Négy trend, amely meghatározza a robotika jövőjét

Nem lesz könnyű dolguk a jövő gazdaságtörténészeinek, amikor a 2020-as évek szerteágazó folyamatait akarják majd összefoglalni. Most, az évtized közepéhez közeledve két meghatározó trendet azonosíthatunk, amelyek közül az egyikben a „problémák” – vagy inkább az azokra adott válaszok – kerülnek előtérbe, míg a másikban a „megoldások”, az újabb és újabb lehetőségek játsszák a főszerepet. Az első terület kulcsszava a felelősség: olyan „nemes ügyek” melletti elkötelezettség, mint a klíma és a környezet védelme, az etikus foglalkoztatás vagy a társadalmi szerepvállalás. A másik terület kulcsszava a technológia, amely soha nem látott ütemben fejlődik, és rendkívül gyorsan képes gyökeres változásokat előidézni az élet különböző területein.

A technológiai fejlődés ütemét diktáló ágazatok közül kiemelkedik a robotika, amely néhány év alatt köröket vert a sci-fi irodalom klasszikusaira. Hogy mást ne mondjunk: a számos nyelvet ismerő, az emberi érzelmek felismerésére is képes C3PO „rokonai” már jó ismerőseink a vállalati ügyfélszolgálatokon. A Star Wars kicsit tudálékos „gépembere”: (emberi) testet öltött mesterséges intelligencia. És ilyenek a mai robotok is, amelyek már nem puszta automatizálási segédeszközök: a legmodernebb mérnöki vívmányokon alapuló, rendkívül összetett műveletekre képes „mozgásszerveiket” a legfejlettebb MI-algoritmusok irányítják.

Jelenleg világszerte több mint négymillió ipari robot működik, kétszer annyi, mint hét évvel ezelőtt, és számuk gyorsuló ütemben növekszik. Az International Federation of Robotics becslése szerint évente több mint félmillió új robotot állít az emberiség munkába, háromnegyedüket Ázsia gyorsan fejlődő piacain. A robotok egyre komplexebb feladatokat képesek megoldani – korábban elképzelhetetlen pontossággal és sebességgel.

Az első a mesterséges intelligencia által vezérelt autonóm robotika. A különféle MI-technológiák alkalmazása, amilyen például a gépi tanulás vagy látás, számos iparágat fog forradalmasítani. A mesterséges neurális hálózatokon alapuló „mély tanulás” (a gépi tanulás egyik típusa) például lehetővé teszi, hogy a robotok – feladatspecifikus szoftverek nélkül is – megismerjék környezetüket és eligazodjanak benne.

A robot „környezetéhez” természetesen az ember is hozzátartozik; a robotikát meghatározó trendek közül a második számú az ember és a robot közötti együttműködés új lehetőségeinek megjelenése. A kollaboratív robotok (röviden kobotok) térhódítását mutatja, hogy az új telepítések 10 százalékát már ez a terület jelenti. Az exoskeletonok – testre csatolható vázszerkezetek – már most nagyban képesek növelni az ember fizikai teljesítőképességét, a robotika fejlődésével ez a fajta együttműködés elmélyül, a gépi partnerek nemcsak segítenek majd nekünk, de tanulnak is tőlünk.

A harmadik fő trend az ember–robot együttműködést olajozottabbá tevő szemléletes, emberközpontú interfészek fejlődése. A természetes nyelvfeldolgozás és a gépi tanulás alapján kifejlesztett generatív MI innovációk révén a robotok már nem csupán a kódolt utasításokat értik meg, de „társalogni” is lehet velük. Míg az ember–robot kommunikációhoz nem is olyan régen még programozói tudásra volt szükség, a (közel)jövőben a gépi munkatársak félszavakból is meg fogják érteni, hogy mit kérünk tőlük.

A negyedik trend a robotok betanításának jövőbeli irányát mutatja. Az MI-vezérelt robotrendszerek képességeit „virtuális képzés” keretében, a digitális ikrek és az ipari metaverzum lehetőségeit kihasználva tudjuk majd finomhangolni. Ez már valóban futurisztikus kép: a robotok a „virtuális iskolában” készülnek fel a nagybetűs életre – azaz a tényleges működésre.

Milyenek lesznek a jövő gyárai, ha a fejlődés ezeket az irányokat követi? Nyugodtan engedjük szabadon a fantáziánkat! Elképzelhetjük például, hogy a gyári munkások egy-egy robot társat kapnak segéderőként, aki a monoton feladatokat egyszerű utasítások alapján is képes elvégezni, miközben gazdája a felelősségteljesebb, irányítási-ellenőrzési feladatokra összpontosíthatja figyelmét. Hasonlóan, a veszélyes anyagok kezelését – például az akkumulátor-újrahasznosító üzemekben végzett munkát – szintén rábízhatjuk a robotokra, egyszerre csökkentve a kockázatot és a költségeket, mindezt a fenntarthatóság jegyében! A kiber-fizikai irányítási rendszerek – az IoT-vel, edge computinggal és digitális ikrekkel integrált robotika – nemcsak az irányítási, de a stratégiai tervezési feladatokat is képesek megoldani, ami a hatékonyság növelése mellett az ellátási láncok zavaraitól való függőséget is csökkentheti.

Az egyes iparágak fejlettségi szintje jelenleg nagy eltéréseket mutat, így a közeljövő irányai is különbözőek: miközben a kevésbé automatizált területeken gyors fejlődés várható, addig a technológiai téren előrébb tartó ágazatokban már a fokozatos optimalizálásra kerül a hangsúly. A távolabbi (de egyáltalán nem távoli) jövőben ezek a folyamatok egy egységes, magas szinten automatizált szint felé konvergálnak – egy olyan világ felé, ahol az emberek és a robotok zökkenőmentesen együttműködve hajtják előre a fejlődést. És hogy visszatérjünk a cikk elején mondottakhoz: egy olyan világ felé, amely felelősebben osztja be az erőforrásait és hatékonyabban képes védeni az értékeit.