Jövőre lesz a negyedik egymást követő év, hogy gigantikus összeget emésztenek fel a központi központ költségvetés kamatterhei. A magas infláció ugyanis nemcsak a háztartásoknak vagy a vállalkozásoknak okozott fejfájást, hanem legalább annyira az államnak és a költségvetés megalkotóinak, akik az egekbe szökő kamatok miatt megnövekedett adósságfinanszírozási terhekkel szembesültek.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2023 nyarán lapunknak adott interjújában ezt a helyzetet foglalta össze tömören úgy, hogy
energiacsapdából ki, kamatcsapdába be.
Érdemes visszaemlékezni, ez az az időszak, amikor hiába voltunk túl az energiaválságon, az infláció közben jelentősen megemelkedett, amire a jegybank sorozatos kamatemelésekkel reagált. 2022 októberében egészen extrém, 17-18 százalékos kamatokat vetett ki a jegybank, amivel a forint további leértékelődését sikerült megakadályozni, viszont egyéb problémákat okozott. A monetáris szigorítás hatására ugyanis a kamatkiadások jelentősen felduzzadtak, ami a korábbi évekhez képest vált igazán látványossá:
Tehát az utóbbi három évben, beleértve az ideit is, átlagosan a GDP 2 százalékával és mintegy 1500-1600 milliárddal fizet többet a központi költségvetés adósságfinanszírozásra, mint normál időkben. Igaz, volt már hasonló szinten a magyar adósságteher, még a 2010-es évek elején, amikor a finanszírozás sokszor nehézségekbe ütközött. Ma nagyságrendileg annyival jobb a helyzet, hogy ilyen probléma nincsen, viszont az inflációs és a kamatkörnyezet, beleértve a nagy jegybankok magasan tartott kamatait, nem könnyítik meg az adósságkezelést.
„Ha a kamatpálya mérsékelten tud csökkenni jövőre, amire jelen pillanatban számítani lehet, akkor a GDP további néhány tized százalékával eshet az állam kamatkiadása 2026-ban, ami már érdemben 4 százalék alatti szintet jelentene” – hívta fel rá a figyelmet a Világgazdaságnak adott válaszában Árokszállási Zoltán, az MBH Bank elemzési centrumának vezetője.
A 2026-os költségvetésben a kormány 3316 milliárd forint kamatteherrel tervez, több mint 500 milliárddal kevesebbet a 2025-ös előirányzatnál.
Az idei év abból a szempontból különleges, hogy míg pénzforgalmi szemléletben az eddigi legtöbbet, 3876 milliárdot kell kifizetni adósságfinanszírozásra, az addig eredményszemléletben a tavalyinál már jóval kevesebbet, a GDP kevesebb mint 4 százalékát. Hogy ilyen eltérés van a két érték között, az a lakosságnak kifizetett kamatoknak köszönhető, amelyek pénzforgalmi szemléletben erőteljesen terhelik a büdzsét. Idén az államnak óriási összeget, 1700 milliárdot kell a lakosságnak fizetnie, ebből a 2023-as rekordmagas inflációt követő állampapírok, mint a Prémium Magyar Állampapír után 1300 milliárdot az év első hónapjaiban. Ez látszik megjelenni a 2025-ös hiányadatokban, az első három hónap után már az éves terv 62 százaléka teljesült. Igaz, ebben nem sok újdonság van, a költségvetés évek óta orrnehéz, éppen a megemelkedett a kamatterhek miatt.
Érdekes, hogy a MNB tavalyi költségvetési jelentése is felhívja a figyelmet, hogy lakosság által tartott inflációkövető állampapírok kamatkiadása az infláció mérséklődését követően fokozatosan csökken, ami a eredményszemléletű kamatkiadásokban egy év késéssel, míg a pénzforgalmi kamatkiadásoknál két év után jelentkezik.
Mindez azért is lehetséges, mert az infláció szelídülése nyomán időközben a kamatok is lejjebb kerültek, a költségvetés ennek hasznát először jövőre tapasztalja meg. Így talán nem véletlen, hogy évek óta 2026-ban hajt végre nagyobb adócsökkentést a kormány. Bár a Költségvetési Tanács a véleményében arra mutatott rá, hogy a csökkenő kamatkiadásokból tudja a hiányt csökkenteni, valójában a két- és háromgyermekes anyák szja-mentességére fordíthatja a felszabaduló forrásokat. Összességében jövőre mintegy 700 milliárd hagy ott az érintetteknél különböző családpolitikai intézkedéseken keresztül a kabinet, ami biztosan nagyon nehezen kivitelezhető lenne, ha nem nyílna meg mozgástér a kormány számára.
Az MBH Bank elemzője arra is rámutatott, hogy az adósság finanszírozási költsége a magyar állam számára nem éppen alacsony, hiszen a német tízéves kötvény feletti felárunk bőven meghaladja a 4 százalékot, míg ez a felár Lengyelországban 3 százalék alatt van. Ugyanakkor Romániához képest jóval alacsonyabb a felár, mivel ott nemrég (a politikai turbulencia miatt) 8 százalék fölé ugrott a lejben denominált tízéves állampapír hozama, ami a 7 százalékot alulról közelítő magyar szinthez képest rosszabb. Arra a kérdésre, hogy a román piacon tapasztalható turbulenciák hatással vannak-e a magyar gazdaságra, jelezte, az átterjedésüktől egyelőre nem tart. Szerinte ez egy helyi sajátosság, amelyet az aktuális politikai helyzet váltott ki.
Bár a kamatköltség még viszonylag magas, a magyar állam finanszírozási helyzete stabil, és a fundamentumok romlása ellenére sem látom azt, hogy veszélyben lenne
– utalt a vártnál gyengébb első negyedéves GDP-adatokra. Az elemző arról is beszélt, idén még várható valamennyi devizakibocsátás, tervben vagy egy pandakötvény, de az éves devizakibocsátási terv április elejére már meghaladta a 70 százalékot, azaz az év hátralévő részére már nem kell sok, hogy a terv teljesüljön.
Szerinte a visszafogottabb devizakibocsátást segíti az is, hogy az első negyedév végi adatok szerint 2026 végéig körülbelül 3,3 milliárd eurónyi devizaadósság jár le csupán, ami jelentősen alulmúlja a szokásos szintet (ami 4-5 milliárd euró is szokott lenni egyetlen évben). Így a forintadósság kibocsátásán lehet elsősorban a hangsúly, ami miatt a devizaarány 30 százalék alá csökkenése várható a következő hónapokban, negyedévekben – emelte ki Árokszállási Zoltán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.