Ursula von der Leyen megüzente: inkább kirekesztünk több EU-tagállamot, mint hogy Zelenszkij ne kapjon pénzt
Határvonalakat lépett át hétfőn Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy uniós krízis küszöbén. A blokk energiaproblémáját végletekig feszítő iráni konfliktus közepette kiadta az utasítást az uniós nagyköveteknek, hogy Ukrajna érdekeit emeljék az EU-tagországoké fölé, és ne feszélyezzék őket tovább a szabályalapú világrend normái.
Az uniós nagykövetek éves konferenciája egyébként is kiemelt esemény, most ráadásul az olaj- és gázcsapokat elzáró közel-keleti konfliktus közepette tartották, kulcspillanatokban, amelyek újabb uniós energiaválságot vezethetnek be.
Von der Leyen pillanatokig sem hagyott kétséget: hatalomépítése eljutott addig a fokig, amikor már saját magát tekinti az EU-külügyek irányítójának. A pénzügyekben a magyarok és a lengyelek „megregulázásával” már elkezdték csúcsra helyezését, és folytatnák a szabályok átalakítását, a közös hadsereget pedig Ukrajnában építenék fel.
Az oroszokkal négy éve háborúzó Ukrajna a magyar választás elé időzítve elzárta az orosz olajat a magyaroknak és a szlovákoknak szállító Barátság-olajvezetéket, Budapest és Pozsony pedig erre világossá tették: ellenintézkedések sora jön, többek közt blokkolják a Kijev pénzelését célzó 90 milliárd eurós hitelfelvételt, amit 24 másik EU-tagállam tervez.
A bizottsági elnök – akinek uniós és magyar támogatói nyíltan a magyar kormány elmozdítására törekednek – világossá tette, kivel van: a Kijev által megzsarolt EU-tagokkal, vagy Ukrajnával. Az utóbbival.
Ursula von der Leyen leszögezte: az EU rössel kiáll tagjaiért, példát is hozott (de nem mi vagyunk)
A bizottsági elnök beszédének fő gondolata – ami nem új, hiszen Donald Trump amerikai elnökkel hivatalba lépése óta szembehelyezkedett a brüsszeli elit –, hogy az EU-nak mindenki mástól függetlenítve, magának kell megvédenie érdekeit.
Konkrét példát is hozott, egy olyat, amelyben Brüsszel az Egyesült Államokkal és személyesen Trumppal szegült szembe az év elején:
Határozottan kiálltunk, amikor tagállamainkat kihívás érte – például Dánia mellett a Grönlanddal kapcsolatos ügyben. Befektetünk demokratikus ellenálló képességünk erősítésébe itthon, hogy ellensúlyozzuk a külföldi információmanipulációt. És mindenekelőtt elindítottunk egy generációs jelentőségű projektet: az európai függetlenséget.
Ha már Grönland szóba került, joggal várhatjuk, hogy valahol a beszéd során előkerül a másik konfliktus, amely nem egy, hanem több EU-tagállam energiabiztonságát és üzemanyagárait érinti súlyosan: egy unión kívüli állam, Ukrajna elzárta a Barátság-vezetéket, egy másik – Horvátország – pedig nem hajlandó átengedni a magyar és szlovák tulajdonú orosz tengeri szállítmányokat.
Elő is kerül a kérdés, csakhogy pont ellentétes előjellel. A magyar választáson kormánydöntésre készülő Magyar Pétert támogató, személyes hatalmát építgető brüsszeli csúcsbürokrata leszögezte: a tagállamokkal szemben Ukrajnát támogatja.
Máshol akármi történik, mi mindig Ukrajna mellett maradunk – ez az EU határozott érdekérvényesítése
A beszéd vezérgondolata egyébként is az, hogy a bizottsági elnök felkészíti a nagyköveteket: át fogják alakítani az uniós döntéshozási mechanizmust, szakítva az uniós szerződés tagállamok számára beleszólást biztosító elveivel. (Természetesen nem ezt mondja, hanem azt, hogy mindez összehangban áll a szerződéssel.)
A magyarokat és a szlovákokat – illetve a közép-európaiakat, akiknek Volodimir Zelenszkij lépése megdrágítja az üzemanyagot –, csak célzás szintjén említi, helyettük a minden uniós erőfeszítés abszolút középpontjába helyezett Ukrajnára irányítja a reflektorfényt.
