Ukrajnába tolják a nyugatiak a leselejtezésre váró hadieszközöket

Nem nagyon szoktak róla beszélni az érintettek, pedig fontos: az ukrán háború lehetőséget nyújt a Kijevet támogató többtucatnyi államból álló koalíciónak, hogy katonai segélynyújtás címén frissítse hadianyag-, illetve lőszerkészletét. Az optimisták szerint ezzel mindenki nyer, a nyugati segélyezők jól járnak, mert megszabadulnak a raktárkészletük korosodó részétől, az ukránok pedig – noha nem a legmodernebb, de – az ottani viszonyokhoz mérten igen korszerű eszközökhöz, például német Marder csapatszállító páncélozott járművekhez jutnak. A hadiipar meg jókora pénzeket keres az új megrendelésekkel. 

Azokat az eszközöket, fegyverrendszereket, amelyeket leselejteztek – de még katonailag használhatók –, és amelyek csak a raktári kapacitásokat, a karbantartó személyzet munkáját emésztik fel, szívesen átadják Ukrajnának. A fegyverrendszereknek, lőszereknek, tüzérségi gránátoknak van egy erkölcsi és – némelyeknek – fizikai elavulási, használhatósági határa. Így 

(mert például a régi tüzérségi gránátok hatástalanítása igen munkaigényes és drága folyamat), egyben helyet csinál az újabb szállítmányoknak, gyártmányoknak, ösztönzi a fegyverbeszerzést, az adott hadsereg folyamatos korszerűsítését. 

Ha átfésüljük az Ukrajnának segélyként adott fegyverek listáját, kitűnik, hogy jelentős részük, akárcsak a német Marderek (1970-es évek), nem a legújabb gyártmány. A franciák által ígért AMX10 RC (1970-es évek) gumikerekes tankokat például 2021 óta a francia hadsereg fokozatosan lecseréli a modernebb EBRC Jaguarokra.  

Az elavulás, tárolhatósági időhatár érvényes a tüzérségi gránátokra is. Amikor az USA elhatározta, hogy az ukrán szükségletek jobb kielégítésére felhasználja más országokban elraktározott készleteit is, két állam, Izrael és Dél-Korea jött szóba. Izraelben legalább 1973 óta működnek ilyen raktárak, ahol amerikai lőszert, hadianyagot tárolnak, amelyhez szükség esetén Izrael is hozzá fér. Izraeli források szerint a döntésben szerepet játszott az ott tárolt amerikai tüzérségi gránátok kora is, hiszen elvben 30 év ezeknek a raktározhatósága (shelf life). Az izraeli raktárakból Lengyelországon át Ukrajnába szállított 300 ezer 155 milliméteres tüzérségi gránátot a hírek szerint az USA-ban frissen gyártottakkal pótolják.

Egy tanknak lehet erkölcsi elavulása (amikor jobb, korszerűbb ugyanilyen fegyvert dolgoznak ki), vagy fizikai elavulása, ha olyan sokat hajtották, alkalmazták harcban-gyakorlatokon, hogy elkoptak a főbb rendszerei, a motorja, a lánctalpai, az azokat meghajtó fogaskerekek, a harckocsilöveg. Ugyanígy a lőszerek, mondjuk a bonyolultabb, rakétarásegítéses és/vagy „okos” tüzérségi gránátok is elavulhatnak, vagy lejár a „szavatossági idejük”. 

Kiváltképpen az „osztott lőszerrel” működőknél, ahol a gránát és az indítótöltet nincs egy egységben, mint mondjuk egy puskatölténynél, hanem külön-külön tárolják őket, és csak felhasználáskor, a lövegcsőben-závárzatban találkoznak. A kis zacskókban tárolt indítótölteteket egy külön gránáthüvelybe töltik. Minél nagyobb távolságra akarják röpíteni a gránátot, annál több kis, speciális zacskót pakolnak bele. Noha maguk a gránátok is „megöregszenek”, a fizikai bomlás veszélye nagyobb a kis lőporos (sárga makaróniszerű korditos) zacskók tartalmánál, amelyekben a robbanó/hajtóanyag kristályosodhat, megváltoztatva a tulajdonságait.

Amikor egy bonyolult és drága fegyverrendszer elavulttá válik – de még működőképes – lecserélik, raktári készletté alakítják. Ez történt a német Leopard 2 harckocsik elődeivel, a haditechnikailag egészen más korszakot képviselő Leopard 1-esekkel. Ma a Bundeswehr raktáraiban sok kiöregedett, de működőképes Leopard 1-est tárolnak. Helyükre a vízvonalat jelentő Leopard 2A4-eseknél is korszerűbb 2-es változatok kerültek. Németország elsősorban a raktáron lévő, leselejtezett Leopard 1-eseit adhatja át Ukrajnának – ha Berlinben legfelső szinten ehhez meglesz a politikai akarat. 

amikor a Republika Srpska egyik katonai alegysége váratlan támadást intézett egy dán harckocsiszázad ellen. Jellemző a Leopard 1-esek fejlettségére, hogy a szerbek három, jelen lévő, de a harcokba be nem avatkozó T–55-ös harckocsiját a dán Leopardok nem támadták meg. Infravörös érzékelőikkel a dán harckocsik észlelték, hogy a T–55-ösök lövegcsöve hideg, azaz nem lőttek vele, így az érvényes szabályok szerint nem voltak támadhatók.    

Csurig az orosz raktárak?

Ugyanez a „raktárkiürítési” alapelv figyelhető meg az oroszoknál is. Ukrajnába nem a legújabb harckocsimodelleket küldték – részben a fenti elv, részben pedig a kezdeti túlzott magabiztosságuk miatt. A hírek a régi oroszországi gránátkészletek felhasználásáról helytállók lehetnek, hiszen ezzel csinálnak helyet az új megrendeléseknek. 

A történelemben van példa hasonlóra: a vietnami háborúban (1955–1975) mind a szovjet fél (Észak-Vietnam segítője), mind a Dél-Vietnamban harcoló amerikai katonák a maradék második világháborús készleteiket lőtték/bombázták el, illetve küldték segélyként Észak-Vietnamnak.