A háborús abc Z-vel kezdődött, a C-nél tartunk: számlák, ahonnan Putyin leemeli Európa pénzét – a háború meg megy tovább

Az orosz páncélosokra festett Z jellel kezdődött. Mond-e végső A-t és B-t Donald Trump sürgető javaslatára Ukrajna és Oroszország, erről csak kasszandrai jóslatok fogalmazódnak meg, mindenesetre a háborús ábécé majd négy év után a C-nél tart, és lehet, hogy a békefolyamat itt megfeneklik. A háború politikaivá forduló gazdasági frontját Brüsszel nyitotta meg az orosz vagyon végleges kisajátításának csütörtökön kenyértörésig jutó tervével. Az orosz válasz: per, amit el is indítottak, és visszavágás – amelynek részletei még nem ismertek, de bizonnyal kulcsszerep jut a „barátságtalan államok” Oroszországban nyitott úgynevezett C-számláinak. Köztük van Magyarország is. Számolgassunk, és megértjük, miért nevezte Orbán Viktor hadüzenetnek a brüsszeli tervet.    

A magyar miniszterelnök azzal érvelt, hogy euró-százmilliárdokra tehető vagyon eltulajdonítását – ami a terv lényege, azzal a céllal, hogy Ukrajnának juttassák a befagyasztott orosz vagyont – egyetlen ország sem hagyhatja válasz nélkül.

Szinte azonnal érkezett a hír a Kreml válaszáról: Oroszország egy moszkvai bíróság előtt beperli a belgiumi Eurocleart, ahol befagyasztott tartalékainak zöme van elhelyezve. Kedden azt is megtudtuk, hogy Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és szövetségesei tervét maga Belgium is ellenzi, a döntést a csütörtöki uniós csúcs hozza meg.

Ha a nemzetközi jogrendet és a tulajdonjogot Brüsszelben figyelmen kívül hagyják, bizonnyal egy orosz bíróság ítéletével is ezt teszik. Oroszországnak azonban vannak saját hatáskörében is olyan eszközei, amelyeket megtorlásként bevethet: az uniós tagállamoknak annak ellenére is maradt orosz iurisdictio alatt vagyona, hogy az ukrajnai háború majd négy évvel ezelőtti kitörése után a nyugati vállalatok zöme elhagyta az országot.

Közel a béke vagy távol a béke, és mi köze ehhez az orosz vagyonnak?

Mielőtt áttekintenénk, mire teheti rá a kezét Vlagyimir Putyin, fontos megjegyezni, hogy az orosz vagyon körüli perpatvar aközben jut csúcsra, hogy teljes gőzzel folynak a tárgyalások Donald Trump amerikai elnök békejavaslatáról, illetve az ennek nyomán tobzódó európai alternatív javaslatokról.

Mindez hihetetlen ködösítés mellett zajlik, miközben mindenki tudja, hogy a háború vagy béke kérdését csütörtökön dönti el az unió. Jellemző Volodimir Zelenszkij elnök keddi nyilatkozata, amely szerint igazi haladást lát a béketárgyalásokon, és Ukrajna nem hajlandó lemondani donbászi területeiről. Ha ordítónak hangzik a két, Brüsszel támogatásával megfogalmazott állítás közti ellentmondás, annak az lehet az oka, hogy így is van: az előrenyomuló oroszok egyértelművé tették, hogy a területek átadása nélkül nincsen béke, és ezt tartalmazta az amerikai javaslat is.

Ha tisztán akarnánk látni ebben a zűrzavarban, érdemes áttekinteni az orosz vagyon ügyét: azt fogjuk látni, hogy az erről szóló brüsszeli javaslat – amelyet a közvetlen fenyegetést viselő Belgium ellenében is áterőszakolnának – tükrözi Von der Leyenék valódi szándékát. A többi csak a ködfüggöny: az orosz vagyon elkobzása nemcsak a háború folytatását teszi lehetővé Ukrajna számára, hanem a békekötést is megtorpedózza, kikerülhetetlen újabb tétet helyezve az asztalra, és húsba vágóan érdekeltté téve az uniós tagállamok gazdaságait az oroszok vereségében.

Az érdekeltség a következőképp fogalmazható meg

Az EU oldalán: az orosz vagyont úgy vennék el, hogy – leszerelendő a belgák félelmét, hogy végül nekik kell helytállni a jogilag rendkívül csúszós akcióért – az uniós tagállamok tennének mögé irgalmatlan méretű pénzügyi garanciákat: 80 ezermilliárd forintnyi összegről van szó. Ha végül mégis rosszul sülnének el a dolgok Ukrajnában, a kormányoknak óriási pénzt kellene beszedniük az adófizetőktől az Ukrajnában elpufogtatott és ellopott milliárdok fejében. Vagy valamilyen indokkal cserben hagyják a belgákat – akik pont ettől félnek.

Az oroszok oldalán: meg kell nyerniük a háborút, és akkor a békekötés részeként követelhetik vissza eltulajdonított vagyonukat, ha jogi követelésük nem is jár sikerrel, vagy az eljárások hosszúra nyúlnak. Közben persze rátehetik a kezüket az európaiak számukra elérhető vagyonára. Lássuk, ez elegendő kompenzáció-e.

