Donald Trump vámcsele: briliáns gyalogáldozat vagy út a káoszba?

A vám az államok által kivetett adószerű kötelezettség a vámhatárukat átlépő árukra. Kivetésnek alapvetően három célja lehet: költségvetési bevételt generálni, megvédeni a hazai termelőket vagy (kereskedelem)politikai tárgyalási eszközként használni viszonossági alapon. A három cél közül teljességgel egyszerre legfeljebb kettő tud teljesülni. Ha például egy kormányzat nagy bevételt szedne be a vámokból, akkor kevéssé tudja tárgyalási eszközként használni, hiszen a viszonosság elvét nem tudja kedvezmények formájában érvényesíteni. Ugyanígy, ha néhány hazai szektort kíván megvédeni, akkor a célzott vámokkal nem tud jelentős bevételre szert tenni, mert nem általános vámot vet ki az állam. Ebből látható, hogy nem univerzális eszközről van szó, a vámkivetés jól előkészített stratégiával lehet csak előnyös.

A jelenlegi üzenetek alapján Trump elnök célja nem egyértelmű, mert mind a három célra tett utalásokat nyilatkozataiban. Ezért feltehetjük a kérdést: mit mond az USA gazdaságtörténete, és a múlthoz képest miben más a jelen? 

Egészen a személyi jövedelemadó 1913-as bevezetéséig a vámok voltak a fő költségvetési bevételek. Ezt követően ideiglenesen csökkent a vámok bevételi súlya, azonban 1920-as és az 1930-as években politikai okokból újra előtérbe kerültek.  

Ez az időszak súlyos tanulópénz volt a világgazdaságnak. Az 1922-es Fordney–McCumber-vám megemelte a tarifákat a hazai gyárak és farmok védelme érdekében, amire válaszul az európai országok megtorló vámokat vezettek be. Mindez az export csökkentésével ártott az Egyesült Államok gazdálkodóinak, és csökkentette a nemzetközi kereskedelem volumenét. A folyamat jelentősen hozzájárult az 1929-ben kezdődő nagy világválsághoz. A válság kitörését követően újabb protekcionista intézkedés következett: az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény tovább emelte a vámokat több mint 20 ezer importált árura, hogy megvédje az USA iparát a nagy gazdasági világválság idején. Ez a cselekmény azonban számos országból újra megtorló vámok kivetését eredményezte, ami a nemzetközi kereskedelem további jelentős visszaeséséhez vezetett, és globálisan elmélyítette a nagy gazdasági világválságot. 

A fordulatot az 1934-es átfogó vámpolitikáról szóló törvény eredményezte. Ez rugalmasságot vitt az USA kereskedelempolitikájába, és jelentős hatalmat adott az amerikai elnök kezébe. A végeredmény az elmélyülő válság miatt teljes visszafordulás lett a vámpolitikában, és az 1930-as évek elején jellemző átlagosan 59 százalékos vámtarifa jelentősen csökkent, 1945-ben már mindössze 25 százalékos szinten állt.   

Sok gazdasági konklúzió vonható le a történelmi példából. Ki fizeti a vámot? Közgazdaságilag a belengetett vámok az Egyesült Államok fogyasztókra kivetett adóként és az ottani termelő vállalatoknak nyújtott támogatásként foghatók fel. Összességében három tételben írható le a vámok társadalmi hatása: a fogyasztót terhelő adóként az áremelkedés miatt, ami egyben a fogyasztótól a termelők felé történő jövedelemtranszferként is definiálható, végül egy jelentős holtteher veszteségként, ami a társadalom olyan vesztesége a vámintézkedésen, amelyből egy szereplő sem profitál. A 2017 utáni amerikai vámokat elemző empirikus kutatások arra mutattak rá, hogy a vámok emelték az importárakat, és teljes mértékben az amerikai fogyasztókra lettek áthárítva.

Ha a vámok áremelő hatásúak, mi értelme a kivetésüknek az USA szempontjából? Ha a hazai termelőket, gyártókat akarja az adminisztráció támogatni, és munkahelyeket teremtene, akkor a vámok egy meghatározott időn keresztül beruházási, fejlesztési és hatékonyságnövelési ugrásra adnak lehetőséget. Ez akkor tud pozitívan hatni nemzetgazdasági szinten, ha valóban technológiai fejlesztések zajlanak, és az amerikai vállalatok a külső versenytársakhoz felzárkóznak, vagy megelőzik őket. Voltak a történelemben pozitív példák. Jellemző azonban az is, hogy a vámok védő jellege dominál, és a hatékonyságnövelés helyett a verseny hiánya elkényelmesíti a szereplőket. Emellett a vámok költségvetési bevételek is, azonban a fiskális hatás összetettebb a vámok más gazdasági mutatókra gyakorolt hatásaikon, például a fogyasztáson keresztül.

