Ebből még oltári balhé lesz: Trumpék rájöttek, hogy az EU összejátszik Kínával ellenük – most dől el, kivonulnak-e Európából az amerikai óriáscégek
Az egyre szigorúbb uniós klímaszabályok elvileg a fenntarthatóságot szolgálják, a gyakorlatban azonban Kína egyre könnyebben játssza ki őket, miközben a szigorúbban felügyelt európai és amerikai vállalatokat elgáncsolták a legstabilabb piacukon. Peking a „zöld” imázsával óriási piaci előnyre tett szert, Brüsszel pedig látszólag szemet huny a visszaélések felett – mindezt a globális verseny rovására.
Az Európai Unió 2028 és 2029 között vezeti be a vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló irányelvét, azaz a CS3D-t, amely minden nagyobb, évi 450 millió eurónál magasabb bevételű cégre – köztük az unión kívüli vállalatokra is – kiterjed.
A cél: megakadályozni a „környezetileg káros hatásokat” a teljes globális értékláncon belül, összhangban a párizsi klímaegyezménnyel és az uniós kibocsátási célokkal.
A valóságban azonban a szabályozás súlyos gazdasági terheket ró a nyugati cégekre. A DWF Group ügyvédi iroda felmérése szerint az európai vállalatok átlagosan éves bevételük 9 százalékát költik majd az irányelveknek való megfelelésre.
„Az amerikai vállalatok így vagy visszavonulnak az európai piacról, vagy szándékosan a bevételi határ alá esnek, hogy elkerüljék a költséges előírásokat” – áll a Draghi-jelentésben is, amely már 2024-ben figyelmeztetett az EU versenyképességét fojtogató túlszabályozásra.
Kína sportot űz az uniós klímaszabályok kijátszásából
Miközben Brüsszel újabb és újabb klímarendeleteket alkot, Peking ügyesen alkalmazkodik. A kínai állami vállalatok papíron mindent megtesznek a „zöldátállásért”:
- a Sinopec például 2050-re karbonsemlegességet ígér;
- a Tencent 2030-ra teljesen megújuló energiára állna át;
- az olyan elektromosautó-óriások pedig, mint a BYD, egy zöld- és kibocsátásmentes jövőképet ígérnek a felhasználóknak.
A nyilatkozatok kiválóan hangzanak Brüsszel füleinek – a valóság azonban egészen más.
A közelmúltban kínai cégek sorra keveredtek hamisítási és csalási botrányokba.
Német lapok tavaly egymilliárd eurós karbonkreditcsalást tártak fel a pekingi Beijing Karbon nevű tanácsadó cégnél. Az amerikai Verra szervezet pedig azt derítette ki, hogy a kínai rizs-metán projektek tömegei túlozták el kibocsátáscsökkentési eredményeiket. Egy NASA-támogatású kutatás 2024 decemberében kimutatta: Kelet-Kína fölött továbbra is rendkívül magas a HFC-23 koncentrációja – ez az üvegházhatású gáz több mint tízezerszer erősebb a szén-dioxidnál.
Brüsszel mégis tovább dicséri Kínát. Júliusban közös EU–Kína-nyilatkozatban jelentették be, hogy „a zöld az EU–Kína együttműködés meghatározó színe”, Ursula von der Leyen pedig azt mondta: ez a partnerség „globális mércét” teremthet.
Washingtonban egyre többen úgy látják: az EU önként kiszolgáltatja magát Kínának, miközben az amerikai vállalatokat szorítja sarokba.
A Trump-kormány számára ez geopolitikai kérdés is lehet: ha az Egyesült Államok kivonul az európai piacról, Kína örömmel lép a helyébe. A Wall Street Journal szerint így a Fehér Házban ezért két álláspont válik egyre hangosabbá: az USA-nak vagy teljesen el kell törölnie az unós irányelveket, vagy kivételt biztosítania Brüsszelben az amerikai cégeknek.
A kongresszusban belsős információk szerint újra előkerülhet a Protect USA Act, amely megtiltaná az amerikai vállalatoknak, hogy megfeleljenek a Kína-barát uniós szabályoknak. Az érvelés egyszerű: az Egyesült Államok nem finanszírozhatja Európa védelmét, miközben Brüsszel önként teszi tönkre a saját iparát, és Kínát engedi be a piacaira.
Történelmi fordulat: Kínában a megújuló energia a porban hagyta a hőerőműveket – így sem mondanak le a szénről
A szél- és napenergia már az ország áramigényének több mint huszonkét százalékát biztosítja. Március végére pedig Kína megújulókapacitása átlépte az 1480 gigawattot, ezzel történelmi mérföldkőhöz érkezve.
