Kereskedelmi háború: ebből még bármi lehet

Éppen beleéltük volna magunkat, hogy eltelik úgy egy teljes hét, hogy nem kell a vámokról beszélnünk, de persze Trump gondoskodott arról, hogy ez mégse így legyen. A kereskedelmi tárgyalások ismét reflektorfénybe kerültek, mivel az Egyesült Államok elnöke az EU-t 50 százalékos vámokkal fenyegette meg június 1-jétől. Trump továbbá kijelentette azt is, hogy nem hajlandó alkuk kötésére, mivel a tárgyalások szerinte „nem vezetnek sehová”. Mindez a szokásos forgatókönyvek mentén nem tartott 24 óránál tovább, és végül visszatért az eredeti, július 9-i életbelépési határidő. A fordulatot egy Trump és Von der Leyen közötti megbeszélés előzte meg, amelynek során mindkét fél a gyors és konstruktív megállapodás mellett döntött. Mindez jól jelzi, hogy a Trump-féle vámok nagyjából a furkósbot bonyolultságának megfelelő tárgyalási eszköznek tekinthetők.

Az ügy pikantériája, hogy ez a kis intermezzo annak ellenére történt meg, hogy az EU 90 napos haladékot adott válaszlépéseinek bevezetésére július 14-ig, és nem csupán látszatmegállapodásokat kínált. Brüsszel egy 50 milliárd eurós kereskedelmi megállapodást ajánlott, emellett javasolta a vámok nulla százalékra csökkentését az autók és ipari termékek esetében, vagy épp stratégiai együttműködést kínál az energetika, a mesterséges intelligencia vagy a digitális infrastruktúra területén. Ennek ellenére Washington továbbra is elégedetlennek tűnik. Így hát továbbra sem világos, hogy az amerikai kormányzat valójában mire számít, és mit vár annak érdekében, hogy mégis sikerüljön megállapodást kötni. 

Ha megnézzük a tényeket, azt látjuk, hogy bár az Egyesült Államok és az EU közötti átlagos vámok hasonló nagyságúak, ágazati szinten azért jelentős különbségek vannak. Például ott vannak az autókra és az élelmiszerekre kivetett magasabb uniós vámok. Ugyanakkor az Egyesült Államoknak is megvannak a maga jelentős kereskedelmi akadályai. Aztán azt se felejtsük el, hogy a termék-külkereskedelmi mérleg, bár az unió javára billen, a szolgáltatások terén az USA dominál.

A legfőbb kérdés, hogy mindezek fényében egyáltalán lehetséges-e még valamilyen alku. Az agresszív retorika ellenére Trump vámfenyegetései gyakran a tárgyalások előjátékai, lásd például a május eleji kínai megállapodást. Ugyanakkor az mindig is világos volt, hogy az amerikai kormányzat másként viszonyul az EU-hoz, mint a legtöbb kereskedelmi partneréhez. Az olyan kijelentések, mint például „az EU rosszabb, mint Kína”, jól jellemzik az amerikai hozzáállást.

Bár nehéz megmondani, mi lehet az amerikai kormányzat végső célja, az EU stratégiája egyértelmű: kettős megközelítést alkalmaz – nyitottságot jelez egy megállapodásra, miközben felkészül az eszkalációra. Bár az EU lassabban cselekszik, előkészített néhány megtorló vámintézkedést, amelyek a tervek szerint július 14-én lépnek hatályba. 

Ha már itt tartunk, érdemes kitérni a Trump-féle belpolitikai hadjárat legújabb elemére, amely az Egyesült Államok több vezető felsőoktatási intézményét támadja. Ha az EU nem tétlenkedik, úgy ezt a helyzetet kihasználva nagyon könnyen újra tudja magát pozicionálni a világban. A tudás és az innováció eddig mindig az USA felé, a lehetőségek országa felé áramlott. Lassan ott tartunk, hogy ebből a lehetetlenségek és viszontagságok országa lesz, az EU pedig tárt karokkal fogadhatja azokat, akik eddig az Egyesült Államok számára kamatoztatták a tudásukat és innovációs képességeiket. Amerika kivételességének narratívája tehát makrogazdasági szemszögből is erősen elkezdett kopni.

A kereskedelmi háború hatásai

Piaci oldalon pedig ismét visszatért a bizonytalanság. A semmiből jött pengeváltás hatására a befektetők is újra megremegtek, ami éles emlékeztetőül szolgál arra, hogy még mindig messze vagyunk a normalitáshoz való visszatéréstől. 

És hogy mi lehet a végjáték? A jelenlegi helyzetben nincs értelme spekulálni a kereskedelmi feszültségek kimeneteléről. Bármi lehetséges, a potenciális megállapodástól a további eszkalációig. A legfrissebb fejlemények, miszerint egy amerikai kereskedelmi bíróság blokkolta a vámok egy nagy részének életbelépését, szintén csak a kiszámíthatatlanságot erősítik. Ettől még Trump, ha akarja, talál majd más utat a vámok kivetésére, és azok velünk maradhatnak. Mindazonáltal elképzelhető, hogy idővel a kereskedelmi háború gazdasági áldozatai az USA számára túlságosan súlyosak lesznek ahhoz, hogy a megemelt vámokat a végtelenségig fenntartsák.