Élelmiszerexportunk a mérlegen: tendenciák és sajátosságok

Néhány héttel ezelőtt az USA által indított vámháború hatásait elemeztük a Világgazdaság hasábjain és egyértelműen láttuk, hogy az élelmiszer-kereskedelem visszaesése komoly hátrányt jelentene az európai élelmiszeripar számára. Ezúttal a magyar agrár- és élelmiszeripar exportteljesítményét tesszük mérlegre, megvizsgálva a hosszú távú tendenciákat és felvillantva a külpolitikai változások jelentette kockázatokat.

Élelmiszerexportban is jelentős többletet mutat külkereskedelmi mérlegünk

„A magyar mezőgazdaság 20 millió ember ellátására is képes” – hangzik el gyakran a megállapítás, és valóban, a termőföldek aránya európai szinten is kiemelkedő az ország összterületét tekintve. Exportunkat korábban hagyományosan a nyersanyagok túlsúlya jellemezte, mostanra azonban a feldolgozott élelmiszerek dominálnak az exportunkban. Mezőgazdaságunk és feldolgozóiparunk tehát nemcsak a hazai ellátás szempontjából létfontosságú, hanem kereskedelmi egyenlegünkben is meghatározó: az ágazat ugyanis a teljes külkereskedelmi többlet 30 százalékát adja. Ebből is következően, aligha kérdés számunkra, hogy a külpolitikai változások komoly kockázatokat hordoznak számunkra, legyen az egy Mercosur-megállapodás vagy éppen Ukrajna uniós csatlakozása.

Milyen tendenciákat olvashatunk ki az elmúlt időszak számaiból?

Mivel exportunk közel 14 ezer millió eurót ért el, importunk pedig bőven 10 ezer millió euró alatt maradt, így külkereskedelmi egyenlegünk jelentős többletet mutat. Az elmúlt időszak fejlesztési pályázatai mostanra már egyértelműen éreztetik hatásukat, az ágazat exportja ugyanis megduplázódott az elmúlt 10 évben, a feldolgozottsági fok tekintetében pedig jelentős növekedés volt tapasztalható. Legfontosabb exporttermékeink (sorrendben a kiviteli érték szerint): az állateledel (!), a búza, a kukorica, a napraforgóolaj, a baromfihús és a bioetanol. Figyelemre méltó az is, hogy az étrend-kiegészítők kivitele rohamosan nőtt az elmúlt időszakban, ahogy ugyanez igaz a csokoládékészítmények forgalmára is.

Import: most érezhető igazán az ukrán importtilalom hatása

Mint ismert, a 2023-as évben Magyarország egyoldalú importtilalmat rendelt el az Ukrajnából származó termékekkel szemben, melynek hatásait a 2024-es importszámok bezuhanásából is láthatjuk: a nyersanyagok importja közel 300 millió euróval csökkent, amely elsősorban a gabona- és olajosmag-behozatal visszaesésének tudható be. Az importban egyébként a feldolgozott termékek súlya a meghatározó, ezek a forgalom döntő többségét adják. Ki kell emelni, hogy az állateledelek kereskedelme az import szempontjából is első helyen áll, de meghatározó a pékáruk és a csokoládé behozatala is. Jelentős mennyiségben hozunk be sertéshúst (érdekes összefüggés, hogy élő sertésből nettó exportőrök vagyunk, feldolgozott termékekből viszont jelentős mennyiséget importálunk) valamint szójadarát, illetve kávét.

A legfontosabb kereskedelmi partnereink mind EU-s országok

Legnagyobb exportpiacaink listája valószínűleg senkit sem lep meg, hiszen a környező országok mellett a térség gazdasági nagyhatalmai szerepelnek rajta: 

1. Németország, 
2. Olaszország, 
3. Románia, 
4. Ausztria és 
5. Lengyelország. 

Ezekbe az országokba irányul ugyanis az exportunknak több mint a fele. Az import vonatkozásában szintén az EU piaca a meghatározó, de Lengyelország és Hollandia egyértelműen többlettel rendelkezik az oda irányuló exportunkkal szemben. Legnagyobb származási piacaink listáját – az exporthoz hasonlóan –  Németország vezeti (ennek ellenére több százmilliós többletet értünk el velük szemben), őt követi Lengyelország, Hollandia, Szlovákia és Ausztria. Még egy lényeges információ: az EU-n kívüli országokkal szemben szintén jelentős exporttöbblettel rendelkezünk, ezért számunkra kulcsfontosságú az is, hogy mi történik Európa határain túl, a nagyvilágban.

Milyen veszélyeket rejt a globális erőviszonyok átalakulása?

Exportorientált gazdaságunkból ugyanis az is következik, hogy a világban zajló folyamatok minket közvetlenül és közvetve is érinthetnek: Kína például jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy csökkentse függését az amerikai, nyugati élelmiszerimporttól, ez pedig az európai piacokra tolhatja az észak-amerikai kontinens élelmiszer-feleslegét. Ugyanezt látjuk Európán belül is, „jó” példája ennek a spanyol sertéshús esete: Spanyolország Európa egyik legnagyobb sertéstenyésztője, hiszen évente 45 millió sertést bocsát ki (Magyarországon ehhez képest évi 4-5 millió sertést vágnak le), és ha beszűkül számukra a kínai piac, a többletmennyiséget az európai piacra öntik rá dömpingáron. Hasonló kockázatot jelent a dél-amerikai országokkal kötendő EU–Mercosur-megállapodás is, amely az állattenyésztők mellett a növénytermesztőkre is negatív hatással lehet, mivel nagy mennyiségben hozhatnának be például bioetanolt (a hazai kukorica jelentős részét ugyanis Magyarországon működő bioetanolgyárak vásárolják fel).

Amit viszont mindenképp ki kell emelni, az Ukrajna tervezett uniós csatlakozása. A háború kirobbanásakor ugyanis már keserű tapasztalatot szerezhettünk abból, hogy milyen az, amikor egy 400 millió ember ellátására képes ország ránk önti termékeit: a hazai felvásárlási árak bezuhantak, az évtizedes partneri kapcsolatok megszakadtak, a boltok polcain pedig olyan élelmiszerek jelentek meg, melyek előállítási körülményeit odaát senki nem ellenőrizte.