Az észak-atlanti szövetséget övező egyre szkeptikusabb és megosztóbb retorika miatt adódik a kérdés: milyen lenne a világ geopolitikai helyzete, ha az Egyesült Államok kilépne a NATO-ból? – írja a Bloombergen megjelent elemzésében James Stavridis nyugalmazott amerikai haditengerészeti admirális, a NATO egykori legfelsőbb szövetséges főparancsnoka.
Stavridis szerint az USA kivonulása a transzatlanti szövetségből stratégiai hiba lenne, ugyanakkor megjegyzi, hogy az elmúlt időszakban több, a világpolitikát befolyásoló szereplő retorikájában is felvetődött ennek lehetősége. Például a Republikánus Pártban is vannak befolyásos politikusok, akik komolyan szorgalmazzák ezt, vagy legalábbis nyíltan latolgatják a lehetőségét. Markwayne Mullin, Oklahoma szenátora nemrég kijelentette:
a NATO nem mindig szolgálta a legjobban az érdekeinket – újra kellene értékelnünk a helyzetet.
Tavaly júniusban 46 republikánus képviselő szavazott egy olyan módosítás mellett, amely megvonta volna a NATO finanszírozását.
J. D. Vance alelnök a múlt hónapban a Müncheni Biztonsági Konferencián tartott éles hangú beszédében erősen bírálta a szövetséget. És persze nem sok bizalomra ad okot a jövőbeli NATO-együttműködés kapcsán az sem, hogy múlt héten az Ovális Irodában egy, a diplomáciában példátlan szóváltás zajlott Donald Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között.
Az, hogy az Egyesült Államok az ENSZ-ben Oroszországgal és Észak-Koreával együtt az Ukrajna elleni orosz inváziót elítélő határozat ellen szavazott, sokkoló demonstrációja volt annak, hogy az atlanti szövetség kohéziója meggyengült.
Európai oldalon is egyre nő a kétely az amerikai elkötelezettség iránt. Emmanuel Macron francia elnök évek óta beszél arról, hogy szükség lenne egy független európai védelmi erőre – az úgynevezett „stratégiai autonómiára”. Macron és Keir Starmer brit miniszterelnök a hét végén rendkívüli találkozót tartott európai vezetőkkel, hogy egy külön kezdeményezésről tárgyaljanak az ukrajnai háború lezárása érdekében.
A leendő német kancellár, Frederick Merz ugyancsak egyértelműen fogalmazott.
Fel kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy Donald Trump már nem fogja fenntartani a NATO kölcsönös védelmi kötelezettségét feltételek nélkül
– nyilatkozta a leendő német kancellár. „Kulcsfontosságú, hogy Európa a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegye annak érdekében, hogy képesek legyünk önállóan megvédeni a kontinenst” – tette hozzá.
Zelenszkij ukrán elnök egy „egyesített európai hadsereg” létrehozására szólított fel, ami valójában azt az üzenetet hordozza, hogy
már nem számíthatunk az Egyesült Államokra.
Ezt a gondolatot egyébként már a tragikus diplomáciai hibának bizonyuló washingtoni veszekedés előtt is hangoztatta.
A NATO egykori főparancsnoka szerint azonban mindezen retorika ellenére a szövetség továbbra is rendkívül értékes az Egyesült Államok számára. Az orosz agresszió fenyegetése és Trump nyomása miatt Európa védelmi kiadásai végre elérik a szövetség által kitűzött 2 százalékos GDP-arányos célt. A NATO komolyan fontolgatja, hogy ezt legalább 3,5 százalékra emelje – ami az Egyesült Államok védelmi költségvetésének megfelelő szint.
Európa összességében a világ második legnagyobb védelmi költségvetésével rendelkezik, amely meghaladja Kína vagy Oroszország katonai kiadásait. Az olyan nagy és fejlett európai védelmi vállalatok, mint az
hatalmas mennyiségű, kiváló minőségű haditechnikai eszközt gyártanak. Ezek a vállalatok tovább növelik termelésüket, és óriási megrendeléseket kapnak – javarészt az amerikai védelmi ipar és a vele együtt dolgozó munkások rovására.
Bár sokszor frusztráló az európai partnerekkel való együttműködés, az Egyesült Államoknak végső soron szüksége van rájuk
Ha azonban az amerikai jobboldal egyes politikusaira hallgat Trump elnök, és hivatalosan is kilép a szövetségből –
kivonva mintegy százezer amerikai katonát Európából (ami meglehetősen drága lenne, hiszen állomásoztatásuk költségeinek jelentős részét az európai szövetségesek fedezik),
– vagy megvonja a NATO finanszírozását, a szervezet összeomlana. Az Egyesült Államok hadihajói, amelyek Európában állomásoznak, visszatérnének amerikai kikötőkbe, és elveszne a haditengerészet egyik legnagyobb stratégiai előnye. A vadászgéposztagok, szállító és felderítő repülőgépek szintén visszavonulnának.
Nagy kérdés, hogy mi léphetne a megszűnő NATO helyébe.
Lehetséges, hogy egy Európai Szerződéses Szervezet (European Treaty Organization, ETO) alakulna ki. Ez a jelenlegi NATO-szerződésen alapulhatna, de az Egyesült Államok részvétele nélkül.
Kanada dönthetne úgy, hogy az ETO-ban marad,
hiszen Justin Trudeau miniszterelnök a hét végén Londonba repült a rendkívüli válságtanácskozásra, és országa számára létfontosságúak az európai biztonsági partnerek az Északi-sarkvidéken.
Egy másik lehetőség
egy új biztonsági struktúra létrehozása az Európai Unió égisze alatt
(beleértve a nem EU-tag Egyesült Királyságot is). Az EU már rendelkezik viszonylag fejlett parancsnoki struktúrákkal, egy legfelsőbb katonai vezetővel – az EU Katonai Bizottságának elnökével, valamint tapasztalattal az Egyesült Államoktól és a NATO-tól független katonai műveletek lebonyolításában, például a balkáni békefenntartásban.
Európa előtt három lehetőség állna.
Az orosz fenyegetés miatt szélesebb körű hadkötelezettséget is bevezethet
(néhány európai ország, köztük a NATO új tagjai, Svédország és Finnország, már most is alkalmaz bizonyos katonai szolgálati formákat).
gazdasági, sőt akár katonai együttműködést is keresnének Pekinggel – ellensúlyozva az Egyesült Államok együttműködését Vlagyimir Putyin Oroszországával.
Valószínű, hogy több európai ország csatlakozna Kína Egy övezet, egy út kezdeményezéséhez. Az európaiak kevésbé lennének hajlandók az Egyesült Államokkal együtt nyomást gyakorolni Iránra nukleáris programja miatt, ehelyett inkább gazdasági előnyöket keresnének Teheránnal. Emellett átcsábíthatnák az Egyesült Államok kereskedelmi partnereit, különösen, ha a NATO-ból való kilépés jelentős új amerikai vámokkal párosulna Európával szemben.
Létezik egy régi mondás arról, miért hozták létre a NATO-t:
hogy a németeket kordában tartsák, az amerikaiakat bent, az oroszokat pedig kívül.
Ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy a saját útját járja, ahogy ez például az 1920-as és 1930-as években, a wilsoni izolacionizmus idején történt, ez a képlet elavulna. Az új mondás inkább így szólhatna:
az amerikaiak kint, az oroszok próbálnak bejutni, az európaiakat pedig már nem tartja vissza senki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.