Ukrajna vezetése most boldog, mondja Kaja Kallas, az EU külpolitikai és biztonságpolitikai főnöke, mert a Trump-Zelenszkij találkozó után úgy érzékelték, hogy az amerikai elnök radikális fordulatot vett támogatásuk irányába, az orosz-ukrán háború befejezése céljából.
Hogy ez valóban így van-e, azt még a nem igazán Trump- és republikánus párti amerikai folyóirat, a Foreign Policy (FP) is kétségbe vonja. Ugyanakkor idézi Trumpot, annak a Truth Social médiafelületen megjelentetett szavait arról, hogy Ukrajna visszanyerheti mindazon területeket, (Donbasz, Krím) amelyeket a háború során elvesztett. Ráadásul a lap kiemeli, hogy mindez egy hivatalos elnöki nyilatkozatban szerepel.
Azonban nyilván Trump is tisztában van azzal, hogy kijelentésének katonai realitása erősen kétséges. Oroszország a Don-medence északi-középső részén – ahol Ukrajna már ezelőtt tíz évvel kiépítette a többlépcsős erődrendszert – igyekszik megtörni Kijev ellenállását. Egyelőre mérsékelt sikerrel, de az ukrán és a nyugati források is elismerik a lassú orosz térnyerést.
Politikai-gazdasági téren sikeresebbnek tűnik az újabb, Amerika által indított nyugati szankciós intézkedéshullám. Az idén másfél, jövőre egy százalék körüli GDP-bővülést jósolnak a gazdaságkutatók. Így Moszkva gazdasági hangsúlyváltásra kényszerül, ami mindig kockázatos. Először jönnek a beruházások, aztán később derül ki, hogy az adott termékre szükség van-e a világpiacon - jelen esetben praktikusan Indiában és Kínában. Oroszország kénytelen feladni korábbi legendás hírű merevségét, végérvényesen a feledésbe merül az a korszak, amit a Szovjetunió egykori külügyminisztere után (aki roppant gyakran mondott „nyet”-et) Gromiko korszaknak is neveztek.
Most az új útkeresés folyamatában az energiaszektorba -, amit az új szankciók végleg meg akarnak tisztítani a Nyugatra ható oroszországi hatásoktól -, a szénhidrogének (földgáz, kőolaj, szén) mellé, azok leváltására az atomenergiát, az uránbányászatot, a különféle uránkészítmények kereskedelmét igyekszenek betolni. Moszkvában a minap nemzetközi atomenergia hetet rendeztek, amelyen részt vett a bécsi székhelyű ENSZ-intézmény, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatója, Rafael Grossi is.
Vlagyimir Putyin találkozott a rendezvényen részt vevő etiópiai miniszterelnökkel, Abij Ahmeddel. A rendezvény keretében
a Kremlben aláírták a Roszatom által az afrikai országban építendő atomerőmű létesítéséről szóló egyezményt.
A csaknem oroszországnyi lélekszámú (132 milliós) Etiópia idén vásárlóerő paritáson számolva 622 milliárd dollárnyi GDP-t állít elő, a gazdasági növekedést 2025-re 6,6 százalékosra becslik.
Kiélesedett a harc a Nyugattal India gazdasági kegyeiért is. Újdelhi árgus szemekkel figyelte az orosz légierő ukrajnai tevékenységét, elemezte a Pakisztánnal való – India szempontjából repülőgép-veszteségekkel járt – katonai összecsapás lefolyását. Ez alapján
Első sorban a fejlett nyugati államok, mindenek előtt a csaknem száz atomerőművet üzemben tartó Egyesült Államok érdeklődésére számít Oroszország uránium-ipara. Oroszország Ausztrália, Kazahsztán és Kanada után a világ negyedik legnagyobb uránkészletekkel rendelkező állama. Moszkva hatalmas uránérc-feldolgozó kapacitást épített ki, amely még a szomszédos Kazahsztánból importált uránércet is feldolgozza.
Az uránimport előbb-utóbb komoly nézeteltérésekhez vezethet Nyugat-Európa és az USA között.
Az EU-ra, miként az USA-ra is nagy terhet rak a Trump elnök által kezdeményezett és mindkét nagy gazdasági egység által elfogadott Oroszország-tiltás (hogy állítsák le az Oroszországból származó urán-termék importot, beleértve az atomerőművek üzemanyagát adó üzemanyagcellák készítéséhez szükséges különleges anyagok behozatalát.
Tetemesen felerősödött a Nyugat nyomása az európai térségben, markánsabbá vált az Oroszország-Nyugat szembenállás. Ami azzal a veszéllyel is járhat, hogy Ukrajna ismét „elfelejtődik”, másod- harmadrendű szerepbe kerül a nemzetközi porondon.
Zelenszkij elnök és környezete ezt pontosan látja, ezért is rukkol elő az ukrán vezető újabb és újabb ötletekkel, pénz- és katonai támogatás követelésekkel.
Reális a veszély, hogy Európában az ukrán-orosz konfliktus egy európai NATO – Oroszország nyílt szembenállásba, esetleg fegyveres konfliktusba torkollhat. A konfliktusforrás, amely korábban Ukrajna és Nyugat-Oroszország területe, az ott folyó harcok színtere volt, most északnyugatra, Lengyelország, a balti Hármak, Skandinávia irányába látszik elmozdulni.
Oroszország teszteli a NATO védelmi rendszereit, tűrőképességét – ezúttal a Balti-tenger térségében.
Sorozatos oroszországi légtérsértések történnek, amelyeket Moszkva tagad. Az orosz védelmi minisztérium szerint a Balti tenger keleti medencéjében „elfogott” (azonosított, közvetlen közelről jelzett) három oroszországi felségjelű MiG-31-es
A NATO mozgósította légi erejét, még olasz F-35-ös vadászgépek is részt vettek a három orosz gép azonosításában.
Észtország a NATO-alapszerződés negyedik cikkelye alapján az Északatlanti Tanács összehívását kérte (eddig 1949 óta tíz alkalommal került sor a negyedik cikkely alkalmazására).
Oroszországban a Balti-tenger feletti incidenseket, a Lengyelország feletti – Moszkvának tulajdonított, de Kijevet is gyanúba keverő spekulációk szerint - drón-berepüléseket továbbra is homály övezi. Emberek nem haltak meg, komoly anyagi kár nem keletkezett a rejtélyes drón-behatolások folytán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.