MI-buborék? Európában nem kell ettől tartani: ezermilliárdos befektetések hiányoznak, hogy utolérjék a világ többi részét
Brüsszel mesterséges intelligenciára, adatközpontokra és energiára épített ambíciói nem technológiai, hanem pénzügyi akadályba ütköznek; a kontinensen egyszerűen nincs elég hosszú távra elkötelezhető tőke ahhoz, hogy ekkora infrastruktúrát fel lehessen húzni. Emiatt pedig az Egyesült Államok és Kína is a porban hagyja az EU technológiai szektorát.
Pénzhiány nyomja az európai mesterséges intelligenciát
Európa előtt óriási feladat áll: az uniós becslések szerint a következő öt évben nagyjából 3000 milliárd eurót kellene digitális és energia-infrastruktúrára költeni – még a védelmi és nemzetbiztonsági kiadások előtt. Ekkora összeg előteremtése csak akkor lehetséges, ha a pénzügyi rendszer minden szereplője beszáll: bankok, kötvénypiacok, kormányok, intézményi és magántőke-befektetők egyaránt.
A kényelmetlen alaphelyzet azonban az, hogy Európa lemaradása az Egyesült Államokhoz képest tovább nő. Bár vannak biztató jelek – például a magánhitelezési alapok térnyerése, a szabályozás óvatos újragondolása és a nemzetközi befektetők visszatérése –, ezek egyelőre nem elegendők a fordulathoz.
Tavaly ugyan 40 százalékkal nőtt a magánhitelalapok forrásgyűjtése Európában, de a tőke mélysége továbbra is elmarad az amerikai szinttől.
A gond nem a megtakarítások hiánya. A probléma a pénzügyi „vízvezetékrendszerben”, a bürokratikus szabályozásban és a kockázatvállalási hajlandóságban van.
Az európai bankok évtizedek óta nem voltak ilyen erős helyzetben, mégsem alkalmasak nagyon hosszú lejáratú projektek finanszírozására. A biztosítók mozgásterét szigorú szabályok korlátozzák, az értékpapírosítási piac gyenge, a kötvénypiac és a projektfinanszírozás pedig önmagában kevés.
A finanszírozási dugó leglátványosabban az adatközpontok értékpapírosításában látszik:
- az Egyesült Államokban 2018 óta 63,6 milliárd dollárnyi adatközpont-adósságot csomagoltak át befektethető értékpapírrá, ebből 27 milliárdot csak 2025-ben;
- ezzel szemben az Európai Unió mindössze 800 millió dollárig jutott.
S miközben az amerikai befektetők 2026-ban már az adatközpontokat várják a legnagyobb új kibocsátási forrásnak, Európa még csak az elején tart.
Ennek egyik kulcsnoka a Solvency II biztosítási szabályozás, amely 2016 óta gyakorlatilag elzárja a biztosítókat az értékpapírosított eszközöktől. Az európai életbiztosítók portfóliójuknak csupán 0,4 százalékát tartják ilyen formában, szemben az amerikai biztosítók 17 százalékával. A jó szándékú szabályozás mellékhatása, hogy Európa legnagyobb, hosszú távon gondolkodó tőkeforrása alig vehet részt az infrastruktúra-finanszírozásban.
Hűtőgépekből kiszerelt chipek? Nem hiszi el Európa, mit művel Oroszország: önvezető metrók, hajók, robotfutárok – így „vérzett ki” Putyin
A fővárosban már tesztelik a sofőr nélküli metrót, készülnek az önjáró hajók, és ezrével dolgoznak a futárrobotok. Miközben a Nyugat Oroszország technológiai elszigeteléséről beszél, Moszkva sorra indítja autonóm fejlesztéseit.
Brüsszelben már megindult a szabályok felülvizsgálata, és több tagállam nagyobb rugalmasságot sürget az energiaátmenet és a digitális beruházások finanszírozására. Azonban a Financial Times számításai szerint a jelenlegi javaslatok még messze nem fedik le azt a tőkét, amelyre Európának valójában szüksége lenne.
Egyre biztosabb, hogy a magánhitelszektor nélkül nem lesz megoldás. A nagy alapkezelők már elfordulnak a középvállalati és kivásárlási hitelektől, és adatközpontok, villamos hálózatok, megújuló energiás projektek felé mennek. Ebben amerikai biztosítók is kulcsszereplők, amelyek hosszú lejáratú, stabil hozamot keresnek.
Közben csendben átalakul Európa infrastruktúra-finanszírozási modellje: bankok és magánhitelalapok egyre gyakrabban dolgoznak együtt, megosztva a kockázatot. A bankok emellett igyekeznek felszabadítani mérlegeiket: az európai eszközalapú hitelezés mintegy 5000 milliárd eurós piac, amelynek több mint háromnegyede még mindig banki mérlegeken ül, pedig sok elem jól illeszkedne befektetői portfóliókba.
A kockázat elkerülhetetlen. Több ezer milliárd eurót nem lehet balesetek nélkül kihelyezni. De ha a kitettségek széles befektetői körben oszlanak meg, az kevésbé veszélyes, mint ha minden teher a bankoknál maradna.
Az alternatíva pedig még rosszabb: az elmaradó beruházások tovább fékezik a növekedést. Ahogy Ana Botín fogalmazott: Európa legnagyobb pénzügyi stabilitási kockázata ma az alacsony növekedés.
Ha Európa komolyan gondolja AI-, energia- és iparpolitikai céljait, mélyebb és működőképesebb tőkepiacokra van szüksége. Azok számára, akik képesek hosszú távra tőkét adni, ígéretes lehetőség nyílik: részt venni Európa pénzügyi infrastruktúrájának nagy átalakításában – és tartós hozamot keresni rajta.
Ezért néz ki minden app ugyanúgy: végtelen tartalmak, reklámtenger és dopaminfüggőség – a válasz a pszichológiában rejlik
A hangsúly nem a szolgáltatáson, hanem a felhasználó figyelmének maximalizálásán van. A modern appgazdaság központi logikája az addiktív használat, s mivel egyik techóriás sem akar szembemenni a már kipróbált trükkökkel, a közösségi médiaplatformokat és az alkalmazásokat egyre nehezebben lehet megkülönböztetni egymástól.
A Mol nem engedi el a MÁV kezét – a nyári szezon ismét hatalmas forgalmat hozhat
