Mozgalmas másfél évtizeden van túl a globális és a magyar gazdaság is, amit a magyar nagyvállalatok természetesen másként éltek meg. A Világgazdaság jubileumi konferenciájának első kerekasztal-beszélgetésén azt tárgyalták a résztvevők, hogy 2008-tól napjainkig hogyan alkalmazkodtak a negatív és pozitív környezethez a blue chip-cégek?
Fotó: Kallus György / Világgazdaság
A VG konferenciáját Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter előadása nyitotta, majd a délelőtti programban felszólalt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is, odaszúrva az MNB-nek.
A délutáni szakaszban három kerekasztal-beszélgetés szerepel, ezek közül az elsőnek volt résztvevője a Mol, a Richter és a Telekom képviselője: ők tekintették át, mi történt a gazdaságban az elmúlt tizenöt évben Túrós-Bense Levente, Világgazdaság főszerkesztő-helyettesének moderálásával.
„Londonban voltam július elején, és 3-án 143,95 dollár/hordós csúcson volt a Brent ára, és mindenki szuper optimista volt. Aztán az ár hamar az ötödére esett, ami persze jelentős hatást gyakorolt a cégre” – kezdte Sverla Viktor, a Mol Csoportszintű Stratégia és Fenntarthatósági Igazgatója. Elmondta, hogy az olajiparban hozzászoktak a ciklusokhoz, de ilyet ritkán látni, ezért 2008-ban a hatékonyságjavítás lett a fő céljuk és eredményük, a hatékonyságnövelés pedig az egész szektorban jellemző lett.
Nosztalgiával tekintett vissza Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. PR és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója is, kiemelve, hogy másfél évtizede régiós multinak gondolták magukat, de már tudták, hogy el kell indulni Nyugatra és csökkenteni az oroszfüggőséget.
A maihoz viszonyítva mégis könnyű terep volt: könnyű volt megjelentetni például az árakban az innovációt, ma nagyon nehéz. 2010 óta egyre durvább az árverseny, nagy nyomás alatt kell dolgozunk
– összegzett Beke Zsuzsa.
Mennyivel nőtt a forgalom a Covid idején?
A kormányváltás utáni időkre áttérve Sverla Viktor megjegyezte: ha jól megy a gazdaságnak, akkor jól megy a Molnak is, például több mint négyszáz töltőállomást vásároltak a fellendülés révén, noha a globális gazdaság még nem nyerte vissza a jó formáját.
„A kormányváltás utáni első intézkedések hozták a válságadókat, és távközlési szektor volt ennek az egyik első terepe. Hamarosan még két adónemet vezettek be a szektorban” – sorolta a saját tapasztalatait Kövesi Gabriella, Magyar Telekom Nyrt. szabályzási igazgatója.
A nagy és fajsúlyos világesemények pedig jöttek és jöttek, ezek közül nyilván a koronavírus-járvány számított a legnagyobbnak, amely az élet minden területén nyomot hagyott.
Fotó: Vémi Zoltán / Világgazdaság
Ebből a szempontból a Telekom már szerencsésebbnek minősült, hiszen a Covid miatt hihetetlen mértékben nőtt a használata:
a járvány első hullámában 30 százalékkal nőt az adathasználat, a hanghívások növekménye pedig mobilon 45, vezetékes telefonon 75 százalékkal.
Sok minden átköltözött a digitális térbe, például az oktatás, és a megváltozott helyzethez a Telekom nemcsak profitorientált, hanem társadalmi felelősségvállalásként bevezetett akciókat is kínált. Kövesi Gabriella megállapította, hogy a Covid jó hagyatéka, hogy nagyot lendített a digitalizáción.
Mi volt a különbség a fehér és kék galléros munkakörök között?
Kitért erre a vonatkozásra a Mol stratégia és fenntarthatósági igazgatója is, kiemelve, hogy ők 2010-ben elkezdték az irányítási rendszer digitalizációját, ami 2020-ra jó állapotba került, és a szükséges alkalmazások rendszere rendelkezésre állt, csak gyakorlatilag rögtön élesben kellett bevetni.
Általában sejtjük, mi következik, ám ekkor senki sem tudhatta. Mindenki járványszakértővé vált, ami nálunk ténylegesen igaz volt, hiszen a legfelső vezetés napi szinten ülésezett és hozott döntéseket. Növelni kellett a lokális felhatalmazást is, és törődnünk azzal, miként tudjuk a legbiztonságosabb munkakörülményeket biztosítani a munkavállalóinknak
– részletezte Sverla Viktor.
Kifejtette, hogy amíg a fehér galléros pozíciókban szamárvezetőt kölcsönöztek az állami egészségügyi szervek iránymutatásai, a kék gallérosoknál a biztonsági szabályok betartása mellett fenn kellett tartani az ellátásbiztonságot is. Emlékeztetett arra is, hogy a legnagyobb visszaesés 2019-hez képest 2020 áprilisában volt: 20 százalékos.
Beke Zsuzsa arra volt büszke, hogy két hét alatt átálltak a megváltozott körülményekhez igazított munkarendre.
Mit követel az EU?
A következő megrázó esemény sem volt azonban messze, hiszen kitört a háború Ukrajnában. Ez a Telekomot mérsékelten érintette, ugyanakkor a Mol és a Richter életébe jócskán beleszólt.
Előbbit leginkább az ársapka sújtotta, amire Sverla Viktor azt mondta, hogy idehaza úgy megugrott a kereslet, hogy leginkább arra kellett figyelni, hogy legyen egyáltalán elég üzemagyag. Meglátása szerint az ilyen árkorlátozások vészesen torzítják a piacot, nem szabad túlhasználni. Kitért azonban a nemzetközi szabályozásra is.
Fotó: Vémi Zoltán / Világgazdaság
„Az úgy követeli meg a leválást az orosz kőolajról, hogy ennek finanszírozásában nem kíván részt venni” – fejtegette Sverla Viktor, hozzátéve: a Mol-csoport mindig a diverzifikációban hitt, ezért ruháztak be az adriai kőolajszállításba is.
Befolyásolta az üzletmenetet az orosz–ukrán háború a Richternél is, amely a szankciók dacára sem hagyta el a piacot.
Egyetlen gyógyszercég sem hagyta el Oroszországot, ahol több mint hetven éve vagyunk jelen, és több mint 22 millió ember szed Richter-gyógyszert Oroszországban. Igenis van humanitárius kötelességünk, nem hagyhatjuk el őket!
– jelentette ki Beke Zsuzsa. A nehézségek között említette, hogy nagy a rubelkitettségük: 2022-ben 89 milliárd forintnyi volt az árfolyamhatás, ebből 25 milliárdot tett ki a rubel.
A jövőre kitérve mindhárom nagyvállalat képviselője optimistán nyilatkozott, kitérve a nanoméretű egészségügyi kutatásokra és a zöld átmenetre is, megjegyezve, hogy ezek anyagi vonatkozásait sem szabad figyelmen kívül hagyni.