A C-számlák és az európai vállalatok vagyona kontra befagyasztott orosz vagyon

Amint Brüsszel világossá tette szándékát, a Eurocleart az orosz jegybank az ország nemzetközi tartalékainak védelmében 18 200 milliárd rubelre (194 milliárd euróra) perelte be : ez befagyasztott eszközeinek ott tartott tőkéje és ki nem fizetett hozama. Ezt pénteken azt követően jelentették be, hogy az EU az egyhangú döntés elvét és a magyar ellenkezést félresöpörve pénteken meghosszabbította 210 milliárd euró orosz vagyon befagyasztását, az elkobzására készülve, amiről csütörtökön dönt az Európai Tanács, szintén minősített többséggel.

A moszkvai választott bíróság és talán más bíróságok egyszer majd a beláthatatlan jövőben eldönthetik, hogy az oroszoknak jár a saját tulajdonuk. Addig a Kreml az Oroszországban maradt nyugati vagyonhoz nyúlhat kompenzációként, ami alapvetően két elemből áll:

• a C-számlákból
• és az ott rekedt európai uniós vállalatok vagyonából.

A C-számlákat 2022-ben, a háború kitörésének évében hozták létre, a „barátságtalan államok” pénzei kerültek ezekre. Ebben a tekintetben ezek közé sorolták Magyarországot is, mert az Oroszországra záporozó nyugati szankciókról szóló döntésekből Budapest sem tudott kimaradni. Amikor azonban a C-számlákon lévő pénzek lefoglalásáról döntenek, kivételt tehetnek az oroszokkal tárgyaló viszonyban maradt Magyarországgal és esetleg azokkal az országokkal, amelyek a csütörtöki csúcson ellenzik az orosz vagyon eltulajdonítását. 

De mennyi pénz van a C-számlákon, kompenzációt jelenthet az EU-elkobzással szemben? 

Messze nem. Egyetlen, nem különösebben tekintélyes forrást találtunk, amely (majdnem két évvel ezelőtt) azt sugallta, hogy esetleg összehasonlítható nagyságrendekről lehet szó. A források szerint egyszerűen nem lehet tudni az összeget. 

A Forbes tavaly azt írta: a legutóbbi, 2023 márciusi adat 500 milliárd rubel volt. Ez bizony köszönőben sincs a 18 200 milliárddal, és azt sem lehet feltételezni, hogy meredeken emelkedett volna, tekintve a nyugati vállalatok exodusát Oroszországból. A Reuters múlt heti összefoglalója említi : az orosz Sberbank becslése szerint a külföldiek tulajdonában lévő részvények után 2024-re kifizetett 787 milliárd rubel (9,9 milliárd dollár) osztalék 25 százalékát „C-típusú” számlákra utalták. Az elérhető adatokból az sejlik fel: hogy a C-számlákról az oroszok eurómilliárdokat tudnak levenni, nem euró-százmilliárdokat.

Sokkal bonyolultabb és nehézkesebb lenne a náluk maradt nyugati vállalatok államosítása

A nyugati cégek majd mind kivonultak, maradtak persze méretesek is, mint az osztrák Raiffeisen és az olasz UniCredit helyi operációi.

Ott az OTP is, de méretben ők nagyságrenddel kisebbek, így akkor se lennének logikus első célpont, ha nem Orbán Viktor lenne az egyetlen uniós politikus, akivel Vlagyimir Putyin személyesen szóba állt az elmúlt években. Mellesleg Olaszország is ellenzi az orosz vagyon elkobzását, amint a napokban kiderült, az osztrákok még nem nyilatkoztak, de a Raiffeisent fenyegető veszély óvatosabbá teheti őket.

Közvetlen kockázatot visel maga a beperelt Euroclear is, mégpedig nem is kicsit, mert a Bloomberg, illetve az AFP szerint mintegy 16 milliárd eurónyi ügyfélpénzt tart Oroszországban.

Az összesítés: az oroszok számára biztosan marad tét

Látható, az Oroszországban maradt uniós vagyon nagyságáról meglehetősen hézagosak az információk, csak durván lehet becsülni. 

A Bruegel brüsszeli kutatóintézet tavaly nyáron tett közzé egy kutatást, amelyben 90 milliárd dollárra (mintegy 80 milliárd euróra) becsülték a még Oroszországban maradt vállalati EU-vagyont, de ez azóta tovább apadhatott. Ha nem sokat változott volna, és hozzátesszük a Euroclear pénzét és a C-számlákat, még akkor is csak a felénél tarthatunk a Brüsszel által elkobozni tervezett orosz vagyon összegének.

A nyilvánvaló következtetés: ha Oroszország egy csapásra be tudná söpörni a teljes nála maradt EU-vagyont, még akkor is irdatlan nagyságú saját vagyont veszítene. Amit pereskedéssel egyszer majd visszakaphat talán. A másik változat: majd eldöntik a kérdést a harctéren, jöjjön el a béke, amikor mindenki elérkezettnek látja az időt, azaz: majd egyszer.