Az uniós politika fő célja a biztonság, és „amikor a biztonságról beszélünk, Ukrajnáról is beszélnünk kell” – vezeti be.
Az üzenetem egyértelmű: Európa mindig Ukrajna mellett fog állni – függetlenül attól, mi történik máshol
– fejezi ki. Ez világos beszéd. Itt következik a Barátság-botrányt érintő beszédrészlet, amely a résztvevők közül egyedül Ukrajnát nevezi nevén.
„Ukrajnának most mindenekelőtt tartós pénzügyi támogatásra van szüksége. Ezért javasoltunk egy 90 milliárd eurós hitelt, amely Ukrajna szükségleteinek finanszírozását szolgálja. Mindannyian látták azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett néznünk, hogy ezt elfogadtassuk – még azután is, hogy mind a 27 vezető egyetértett vele.” (Utalás Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák kormányfőkre, akiket a hitel jóváhagyása ellen fordított a Barátság-zsarolás.)
Át fogjuk alakítani az EU döntéshozását, a Kijevbe áradó pénzhegy indoka: megígértük
Ez visszavezet arra a pontra, amelyről korábban beszéltem: vajon a rendszerünk még mindig képes-e hatékonyan működni. De biztosíthatom önöket, hogy teljesíteni fogjuk a vállalásainkat, mert a hitelességünk – és ami még fontosabb, a biztonságunk – forog kockán
– mondta a főbürokrata. Ez világos utalás arra, hogy Brüsszel szándéka kikerülni a magyar és a szlovák vétót, egyben további ígéret az uniós döntéshozás birodalmasítására.
Az indoklás:
- Ukrajna „egy büszke európai nemzetről, amely továbbra is a szabadságunkért harcol” (tehát a mi szabadságunkért),
- egyszerre mint az unió jövőbeli tagja
- és mint Európa első védelmi vonala.
- Majd így folytatódik az ukrajnai harc befejezését sürgető EU-tagállamok félreszorításának elnöki indoklása: „Mindannyian azt szeretnénk, hogy ez a borzalom és vérontás véget érjen. És senki sem akarja jobban a békét, mint Ukrajna népe. De a háborúnak úgy kell véget érnie, hogy az ne vesse el a jövőbeli konfliktusok magvait. Ez az, amin mindennap dolgozunk – Ukrajnával és partnereinkkel együtt –, hogy valódi, hosszú távú biztonságot teremtsünk Ukrajna számára. Hogy teljes, igazságos és tartós békét biztosíthassunk.”
Vagyis nem lesz béke: a brüsszeli kettős beszéd mintapéldája.
A szabályokat betartani nem kell félnetek jó lesz
A nagykövetek eligazításában még egy gyöngyszemet találunk példaként, ez tulajdonképp összefügg az eddigiekkel – Ursula von der Leyen azt adja elő, hogy az EU a szabályalapú világrend fő támogatója, de ezt úgy értsék a külképviselők, hogy a szabályokat nem kell betartani.
Új, kreatív módokat kell találnunk korunk legsúlyosabb válságainak kezelésére.
Ki is fejti, hogy ez hogy működik:
Az első az, hogy Európa többé nem lehet a régi világrend őrzője, egy olyan világé, amely már elmúlt, és nem fog visszatérni.
„Mindig meg fogjuk védeni és fenn fogjuk tartani a szabályokon alapuló rendszert, amelyet szövetségeseinkkel együtt segítettünk felépíteni” – folytatja, azaz mi vagyunk a világmentők – majd mindjárt itt jön az ellenkezője: „De már nem támaszkodhatunk kizárólag erre érdekeink védelmében, és nem feltételezhetjük, hogy szabályai megvédenek bennünket azoktól az összetett fenyegetésektől, amelyekkel szembe kell néznünk.”
Az uniós tagállamokkal szemben és Ukrajna mellett valóban rugalmasan értelmezték a szabályt: nem zárod el a szomszédaid csapját, ha az asztalukról ennél – ráadásul elszedve az ő ételüket –, akkor különösen nem. Ha pedig közben még a világ energiapiacai is feje tetejére áll, legkésőbb akkor sürgősen átgondolod, mit tettél. Ursula von der Leyen átgondolta, és megint csak Ukrajnáig jutott.
Ukrajnának most mindenekelőtt tartós pénzügyi támogatásra van szüksége
– mondja Ursula von der Leyen, miközben ég körülötte az európai gazdaság.
