Új, titokzatos szuperfegyvert állított hadrendbe Oroszország – ez már az űrháborúról szól

Oroszország hadrendbe állította taktikai-stratégiai rakéta és légvédelmi rendszerének legújabb szuperfegyverét, az első, Sz–500-as Prometejekkel felszerelt ezredet – írja az Inoszmi az amerikai Military Watch Magazine (MWM) nyomán. 

Ez a lépés – amelyet a moszkvai forrás szerint Valerij Geraszimov, a hadsereg vezérkari főnöke is megerősített – egyértelműen az űrhadviselés irányába viszi, készíti fel a rakétavédelmet. Így a „pjatyiszotka” („ötszázaska”) már az űrhadviselés egyik amerikai kulcseleme, a világűrben mozgó új amerikai, katonai célokra is felhasználható, shuttle-típusú jármű, az X-37B semlegesítésére is alkalmas, legalábbis a moszkvaiak állítása szerint.

Azonban nem világos, hogy mely részek származnak az amerikai – részben nyílt hírszerzési adatokon (OSINT) alapuló – forrásból, és melyeket „sugallt” az eredendő információs forrás, a moszkvai Védelmi Minisztérium (MO – Minyisztersztvo Oboroni). Noha a cikk bővelkedik értékelő elemekben, az oroszországi forrás, az InoSzmi szabadkozik, hogy a cikkben kifejtett vélemények, álláspontok nem tükrözik a moszkvai szerkesztőség nézeteit. Az infók keverésébe-kavarásába belejátszik a RIA Novosztyi is, amelynek cikke az MWM-re hivatkozva tovább bonyolítja a „ki mit is mondott” helyzetet.

Eltérő védelmi rendszerek a nagyhatalmaknál

Annyi bizonyosnak látszik, hogy az Sz–500-as Prometej beleillik a rétegezett oroszországi légvédelmi rendszerbe, amely majdnem ugyanolyan logika szerint épül fel, mint az izraeli (rövid-közép-hosszú hatótávolságúak – Vaskupola-Dávid Parittyája-Hec). Az amerikai amerikai rendszerek (Patriot, THAAD, Aegis-Ashore) azonban máshogy strukturálódnak. A magyarázat: másmilyen fenyegetésre optimalizálták ezeket a rendszereket. 

Földrajzi helyzetéből adódóan az Egyesült Államokat rövidebb vagy akár középtávú légi fenyegetés (rakéta-, harci repülőgép, drón-támadás) nemigen éri. Így 

Washington rakétavédelmi rendszere háromelemű attól függően, hogy a támadó rakétákat pályájuk melyik szakaszán akarja elfogni.  

• A felszálló ágban (amikor indítják az ellenséges rakétát) a tengeri és szárazföldi telepítésű Aegisek dominálnak. 
• Az ellenséges ballisztikus rakéták középpályáján (Midcourse Defense Segment) a világűrben telepített, kinetikus energiával romboló EKV-k (Exoatmosphere Kill Vehicles – atmoszférán kívüli megsemmisítő járművek/eszközök) a meghatározók, míg 
• a cél közeli pályaszakaszban az univerzális Aegisek mellett már a THAAD-ok és a Patriotok játsszák a főszerepet a rakétafenyegetés elhárításában.

Keveset lehet tudni az orosz szuperfegyverről

Nagyon kevés ismert az Sz–500-as csúcskategóriájú elfogórakétáról. Amit tudunk róla (amit nyilvánosságra hoztak vagy kiszivárogtattak), ellentmondásos. Az Sz–500-as nagyon veszélyes a NATO légi utántöltő és repülő radarközpont-kommunikációs rendszereire – mondják a szakértők.

Mindkét említett harceszköz a polgári utasszállító nagyobb gépek kategóriája sebességben és nagyjából repülési magasságban is. Az Sz–500-as képes 600 kilométerre lévő célpontok elfogására is, miközben elődje és alsóbb kategóriájú rendszertársa, az Sz–400-as hatótávolsága 400 kilométer, míg a vele összevethető két amerikai rakéta- és légvédelmi rendszer, a Patriot és a THAAD oroszországi források szerint 200 kilométeres hatótávolságú.

Az Sz–500-as ez idő szerint Oroszország legnagyobb, legpotensebb rakétaelhárító rendszere. Közvetlenül a csúcsot képező, de még fejlesztés alatt álló A–235 PL–19 Nudol (53T6M) hiperszonikus és mesterségeshold-vadász rakétarendszer alatt áll a rangsorban. Az A–235 fogja majd felváltani a jelenleg is szolgálatban lévő és állítólag nukleáris robbanófejekkel felszerelt A–135-ös szisztémát. 

A rendszer működése Nyugaton nem pontosan ismert. Zavart kelt a nyugati elemzők körében az a feltételezés, hogy az A–135-ös a világűrben különlegesen konstruált, egy bizonyos sugárzástípusra összpontosító nukleáris fegyvereket robbant, és a fellépő sugárzás elpusztítja a nyugati támadórakéták irányítórendszerét. Kiégeti a csipeket.

Ami az Sz–500-as alatt működő Sz–400-ast illeti, az képes a rövid, közepes és átmeneti hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására, de az interkontinentális ballisztikus rakétákkal már nem tud elbánni. Erre találták ki az Sz–500-asokat, amelyeket a tervezők, az Almaz-Antej rakétagyár mérnökei már nem is optimalizáltak egy vadászbombázó nagyságú célpont elfogására. Erre ott vannak az Sz–400-asok. 

Kevés információ, váratlan eredmények

Oroszország maga roppant keveset árul el stratégiai fejlesztési programjairól. Ez néhány hete a gyakorlatban is bebizonyosodott, amikor a Nyugat értetlenül állt az Oresnyik hiperszonikus támadó rakétafegyver Dnyipro elleni bevetésekor. Az Izvesztyijában még 2018 elején megjelent cikk szerint a Nudol rendszert kísérleti módban már a Moszkva melletti egyik rakétavédelmi bázison az év végén – tehát hat évvel ezelőtt – éles szolgálatba helyezték.

Még az oroszországi hadsereg által elfoglalt Krím félsziget talán legértékesebb célpontja, a keleti részen az oroszországi szárazfölddel összekötő, csaknem húsz kilométeres új Krími híd védelmére is telepítettek Sz–500-asokat. Ezt az információt az InoSzmi cikke Kirill Budanov tábornokra, az ukrán katonai hírszerzés igazgatójára vezeti vissza.