Mindig talál az emberiség megoldást a növekvő enegiaigények kielégítésére?

A cikk címében föltett kérdésre a válaszom: igen és nem! 

Ezt minden eddigi tapasztalatom birtokában felelősen kijelenthetem, noha az első pillanatban igencsak pesszimistának tűnhet, látva a fejlett világ mértéktelen és pazarló energiafelhasználását is. Csakhogy – az ipartörténeti tapasztalatok fényében – az emberiség eddig mindig kitermelte a saját szükségleteinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen energiát, vagyis az energiaválságokon eddig mindig így vagy úgy, de túljutott a világ; vagyis optimista nézőpontból, miért lenne ez másképp a közeli és a távoli jövőben is. 

Mire alapozom mindezt? A technikai fejlődés, amely végigkísérte és kíséri az emberiség életét, bizonyítja, hogy eddig mindig képesek voltunk a földi élet biztonságos fenntartásához szükséges körülményeket létrehozni. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a természet hatalmas kincsesbánya és a mérnöki tudás megfelelő ahhoz, hogy ezt az óriási erőforrást a saját szolgálatába állítsa. Persze, óvatosan megjegyzem, hogy ennek a gigantikus méretű kincsesbányának a bejáratához a „vigyázz rá” feliratú táblát kell kifüggeszteni. 

Hogy mekkora ez a kincsesbánya és mi mindent tartogat a számunkra, erre szerencsére és mindenki számára érthető módon több példát lehet felsorolni az szélerőművektől a napelemekig, a vízierőművekig, az atomerőművekig, amelyek mind-mind az áramtermelést biztosítják, hogy csak az energiakontingensünk egy szegmensét jelezzem, és akkor még nem beszéltem az energiahatékonyság többi módjáról, az épületgépészet reneszánszáról, az okos épületeket létrehozó megújuló technológiákról.    

A megújuló energiákat tekintve ne feledjük, hogy a napenergia, a szélenergia nem akkor és ott áll rendelkezésre, amikor és ahol szükségünk van rá. Tehát a megújuló energiák megtermelése mellett azok megfelelő hasznosításához az energia tárolásáról is gondoskodni kell. 

Ennek jó példája Magyarországon a Százhalombattán már megépült és a most épülő szolnoki energiatároló.

Vagyis a kreatív mérnöki tudás döntő módon esik már régóta latba a világ energiaigényeinek megoldásakor, és ez nem lesz másképp a jövőben sem. Ezért óriási fontosságú az innováció, és a kutatásokba befektetett – a világ minden pontján olykor gigantikusnak látszó – pénztömeg, amely sokszorosan megtérül.

Van ellenpélda is, amely a pesszimista jóslatokat támasztja alá; eszerint az emberiség kapzsi és meggondolatlan lépésekkel föléli a saját jelenét, és elapasztja azokat az energiaforrásokat, amelyek nélkül a jövő nemzedékek sem lesznek képesek a boldogulásra. Legtöbbször a kőolaj-kitermelést hozzák föl elrettentő példaként. Az olajra pedig minden valószínűség szerint még a jövőben is szükség lesz, túl a közlekedésen egyéb iparágak alapanyagigényeinek kielégítésére. 

Néhány példát hozok: az olajat nyersanyagként használják műanyagok, gumik, műszálak, műtrágyák, növényvédő szerek és aszfalt előállításra, gyártanak belőle kenőanyagokat, festékeket, impregnáló szereket stb., de a benne található molekulákból készülnek kozmetikumok és gyógyszerek is (pl. aszpirin). 

Látható tehát, hogy a világ energiakérdéseinek megválaszolására, a növekvő energiaigények kielégítésére a megoldás olyan globális és közös ügy, ahol minden szereplőnek, a közjó letéteményeseként működő politikai adminisztrációnak és az iparnak is megvan a maga feladata. De nekünk polgároknak is az energiatudatosság fokozása eminens feladatunk és érdekünk.

Ehhez pedig optimizmus, belátás, energia- és környezettudatosság kell, amely elérhető és tanítható.  Erre kell felkészíteni az új nemzedékeket, mert fölösleges és értelmetlen volna lemondani az élet minden olyan vívmányáról, az autótól az internetig, amely energiafelhasználást igényel, és amely hozzátartozik egy élhetőbb, jobb világhoz.

Az Európai Unió tagországaiban az elmúlt években – az energiafüggőség és energiakiszolgáltatottság elkerülése végett – politikai és szakmai körökben is egyaránt megerősödött az a nézet, hogy minden korábbinál többet kell tenni az egységes és fenntartható, nem utolsó sorban a biztonságos és folyamatos európai energiaellátásért.  

Reméljük, hogy a józan ész és a realitás talaján álló gondolkodás felülkerekedik – az óvatos magyar példát követve – az Európai Unió többi országában is.

Mindnyájunk közös érdeke ez.