Agyafúrt kettős játszmába kezdett az Egyesült Államok Venezuelával. Egyfelől fokozza a nyomást Venezuela elnökén, Nicolás Madurón, másrészt enyhítette a dél-amerikai ország olajiparára kivetett szankciókat azáltal, hogy speciális OFAC-engedélyt (U.S. Department of the Treasury’s Office of Foreign Assets Control) adott a Chevron olajtársaságnak ottani tevékenységének kiterjesztésére – írja a norvég Rystad Energy globális energiapiaci elemzőcég.
A Maduróra nehezedő nyomás meglehetősen brutális, hiszen a Fehér Ház a múlt héten egy egész hadiflottát küldött Venezuela külső nemzetközi vizeire a kábítószer-ellenes küzdelem támogatására. Azonkívül kábítószer-terrorizmussal is megvádolták Madurót a New York-i bíróságon, továbbá 50 millió dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, a pénzt az kaphatja meg, aki a letartóztatásához szükséges információt szolgáltat róla.
A Rystad szerint mindennek ellenére összességében mégis arról van szó, hogy a Maduro elszigetelésére irányuló korábbi „maximális nyomás” doktrína helyébe egy inkább tranzakciós megközelítés lépett, amely elismeri a Maduro tartós jelenlétét a caracasi Miraflores elnöki palotában.
Azáltal ugyanis, hogy engedélyezik a Chevron venezuelai működését, hallgatólagosan elismerik a teljes elszigetelés hiábavalóságát, miközben a politikai nyomást változatlanul fenntartják. Marco Rubio amerikai külügyminiszter a múlt hónapban emlékeztetett rá, hogy Maduro továbbra is vád alatt áll.
Habár globális szinten a Chevron engedélye, amelynek alapján napi 250 ezer hordóval növelheti termelését, szerény kínálatbővülést jelent, s nem segíti jelentősen Donald Trump amerikai elnök célját, hogy lényegesen csökkenjen a nyersolaj jegyzése, a vállalat számára mégis roppant kedvező, mivel jelenlegi kőolajtermelésének több mint 10 százalékát teszi ki.
A Mexikói-öböl partján található finomítói, különösen Pascagoula (Mississippi) és Pasadena (Texas) ráadásul közvetlenül profitálhatnak a jutányos áron beszerezhető venezuelai nehéz nyersolajból. A dél-amerikai olaj visszatérése enyhíthetné a jóval drágábban kitermelhető kanadai, mexikói és amerikai tengeri offshore fajták miatt jelentkező árnyomást is.
Mivel pedig a globális piacok telítődtek a könnyű kőolajjal, egyre nagyobb szükségük van az Orinoco-övezet nehezebb fajtáira, emellett mérsékelhetik a könnyű és nehéz olajok közötti árkülönbözetet, a nehéz olajfajták felárát. A venezuelai kínálat megjelenése tehát nem hoz szignifikáns változást a globális piacon, ám enyhíti a szűk keresztmetszetet egy fontos szegmensben.
Előretekintve, kérdés, hogy a Chevron speciális engedélyét meghosszabbítják-e, vagy hagyják lejárni. Ad absurdum kiterjesztik-e más, helyismerettel rendelkező vállalatokra is. Szóba jöhetne
bár ez utóbbi az Indiára kivetett 50 százalékos vámok fényében nem túl valószínű.
Az amerikai politikai döntéshozók mindenesetre megkíséreltek egyensúlyt teremteni az energiabiztonság és a politikai befolyás fenntartása között, vagyis úgy nyújtanak segítséget az olajfinomítóknak, hogy közben Madurót is emlékeztetik: Washington türelme véges.
A Chevron részvényei az elmúlt öt napban mintegy másfél százalékkal, 160 dollár fölé emelkedtek, év eleje óta pedig már 11 százalék körül jár a plusz. Az LSEG elemzői konszenzusa 170 dolláros mediáncélárral vételre ajánlja a papírt. A célár közel 6 százalékos prémiumot kínál.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.