Kínkeservesen szabadul a kamatcsapda szorításából a kormány, de már látszik a fény az alagút végén

Jövőre lesz a negyedik egymást követő év, hogy gigantikus összeget emésztenek fel a központi központ költségvetés kamatterhei. A magas infláció ugyanis nemcsak a háztartásoknak vagy a vállalkozásoknak okozott fejfájást, hanem legalább annyira az államnak és a költségvetés megalkotóinak, akik az egekbe szökő kamatok miatt megnövekedett adósságfinanszírozási terhekkel szembesültek.

Energiacsapda után kamatcsapda

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2023 nyarán lapunknak adott interjújában ezt a helyzetet foglalta össze tömören úgy, hogy

Érdemes visszaemlékezni, ez az az időszak, amikor hiába voltunk túl az energiaválságon, az infláció közben jelentősen megemelkedett, amire a jegybank sorozatos kamatemelésekkel reagált. 2022 októberében egészen extrém, 17-18 százalékos kamatokat vetett ki a jegybank, amivel a forint további leértékelődését sikerült megakadályozni, viszont egyéb problémákat okozott. A monetáris szigorítás hatására ugyanis a kamatkiadások jelentősen felduzzadtak, ami a korábbi évekhez képest vált igazán látványossá: 

• míg 2020–2021-ben a GDP 2,3-2,4 százalékát tették ki, 
• 2023-ban és 2024-ben pedig már a 4,7-4,8 százalékát. 

Tehát az utóbbi három évben, beleértve az ideit is, átlagosan a GDP 2 százalékával és mintegy 1500-1600 milliárddal fizet többet a központi költségvetés adósságfinanszírozásra, mint normál időkben. Igaz, volt már hasonló szinten a magyar adósságteher, még a 2010-es évek elején, amikor a finanszírozás sokszor nehézségekbe ütközött. Ma nagyságrendileg annyival jobb a helyzet, hogy ilyen probléma nincsen, viszont az inflációs és a kamatkörnyezet, beleértve a nagy jegybankok magasan tartott kamatait, nem könnyítik meg az adósságkezelést.

Lassan enyhülhet a nyomás a költségvetésen

„Ha a kamatpálya mérsékelten tud csökkenni jövőre, amire jelen pillanatban számítani lehet, akkor a GDP további néhány tized százalékával eshet az állam kamatkiadása 2026-ban, ami már érdemben 4 százalék alatti szintet jelentene” – hívta fel rá a figyelmet a Világgazdaságnak adott válaszában Árokszállási Zoltán, az MBH Bank elemzési centrumának vezetője.

Az idei év abból a szempontból különleges, hogy míg pénzforgalmi szemléletben az eddigi legtöbbet, 3876 milliárdot kell kifizetni adósságfinanszírozásra, az addig eredményszemléletben a tavalyinál már jóval kevesebbet, a GDP kevesebb mint 4 százalékát. Hogy ilyen eltérés van a két érték között, az a lakosságnak kifizetett kamatoknak köszönhető, amelyek pénzforgalmi szemléletben erőteljesen terhelik a büdzsét. Idén az államnak óriási összeget, 1700 milliárdot kell a lakosságnak fizetnie, ebből a 2023-as rekordmagas inflációt követő állampapírok, mint a Prémium Magyar Állampapír után 1300 milliárdot az év első hónapjaiban. Ez látszik megjelenni a 2025-ös hiányadatokban, az első három hónap után már az éves terv 62 százaléka teljesült. Igaz, ebben nem sok újdonság van, a költségvetés évek óta orrnehéz, éppen a megemelkedett a kamatterhek miatt.

Érdekes, hogy a MNB tavalyi költségvetési jelentése is felhívja a figyelmet, hogy lakosság által tartott inflációkövető állampapírok kamatkiadása az infláció mérséklődését követően fokozatosan csökken, ami a eredményszemléletű kamatkiadásokban egy év késéssel, míg a pénzforgalmi kamatkiadásoknál két év után jelentkezik.

Adócsökkentés lehet a kamatcsökkenésből

Mindez azért is lehetséges, mert az infláció szelídülése nyomán időközben a kamatok is lejjebb kerültek, a költségvetés ennek hasznát először jövőre tapasztalja meg. Így talán nem véletlen, hogy évek óta 2026-ban hajt végre nagyobb adócsökkentést a kormány. Bár a Költségvetési Tanács a véleményében arra mutatott rá, hogy a csökkenő kamatkiadásokból tudja a hiányt csökkenteni, valójában a két- és háromgyermekes anyák szja-mentességére fordíthatja a felszabaduló forrásokat. Összességében jövőre mintegy 700 milliárd hagy ott az érintetteknél különböző családpolitikai intézkedéseken keresztül a kabinet, ami biztosan nagyon nehezen kivitelezhető lenne, ha nem nyílna meg mozgástér a kormány számára. 

Stabil a magyar adósság finanszírozási helyzete

Az MBH Bank elemzője arra is rámutatott, hogy az adósság finanszírozási költsége a magyar állam számára nem éppen alacsony, hiszen a német tízéves kötvény feletti felárunk bőven meghaladja a 4 százalékot, míg ez a felár Lengyelországban 3 százalék alatt van. Ugyanakkor Romániához képest jóval alacsonyabb a felár, mivel ott nemrég (a politikai turbulencia miatt) 8 százalék fölé ugrott a  lejben denominált tízéves állampapír hozama, ami a 7 százalékot alulról közelítő magyar szinthez képest rosszabb. Arra a kérdésre, hogy a román piacon tapasztalható turbulenciák hatással vannak-e a magyar gazdaságra, jelezte, az átterjedésüktől egyelőre nem tart. Szerinte ez egy helyi sajátosság, amelyet az aktuális politikai helyzet váltott ki.

– utalt a vártnál gyengébb első negyedéves GDP-adatokra. Az elemző arról is beszélt, idén még várható valamennyi devizakibocsátás, tervben vagy egy pandakötvény, de az éves devizakibocsátási terv április elejére már meghaladta a 70 százalékot, azaz az év hátralévő részére már nem kell sok, hogy a terv teljesüljön. 

Szerinte a visszafogottabb devizakibocsátást segíti az is, hogy az első negyedév végi adatok szerint 2026 végéig körülbelül 3,3 milliárd eurónyi devizaadósság jár le csupán, ami jelentősen alulmúlja a szokásos szintet (ami 4-5 milliárd euró is szokott lenni egyetlen évben). Így a forintadósság kibocsátásán lehet elsősorban a hangsúly, ami miatt a devizaarány 30 százalék alá csökkenése várható a következő hónapokban, negyedévekben – emelte ki Árokszállási Zoltán.