Nagy a baj: megfizethetetlen és bizonytalan a Panama-csatorna megmentése

A klímaváltozás és az elhamarkodott infrastrukturális bővítések miatt egyre nagyobb akadályok merülnek fel a Panama-csatorna működésében, ami miatt félő, hogy elzáródhat a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala. A válság megoldható, ám ehhez a civil és a politikai ellenállást, a pénzügyi problémákat és az időt is le kell győzni – írta a Bloomberg.

Alig száz méterre az óriási teherszállító hajóktól egy erdő megkövesedett maradványai bukkantak fel a vízszint alól – csak ezek a facsonkok maradtak abból a völgyből, amelyet több mint egy évszázada árasztottak el, hogy létrehozzák a Panama-csatornát. A száraz évszak közepén ez nem lenne egy szokatlan jelenség, de most, közvetlenül az esős időszak végén a tönköknek mélyen a víz alatt kellene lenniük.

A vízszint jelenleg közel két méterrel a megszokott alatt van, így a panamai csatornahatóság (ACP) kénytelen volt szigorú forgalomkorlátozásokat bevezetni – ilyet utoljára 1989-ben lehetett tapasztalni, amikor az Egyesült Államok megtámadta az országot, hogy bíróság elé állítsa az akkori diktátorát, Manuel Noiregát.

A napi forgalom csökkentése miatt a fuvarozók kénytelenek dollármilliókat fizetni azért, hogy az egyre növekvő sorok élére kerüljenek, míg mások inkább költségesebb útvonalakat választanak Afrika vagy Dél-Amerika körül.

A vártnál csapadékosabb novembernek köszönhetően a korlátozások most átmenetileg enyhültek, azonban a napi 24 hajó még mindig jóval az aszály előtti 38-as kapacitás alatt van, a száraz évszak pedig csak most kezdődik, ami további szűkítéshez fog vezetni.

– jelentette ki Erick Córdoba, az ACP vízügyi részlegének vezetője. Jelenleg egy új víztározó kialakításának tervein dolgoznak, de olyan ötletek is felmerültek, mint a mesterséges felhőképzés a csapadékmennyiség megnöveléséhez.

A Panama-csatorna megpróbáltatásai tükrözik, hogy az éghajlatváltozás milyen súlyos károkat okozhat a nemzetközi kereskedelemben. A szárazság tavaly az Egyesült Államokban a Mississippi folyón és az európai Rajnán is több hónapig tartó fennakadásokat okozott, míg máshol az emelkedő tengerszint több nagy folyó mentén is megnövelte az árvízveszélyt.

Normális körülmények között a globális forgalom 3 százaléka Panamán keresztül halad át, és ez az ország legnagyobb bevételi forrása – 2022-ben például 4,3 milliárd dollárt hozott a konyhára.

Ahhoz, hogy a száraz évszakban is akadálymentes legyen a közlekedés, a csatorna közepét alkotó Gatún-tavat az Alajuela-víztározóból kell ellátni édesvízzel, azonban a tartós aszály mellett ez egyre kevésbé fenntartható megoldás.

Hosszú távon egy második mesterséges tó kialakítására lesz szükség: Córdoba szerint ezt az Indio folyó felduzzasztásával lehetne elérni, amely egy, a hegyeken átvezető, nyolc kilométeres alagúton keresztül látná el a csatornát vízzel.

Az Indio folyón kialakított víztározó napi 10-15 hajóval növelhetné meg a forgalmat, ami elég lenne ahhoz, hogy az ország legnagyobb pénztermelője az előre látható jövőben teljes kapacitással működhessen, miközben friss vizet is biztosítana Panamaváros számára, amely a növekvő népesség mellett szintén vízhiánnyal küzd.

A javaslat megvalósítása azonban nem lesz könnyű – mint minden csatornabővítéssel kapcsolatos projektnél, itt is kongresszusi jóváhagyásra van szükség, ráadásul a mesterséges tó több ezer gazda földjét árasztaná el, akik a kormány által finanszírozott ellentételezés mellett sem költöznének el, és a közelmúltban több demonstrációt is rendeztek az országban.

A másik lehetséges megoldás kifejezetten kísérleti jellegű: a mesterséges felhőképzés. Ezt repülőgépekből a levegőben kiengedett sószemcsékkel lehet elérni, amelyek fokozzák a kondenzációt, és lehetővé teszik, hogy a térségben essen le a csapadék.

Ezt a technológiát eddig csak száraz éghajlatokon alkalmazták sikeresen, és kérdéses, hogy vajon olyan trópusi országokban is működne-e, mint Panama. Arról nem is beszélve, hogy a csatornát és a Gatún-tavat hegyek veszik körül, amelyek miatt az eső a környező területeken hullana le, feleslegessé téve a projektet.

Az ACP 2016-ban adta át az új zsiliprendszerét, hogy lépést tartson a teherhajók megnövekedett méretével és a forgalommal – ezek ellensúlyozására azonban nem építettek fel új víztározókat, hogy elegendő édesvízzel láthassák el a csatornát. Pár évvel később beütött az aszály, és a mohóságnak most meg kell fizetni az árát.

A globális felmelegedés hatásait most az El Nino néven ismert időjárási jelenség is erősíti, amely szokatlanul nagy szárazságot hozott az amerikai kontinensre, csökkentve a csapadék mennyiségét, és felgyorsítva a párolgást.

A válság több mint egy évszázaddal vetette vissza a nemzetközi kereskedelmet. Amikor az útvonal 1914-ben megnyitotta kapuit, Panama a Szuezi-csatorna, a Jóreménység-fok és a Magellán-szoros alternatívájává vált – a szállítmányozóknak most ezekhez az átjárókhoz kell visszatérniük, ha nem akarnak várni vagy dollármilliókat fizetni.

Az éghajlatváltozás és a terrorizmus kettős csatornaválságot robbantott ki a nemzetközi kereskedelemben, ezeket pedig csak mérnöki találékonysággal, klímavédelemmel és nemzetközi összefogással lehet megoldani.