A globális gazdaság átalakulása
Az elmúlt évtizedekben nagy változások történtek a világgazdaságban, aminek az egyik legjelentősebb lenyomata a gazdasági súlypontok átrendeződése. Az elmúlt 30 évre visszatekintve azt látjuk, hogy az Európai Unió világgazdasági súlya számottevően csökkent. 1995-ben az unió – a mostani tagállamokat tekintve és vásárlóerőparitáson számolva – a globális GDP 23 százalékát adta, 2024-ben pedig már csak a 14 százalékát. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok részesedése 20-ról 15 százalékra csökkent, Kínáé ugyanakkor 5 százalékról 19 százalékra emelkedett 1995 és 2024 között.
A közelmúltban gazdasági turbulenciát okozó események, a világjárvány és az Ukrajnában kirobbant háború is alapvetően erősítették a fenti tendenciákat, és a nagy centrumtérségek közül főként az Európai Unió gazdasági lehetőségeit korlátozták. Az uniós gazdaság jelentős súlyát a régebbi tagállamok (azon belül is elsősorban Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) adják, ezeknek az együttes részesedése a globális GDP-ből 1995-ben 20 százalék volt, ami 2024-re 12 százalék alá csökkent. Eközben a 2000-es években csatlakozott 13 tagország lényegében megtartotta az aggregált világgazdasági súlyát, ami az elmúlt 30 évben 2,8–2,5 százalék között ingadozott.
A GDP volumenváltozása felől közelítve, a világgazdasági súlypontok átrendeződése annak az eredménye, hogy miközben az Európai Unió gazdasági teljesítménye az elmúlt 30 évben összességében mintegy 60 százalékkal bővült, addig az Egyesült Államoké megduplázódott, Kínáé pedig a tízszeresére emelkedett.
Kína kiemelkedő bővülésének egyik fő forrása az ipari termelés felfutása volt. Az 1990-es évek közepén ez az ország a világ ipari termelésének 5 százalékát adta, 2023-ra pedig a 35 százalékos részesedésével a globális termelés legnagyobb szereplőjévé lépett elő, folyamatosan növelve a magas technológiai fejlettséget igénylő iparágak kibocsátását is.
Kínában a gazdasági növekedés üteme 1995 és 2010 között átlagosan évente 10 százalék volt, majd 2010 után ez fokozatosan csökkent, de az amerikai és az európai centrumhoz képest továbbra is magas maradt. A növekedés azért lassult le, mert a korábbi extenzív növekedési pálya hajtóerői jórészt kimerültek. Ennek egyik látványos jele a demográfiai fordulat: 2022 óta csökken Kína népessége. A foglalkoztatási korú, tehát a GDP termelésébe potenciálisan bevonható korcsoport létszáma pedig már 2014 óta évről évre fogy.
Az egy főre jutó GDP alapján mért gazdasági fejlettség tekintetében a három nagy súlyú gazdasági centrum közül az Egyesült Államok áll az élen. 2024-ben az USA egy lakosra jutó GDP-je 38 százalékkal volt magasabb, mint az Európai Unióé és több mint háromszorosa volt a kínainak. Az unióval szembeni előnye kisebb hullámzások mellett viszonylag stabilnak mutatkozott az elmúlt 30 évben. Kína fejlettségbeli lemaradása viszont jelentősen és folyamatosan csökkent ebben az időszakban. Az 1990-es évek közepén még 17-szer akkora volt az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je, mint Kínáé. Az ázsiai ország gyors felzárkózása természetesen abból adódik, hogy az extenzív növekedés korszakában nagyobb ütemben nőtt a gazdasági teljesítménye, mint a népességszáma, majd ezt követően, csökkenő lakosságszáma ellenére is fent tudta tartani a gazdasági konjunktúrát, ami a hatékonyság, illetve a termelékenység javulására utal.
A fenti folyamatokat változatlansága esetén az átalakuló, többpólusúvá váló világban az Európai Unió gazdasági súlya tovább csökkenhet. Ennek megállítására az unió jelenlegi gazdaságszerkezetének átalakítása (pl. nagyobb hozzáadott értékű ágazatok térnyerése) szükséges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.