Korábban azt nyilatkozta, hogy válságok idején a gyengék elhullanak, az erősek pedig a lecsengése után új lehetőségek után nyúlnak. Ez saját tapasztalat?
Igen. Az elmúlt években ugyanis a nehézségek – többek között Covid, félvezetőhiány, orosz–ukrán háború , – ellenére tovább tudott növekedni a cégünk, amiben elévülhetetlen szerepe volt a marketingtevékenységünknek és a szolgáltatásaink színvonalának. Lekopogom, mert amíg a partnereinktől azt halljuk, hogy egyre kevesebb a megrendelés, addig a mi gyártókapacitásunk az év végéig le van kötve, vagyis már csak 2024 első felére vállalunk új projekteket. Elsősorban a korábbi évek munkáján, így a stratégiai tervezésen, az alkalmazott technológián, az iparági diverzifikáción és a hatékony marketingen múlik, hogy egy vállalat milyen állapotban kerül ki ebből a válságokkal terhelt időszakból.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság
A több lábon állás tehát alapkövetelmény lett?
Mindig mindenhol elmondom, hogy mekkora jelentősége van ennek. Ne csak arra fókuszáljunk, hogy ügyfelekből legyen több, hanem diverzifikáljunk a tevékenységek és a célpiacok között is! Mert csak így tudjuk előbb-utóbb kiegyenesíteni a hullámokat, ha beüt a kracht, mint mondjuk most, az autóiparban. Megint csak saját példát hozok fel: mi nem csupán
- szerszámgyártással, hanem
- fröccsöntéssel,
- CNC-forgácsolással és
- lemezmegmunkálással is foglalkozunk.
A GIA Form immár nem függ az autóipartól, manapság jelentős beszállítói potenciállal rendelkezünk az orvostechnikai eszközök gyártásában, az elektronikában és az energiaiparban is. Aminek egyébként megvan a hátránya is, hiszen minden szolgáltatáshoz különböző certifikáció és szerteágazó szaktudással rendelkező, magasan képzett személyi állomány szükséges.
A csapból is az extraprofit folyik, miközben ön az etikus árazás egyik szószolója.
Továbbra is az a véleményem, hogy az etikus árazás hosszú távon sokkal kifizetődőbb. Nincs annál fontosabb ugyanis, hogy megmaradjanak a partnereink, ne forduljanak el tőlünk. Ezt nyílt kommunikációval, nyitott könyvvel érhetjük el, mivel a tényekkel nem lehet és nem érdemes vitatkozni. A legkorrektebb, ha a megnövekedett költségeket hárítják át a cégek a vevőikre, bár tudom, hogy ez is hajtja az inflációt. A megemelkedett kiadásokat ellensúlyozni kell, a szakképzett munkaerő megtartása érdekében pedig szükségszerű bért emelni.
Ezeket mi is beépítettük az árainkba, de semmiképpen sem számolunk fel extra profitot, nem használjuk ki ezt a spirált, mert tisztában vagyunk vele, hogy hosszú távon vissza fog ütni.
Mi minden termékünkről pontosan tudjuk, hogy az azt gyártó gép negyedórára lebontva mennyi energiát fogyaszt, így az árakban immár az inflációval megegyezően emelkedő gépóradíj és az alapanyag költségének változása mellett ez a valós tétel is megjelenik.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben megerősítette, hogy hazánk 2025-re a világon a második legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitással rendelkező ország lesz. Ez nem okoz függőséget?
De, mégpedig Kínától. Azt azonban még nem látom, hogy mennyi magyar beszállítója lesz ezeknek a kínai akkumulátorgyártó vállalatoknak. Minket mindenesetre még senki nem keresett meg tőlük.
A leginnovatívabb technológiának az együttműködő robotokat és a jó értelemben vett mesterséges intelligenciát (MI) tartja. Mit ért ezek alatt?
Nincs mese, foglalkozni kell ezzel a témával. Ahogy nem is olyan régen kidolgoztak itthon egy ipar 4.0 stratégiát, úgy a mesterséges intelligenciára vonatkozóan is muszáj ezt megtenni. A világ összes eszközét nem használhatjuk mi, emberek, mert így többe kerülne a leves, mint a hús. Aki szerint az MI valami hókuszpókusz, és figyelmen kívül hagyja, az lemarad. Persze nehéz úgy érvelni, hogy közben a fröccsöntő gépek mellett a robotok segítségével még mindig operátorok végzik a végellenőrzést és csomagolják az alkatrészeket. A jövőre nézve vannak terveim, ötleteim, noha az egyes munkafolyamatokba már most is bevonjuk a mesterséges intelligenciát.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság
Némely szakértők úgy vélik, a magyar vállalkozások hozzászoktak a jóléthez, az olcsó hitelekhez, és elkényelmesedtek. Egyetért ezzel?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy folyamatosan a gázpedálon kell állni. Akkor is, amikor úgy érezzük, hogy fut a szekér, süt a nap, és mögöttünk van az árnyék. Állandóan a biznisz ütőerén kell tartanunk a kezünket, nem vehetjük le róla egy pillanatra sem, egyszerűen előre kell menekülnünk.
Piaci szereplőként tud állást foglalni a vendégmunkások ügyében?
Akkor a leghatékonyabb a működés, ha a szervezetben egyaránt nincs változás a vezetés, a gyártás, a projektmenedzsment és a minőségbiztosítás területén. Kifizetődő a munkatársak megbecsülése, nálunk 4 százalék alatt van a fluktuáció, miközben az iparágban nem ritka a 10-15 százalékos ráta sem.
Mindenesetre azt gondolom, hogy az akkumulátorgyárakba kell szakképzett és külföldi munkaerő is, mert itthon egyszerűen nincs elég.
A Fülöp-szigeteki vendégmunkások hatékonysága bizonyított, 30 százalékkal jobban teljesítenek bármelyik más dolgozónál. Az más kérdés, hogy velük is foglalkozni kell, ápolni a lelküket, lakóparkokat építeni nekik, utaztatni őket. Cserébe viszont lelkiismeretesen, szorgalmasan bejárnak dolgozni, precízen elvégzik a feladatukat, mert így szocializálódtak. Az viszont semmiképpen sem működhet, hogy egymástól csábítsuk el ezeket az alkalmazottakat, mert a bérspirál elindulásával csökkenne a magyar gazdaság versenyképessége.
