Skócia?

A legutóbbi népszavazás a határ mindkét oldalán arra kényszerítette a politikusokat, hogy megpróbálják feltérképezni, hogyan nézne ki egy önálló Skócia. A Brexit után a legnagyobb kihívást a szigorú határellenőrzés jelentené, illetve az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítése. Nyitott kérdés az is, hogy mennyi időbe telne, amíg a független Skócia újra csatlakozni tudna az EU-hoz. Júniusban a skót kormány elkezdett közzétenni egy sor szakpolitikai dokumentumot, amelyekben leírják, hogyan működnének független nemzetként. A Holyrood néven ismert edinburghi skót parlamentet 1999-ben állították vissza, és az Egyesült Királyság kormánya akkor le is mondott például a közlekedés vagy az egészségügy felügyeletéről. Sturgeon és szövetségesei viszont teljes autonómiára törekszenek a gazdaság és a külpolitika irányítása, valamint az EU-hoz való csatlakozás érdekében.

Mélyütés a skót EU-reményeknek a magas hiány

Hegynyi költségvetési hiányt halmozott fel a választásokra készülő Skócia, ami kétségessé teszi, hogyan idomulna a brüsszeli szabályokhoz, ha elhagyná az Egyesült Királyságot, és jelentkezne az európai uniós tagságra – írta a londoni The Times.

Mi történt 2014-ben?

Nyolc évvel ezelőtt a függetlenségre nemet mondók voltak többen, pedig tíz nappal a népszavazást megelőzően a The Sunday Times számára készített YouGov-felmérés még az igen szavazatok 51 százalékos győzelmét jelezte előre. John Curtice közvélemény-kutatási szakértő, a Strathclyde-i Egyetem politológusprofesszora akkor így nyilatkozott a France 24-nek:

Az ilyen alkotmányos változásokról szóló szavazásoknál gyakrabban fordul elő, hogy a közvélemény-kutatások túlbecsülik az adott változás támogatottságát. A változtatást általában a kockázatosabb megoldásnak tekintik az emberek, és amikor sor kerül a tényleges választásra, visszariadnak a kockázattól.

Curtice szerint, bár a szeparatisták kampánya igyekezett felkorbácsolni a független haza iránti szenvedélyeket, végül sokan nagyon is józan, pragmatikus megfontolások miatt szavaztak nemmel. A referendum napján végzett YouGov-felmérés szerint csak az emberek 35 százaléka gondolta úgy, hogy Skócia gazdaságilag jobban járna a függetlenséggel, míg 47 százalékuk úgy vélekedett, nem éri meg az Egyesült Királyságtól való elszakadás. A maradás mellett kampányolók gyakran hangsúlyozták a kilépés kockázatait, és a munkahelyeket, a nyugdíjakat meg a gazdaságot fenyegető veszélyekre figyelmeztették a szavazókat.

De ez nem azt jelenti, hogy a függetlenséget elutasítók döntését nem indokolják szentimentális okok is. A felmérések azt mutatják, hogy a skótok jelentős része részben vagy egészben britként azonosítja magát, és a brit identitású emberek mindig is nagyobb valószínűséggel szavaztak nemmel a függetlenségre.

Az emberek nem azt kérdezték maguktól, hogy »akarom-e a függetlenséget?«, hanem azt, hogy »el akarom-e hagyni az Egyesült Királyságot?«, és a társadalomnak még mindig van egy nagyon jelentős rétege, amelyik kifejezetten britként azonosítja magát

– vélekedett Curtice professzor.

Mi változott 2014 óta?

Elsősorban megtörtént a Brexit. Bár az Egyesült Királyság 2016-ban összességében az Európai Unióból való kilépésre szavazott, a skót választók 62 százaléka a maradást választotta. Ráadásul a Konzervatív Párt több mint egy évtizedes kormányzása és Boris Johnson – időközben lemondott – miniszterelnök személye még inkább elidegenítette a skótokat. A zűrös válás az EU-tól különösen rosszul érintette a skóciai halászatot, ami csak fokozta a sérelmeket. A szeparatisták meggyőződése, hogy az Egyesült Királyságtól való függetlenség az EU-tagság felújításához vezethet, jóllehet Skóciának kérvényeznie kellene a csatlakozást.

A skót függetlenség támogatottságának alakulása a 2014-es népszavazás óta

Az elhunyt királynő korábban gyakran beszélt Skóciához való kötődéséről, és kulcsfontosságú pillanatokban utalt arra, hogy szeretné, ha Skócia megmaradna az Egyesült Királyság négy országa egyikének. A kérdés most az, hogy a II. Erzsébethez való mélységes ragaszkodás átfordul-e valami másba, például fiának, III. Károly királynak és a monarchiának a támogatásába.

A királynő halála egyet jelenthet a brit nemzetközösség felbomlásával

II. Erzsébet 70 évig tartó uralkodása alatt csak nagyon ritkán fordult elő, hogy az egykori brit gyarmatokon valóban szóba kerüljön a köztársasággá válás. A királynőről a brit nemzetközösség szinte minden országában megemlékeznek, mindenhol gyászolják az uralkodót. Ennek ellenére elkezdtek felerősödni a függetlenedést szorgalmazó hangok is.