Mi történt 2024-ben a monetáris politikában?

2024 januárban jelentős bizonytalanság mutatkozott a Fed kamatpolitikájában, mert nagy volt az eltérés a jegybanki döntéshozók és a piaci árazásokból származtatott kamatvárakozásban. A Fed döntéshozóinak előrejelzéseiből a 2024 végi 4,5–4,75 százalékos kamatsáv volt azonosítható, míg a piaci határidős jegyzésekből származtatott kamatpálya 3,75–4,0 százalékos irányadó kamatsávot jelzett előre. Bár az amerikai gazdaság növekedése az év során dinamikus volt, a Fed nagy lendületű, 50 bázispontos lazításba kezdett szeptemberben, amiből gyorsan 25 bázispontos lépésközre váltott, és így végül a 2024. decemberi ülésén a 4,25–4,5 százalékos kamatsávba csökkentette az irányadó rátát. Emellett szigorúbb hangvételben, mindössze két kamatvágást jelzett a nyílt piaci bizottság 2025-re. Összességében 2024-es kamatpálya bizonytalanság alapján a Fed kismértékben szigorú irányba, a piaci szereplők nagyobb mértékben lazító irányba tévedtek.

Fontos bizonytalanság volt a Fed mérlegpolitikájának és a többlettartalékok szintjének kérdése. A pandémia utáni drasztikus mérlegbővítését követően 2022-től a Fed csökkentette mérlegét. A folyamatot 2023-ban az SVB bank csődje állította meg ideiglenesen, amikor a Fed újra likviditás nyújtásra kényszerült. Ezt követően zavartalanul folytatódott a mérleg összehúzása, de 2024-ben már több Fed-döntéshozó is utalt arra, hogy az év második felében a pénzügyi intézmények Fednél lévő többlettartalékai csökkenhetnek, azaz effektívvé válhat a likviditás szűkülése a bankrendszerben. Emiatt a döntéshozók jelezték, hogy a mennyiségi szigorítást célszerű lehet lassítani, majd leállítani. 

Az előrejelzésekkel összhangban 2024-ben a mennyiségi szigorítás hatására folyamatosan, kis mértékben csökkent a pénzügyi intézmények rendszerszintű likviditása (többlettartalék), de ez nem okozott zavart a működésükben. A Fed eszköztára változtatásainak köszönhetően nem következett be a 2023-as év regionális bankcsődjeihez hasonlítható esemény, így 2024-ben 7731 milliárd dollárról 6948 milliárd dollárra csökkent a Fed mérlege.

Az Európai Központi Bank némileg cél feletti inflációs és alacsony gazdasági növekedésről szóló döntési dilemmája is eldőlt idén. 2023 második felében gyakorlatilag megállt az euróövezet reálgazdasági növekedése, de eközben az inflációs ráta még nem közelítette meg kellő mértékben a 2 százalékos árstabilitási célt. Ez kihívást jelentett a jegybanki döntéshozók számára. 2024-ben az első három negyedév adatai lassú, de enyhén gyorsuló gazdasági növekedést mutattak, így 0,4 százalékkal, majd 0,5 százalékkal növekedett a korábbi stagnálás után az euróövezet gazdasága. Ehhez képest a harmadik negyedéves éves összevetésű gazdasági növekedés 0,9 százalék volt. Eközben az inflációs ráta jelentősen csökkent: míg az év első felében 2,6 százalék volt az átlagos inflációs ráta, július–november átlaga már mindössze 2,1 százalék. 

A kínai jegybank az alacsony inflációval és az ingatlanpiac zavaraival kapcsolatos kihívása fennmaradt. Kínában az éves inflációs ráta 2023 második negyedév óta a nulla százalék közelében van, ami deflációs kockázatot hordoz magában. A kínai jegybank és a pekingi adminisztráció több lépésben igyekezett élénkíteni a gazdasági növekedést és javítani az ingatlanszektor helyzetét. A gazdasági növekedés az idei negyedévekben stabil, 4,6 százalék és 5,3 százalék között alakult, ugyanakkor a dinamika elmarad a pandémia előtti évek növekedésétől. Mindeközben a 2010-es évek közepére jellemző tartós negatív tartományban alakult a kínai termelői árindex az elmúlt két évben. Ez a gazdasági aktivitás gyengeségét mutatja, és a számokból látható, hogy a kínai gazdaságpolitikának tartósabb növekedési kihívással kell megbirkóznia. 

A japán jegybank 2024 márciusában mínusz 10 bázispontról 10 bázispontra emelte a rövid kamatait, ezzel véget ért a negatív kamatok kora globálisan. Az inflációs kockázatok miatt júliusban a jegybank újabb kismértékű, 15 bázispontos szigorítással 0,25 százalékra emelte az irányadó kamatot. A szigorítás elkerülhetetlen volt, a japán inflációs ráta augusztusig emelkedő dinamikát mutatott, és elérte a 3 százalékot, ami a több évtizedes deflációs kockázatok után Japánban új helyzetnek tűnt. Mindeközben a jen két hullámban jelentősen gyengült a dollárral szemben június–júliusban meghaladva a 160-as, korábbi intervenciós árfolyamszintet, majd jelentős erősödés után a kora őszi 140-es szintről decemberre újra 157-es szintet elérve. A jen gyengülése részben a továbbra is nagyon alacsony rövid kamatokkal hozható összefüggésbe. 

Emellett a japán jegybank fokozatosan építette le a tízéves államkötvényhozamok célzását. 2022 decemberétől már nem tudta a jegybank tartani a 25 bázispontos hosszú hozam célt, és 2023-ban eleinte 40–50 bázispont közé, majd év végére közel 90 bázispontig engedte a tízéves hozamokat. 2024 márciusában adta fel végleg a hozamgörbekontroll intézkedését. A tízéves japán hozamok idén több alkalommal is 1 százalék fölé emelkedtek, és 2024 decemberében is 1,1 százalék körül alakulnak emelkedő trendet követve. Mindezek alapján a japán jegybank bár inflációs oldalról nem kényszerül gyors szigorításra, a gyengülő jen és a hosszú hozamok emelkedése továbbra is nyomás alatt tartja a jegybankot.       

Elsősorban az ázsiai jegybankok esetében mutatkozik nagyobb bizonytalanság 2025-re fordulva, ahol fennmaradtak a legfontosabb kérdések. Japánban a jen alakulása inflációs és pénzpiaci szempontból is fontos lehet 2025-ben. 2024 augusztusában egy gyors jen carry trade korrekció zajlott le a devizapiacon, így kérdéses, hogy ha a japán jegybank további szigorításra kényszerül, akkor milyen tovagyűrűző pénzpiaci hatások alakulhatnak ki. A kínai jegybank a költségvetési politikával együtt várhatóan jövőre is folytatja az élénkítést a defláció elkerülése és a gazdasági aktivitás erősítése érdekében. 2024-ben a jegybankok széttartó monetáris politikai pályára álltak, amiben az országspecifikus és a költségvetési pozíciókban megjelenő különbségek is fontosak voltak. A széttartó monetáris kondíciókban jövőre sem várható változás.