Megtörtént, amire évtizedekkel ezelőtt nagy valószínűséggel senki sem számított: a „globális dél”, azaz a Brazília, India, Indonézia, Dél-Afrika vezette országcsoport semlegesnek nyilvánította magát, nem állnak be az Egyesült Államok mögé Kínával és Oroszországgal szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyíltan csatlakoznának a másik oldalhoz. Ugyanakkor
a washingtoni nyomás ellenére sem függesztik fel a kereskedelmet a keleti hatalmakkal, illetve nem kötik saját pénznemük árfolyamát a dollárhoz, és nem is igazítják saját külpolitikájukat ahhoz, amit az Egyesült Államok elvár.
Fontos változás az is, hogy a második világháború után az Egyesült Államok fektette le a globális gazdaság alapjait és az uralkodó trendeket. Ezeket most a B kategóriás hatalmak elkezdték felülvizsgálni.
Saját jövőjüket akarják megírni
A változások sorában az sem elhanyagolható, hogy a „globális dél” immár előretekint, saját, hosszú távú terveik, vízióik vannak. A stratégiai gondolkodást jól kifejezi az is, hogy Nirupma Menon Rao volt indiai külügyminiszter szerint országa a digitális fizetési rendszerek felé fordul, és ezt terjeszteni is szeretnék a fejlődő országokban.
Összességében egy sikertörténet India és a déli országok kapcsolata
– hangsúlyozta a Bloombergnek. Ugyanez viszont nem mondható el Washington és a többi, relatíve elmaradott ország viszonyrendszeréről. Sok konkrétum említése nélkül az Egyesült Államok elképzelését és külpolitikáját jól sommázza a következő mondat:
Majd mi megmondjuk, hogy ti mit szeretnétek.
Elképzelhető, rájöttek, mit szeretnének valójában (a szerk.).
A fejlődő térségek ragaszkodnak a saját gyáraikhoz, és egyre inkább maguk szeretnék kibányászni saját ásványkincseiket, és lefölözni a hasznot.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnák szívesen a külföldi cégeket, de semmiképpen sem adják ki a saját erőforrásaik feletti ellenőrzést a kezükből. Ékes példa erre, hogy Namíbia, és Zimbabwe mintáját követi Ghána, amely szintén az elektromos autók gyártásához nélkülözhetetlen lítium exportját tervezi korlátozni. Emlékezetes az is, hogy India nemrég a nikkel kivitelét tiltotta be, míg egyedi elbírálás alapján lehet külpiacokra eladni a kínai germániumot és galliumot.
A nagy partner: Kína
Argentínában, Brazíliában, Chilében, és Indonéziában üdvözlik a kínai cégeket, és nem tekintik „hitványabb” tőkének a keletről jövőt az Egyesült Államokból érkező dollároknál. „Nem könyöröghetünk önöknek, és nem is fogunk” – foglalta össze tavasszal az indonéz befektetési miniszter. Luhut Panjaitan egyúttal üzent Washingtonnak is:
Lehet, hogy haragszol, amiért más országokkal üzletelünk, de túl kell élnünk.
A brazil elnök ennél is bátrabb volt, és egyenesen megkérdezte: „Ki döntött úgy, hogy a dollárnak mindenhatónak kell lennie?” Mondta ezt abban az időben, amikor a Bank of Thailand éppen valutakosarának diverzifikálásán dolgozik, a baht árfolyamát függetlenítenék a dollártól. Sok afrikai ország pedig közös valuta bevezetéséről tárgyal.
Ha nem csak a gazdasági kérdéseket nézzük, geopolitikai oldalról is csökken az Egyesült Államok ereje. Ezt jól illusztrálja, hogy összesen 32 ország nem írta alá az ENSZ februári határozatát, amely Oroszország kivonulását követeli Ukrajnából. A bangladesi miniszterelnök és a Fülöp-szigeteki pénzügyminiszter mintha egy forgatókönyvből olvasnák, skandálták:
Mi mindenki barátai vagyunk.
Dél-Afrika közben tagadja, hogy fegyvereket szállítana Oroszországnak, Vietnám viszont hallgat, ugyanis már a vietnámi háború óta biztonsági partnerségben áll Oroszországgal. India rekordmennyiségű orosz olajat vásárolt az elmúlt hónapokban, a „szövetségesek” szankciói ellenére. A vezető politikusok nyilatkozataikban nem is próbálták enyhíteni, esetleg tagadni a szoros együttműködést. Hardeep Singh Puri olajminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy
az energia nem az önzetlenségről, vagy a jótékonykodásról szól.
Az Egyesült Államok tétlen
Még az alapvetően autokrata berendezkedésű Kínában is sokakat meglepett Hszi Csin-ping kínai elnök újraválasztása. Meredek csökkenésnek is indult a politikus népszerűsége, de még ebből a helyzetből sem tudott profitálni az Egyesült Államok, ugyanis nem tudta elfogadottságát növelni a világ második legnagyobb gazdaságában, illetve a térségben. Ám most kedvező lehetőség kínálkozik erre, Ashley Tellis, az amerikai külügyminisztérium egykori magas rangú tisztviselője és a Carnegie Alapítvány tagja szerint
Hszi Csin-ping Isten ajándéka az Egyesült Állmok ázsiai szövetségépítéséhez.
