A világ megmentőjének állítják be magukat, közben lassan szétesik a jóléti állam – végzetes lehet, ha nem jön egy azonnali irányváltás

Németország szereti globális szereplőként beállítani magát: klímamoralizálás, geopolitikai pozicionálás, diplomáciai ambíciók, humanitárius küldetés. Mindez tiszteletre méltó, de egy olyan országnak, amely meg akarja menteni a világot, először is a saját portája előtt kell jól sepernie, a saját értékteremtését kell megalapoznia – írja Peter Holzer, a Focus Online gazdasági szakértője.

A szerző szerint a helyzet megértéséhez nem kell 200 oldalas elemzés, elegendő két számadat:

1. a foglalkoztatás alakulása a magánszektorban és 
2. a foglalkoztatás alakulása a közszférában.

Lényegében ugyanis ettől a két számtól, illetve egymáshoz való arányuktól függ, hogy Európa legnagyobb gazdasága képes lesz-e megállni a lejtőn.

Veszélyben a német jóléti állam

Tavaly mindenesetre nem túl fényesen alakultak a dolgok. A feldolgozóiparban – az építőipar nélkül – foglalkoztatottak száma 143 000 fővel, 7,9 millióra csökkent. Az önálló vállalkozók száma is 38 000 fővel 3,7 millióra csökkent. Ugyanakkor a közszolgáltatásokban, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak száma 205 000 fővel nőtt.

Némileg félrevezető tehát az általános foglalkoztatottság stabilitása, hiszen eközben végbemegy egy eltolódás is az értékteremtéstől az adminisztráció és az adók által finanszírozott területek felé. Egy iparosodott nemzet számára pedig ez nem tréfadolog.

Ha azonban az értékteremtésben résztvevők száma zsugorodik, miközben az innen származó bevételtől függő szférákban – úgy mint a közigazgatásban, a kormányzati szerveknél, a közszolgáltatásoknál és a szociális ellátórendszerekben – nő a foglalkoztatás, akkor elbillen a mérleg nyelve, és a teljes rendszer finanszírozása egyre nagyobb nyomás alá kerül.

Hibás a politikai logika

Azt azonban le kell szögezni, hogy nem az ápolók, az oktatók vagy a szociális munkások jelentik a problémát. Ellenben az a politikai logika hibás, amely a közfinanszírozású szektor növekedését adja el megoldásként, miközben a termelő szektor egyre jobban erodálódik.

Ha egy ország egyre több olyan embert fizet, akiknek fizetségét a beszedett adókból finanszírozzák, akkor egyidejűleg növekvő termelő bázisra van szüksége. Németország viszont éppen ellentétes irányba indult.

Ahogy Volker Geyer, a Német Közszolgálati Szövetség elnöke írja: 

És itt kezdődik az ördögi kör. A zsugorodó magánszektor kisebb értékteremtéshez vezet, miközben a növekvő közszféra magasabb kiadásokat igényel. Ebből pedig gyorsuló eladósodás vagy emelkedő adóterhek sülnek ki. Végső soron Németország mint üzleti helyszín veszít a vonzerejéből, ami a cégeket újfent külföldre tereli. Ez a dinamika pedig egyre inkább önmagát erősíti.

Egy kis reménysugár a sötét felhők közepette a német startup-színtér, amely rekordévet zárt 2025-ben, több mint 3500 új vállalkozás indulásával. Ez biztató, de gazdaságilag meg sem közelíti az ipar, valamint a kis- és középvállalkozások jelentőségét.

Hogyan térhet vissza Németország a siker útjára?

Bátor politikusokra van szükség, akik három vezérelvre alapozzák döntéseiket:

1. Csökkenteni kell az üzleti költségeket: energia, bürokrácia, adók és illetékek. Félmegoldások szóba sem jöhetnek, csakis a radikális megvalósítás.
2. Növelni kell a magánszektorban foglalkoztatottak létszámát: fenntartani az ipart, elősegíteni a szolgáltatásokat, csökkenteni az önfoglalkoztatás terheit.
3. A közszféra alkalmazotti létszámának korlátozása: nem elbocsátásokról van szó, hanem a növekedés megállításáról. A bürokrácia nem növekedhet gyorsabban, mint a gazdasági bázis, amely fenntartja.

Igen, mindez ellentmond számos jelenlegi politikai reflexnek. Pontosan ezért lenne hatékony – fejezi be írását Peter Holzer.