Mit ér a védővám kifelé? Trump elnök sokszor utalt a külkereskedelmi deficitre és arra, hogy ennek tisztességtelen állami támogatások vagy exportösztönző árfolyam-politika az okozói a kereskedelmi partnerek részéről. Az USA kereskedelmi hiánya sorrendben az alábbi országok esetében a legnagyobb: Kína, Mexikó, Vietnám, Németország, Japán, Kanada, Írország, Dél-Korea, Tajvan, Olaszország. Ha a cél a deficit megszüntetése vagy csökkentése, akkor a kivetett vám a felsorolt partnerországok számára több kedvezőtlen hatással járhat. Csökken a termékeik iránti kereslet, mert az amerikai piacon a vámok emelik az árakat. Ez egy kulcspiacukon csökkenti az eladásokat, ami alacsonyabb bevételt és profitot eredményez a vállalataiknak, emellett a kapacitások csökkentésén keresztül a foglalkoztatottság csökkenéséhez vezethet. Mindez az értékláncokon keresztül más szektorokba és országokba is begyűrűzhet.   

Az 1920–1930-as években az USA nettó exportőr volt, és a világpiaci termelése megközelítőleg a mai kínai arányokhoz hasonlított. Az akkori vámok azért sújtották annyira az amerikai gazdaságot, mert kereskedelmi háború követte a szigorítást, másrészt a folyamatot a világ akkori „gyára”, egy a fogyasztásánál lényegesen többet termelő gazdaság indította el. Most a helyzet mindkét tekintetben más! Az USA globális hatalmi helyzete miatt sok nettó exportőr ország tárgyalási pozíciója gyengébb, másrészt az USA manapság globális végső fogyasztóként funkcionál, azaz fogyasztása meghaladja termelését, és más országok többlettermelését szívja fel. Ha pusztán makrogazdasági szempontokat nézünk, amennyiben a végső fogyasztó funkció feloldása a cél, akkor egy átlátható, egységes, széles termékcsoportra kivetett vámtarifa sikeres lehet. Ez azonban nem ad lehetőséget egyes szektorok védelmére és fejlesztésére, és az eddigi bejelentések szerint az egyes országok más vámtételekkel szembesülhetnek.

Az eredő gazdasági hatások összetett folyamat eredményei lesznek a vámpolitika terén. A vámok bevezetését követően kulcskérdés, hogy miként hatnak a vámok a fogyasztókra és az árakra, az üzleti szférára, a foglalkoztatásra és a bérekre, illetve mindezek eredőjeként a tőzsdeindexekre és a közvéleményre. A bejelentett kanadai és mexikói 25 százalékos vámok és az esetleges ellenlépések hatása kiemelten érdekes lesz a mezőgazdasági termelésben jeleskedő amerikai államokban, amelyek politikai preferencia tekintetében Trump elnök és a republikánus adminisztráció számára fontos bázist adnak. Ebben a hatásmechanizmusban az USA nem önálló gazdaság, ha a vámok és a válaszlépések jelentős globális lassulást vagy recessziót eredményeznek, a hatás külföldről is begyűrűzhet az ország gazdaságába. 

Jegybanki és monetáris politikai oldalról a vámokat érintő kérdésekre konkrétumok hiányában kevés válasz adható. Az bizonyára várható, hogy az Egyesült Államokon kívül inkább gazdasági növekedést lassító és ezáltal dezinflációs hatásúak lehetnek a kivetett vámok. A mérték azonban egyelőre bizonytalan. A monetáris lazítás irányába mutató dezinflációs hatást részben ellensúlyozhatja a kockázati prémiumok emelkedése a rosszabb gazdasági kilátások miatt. A fő kérdések a vámtételek mértéke, szektorspecifikussága, az ellenlépéseken keresztül a globális terjedése lesznek. Kulcskérdés lesz, hogy miként alakul az USA gazdasági növekedése és inflációja. Ezek ugyanis az USA kamatpályát határozzák meg, ami globálisan a viszonyítási alapot ad minden központi banknak.