A NATO keleti kapuja fegyverben: Lengyelország már hadipari nagyhatalom – védelmi kiadásai jócskán meghaladják az irányelvet
Az orosz–ukrán háború gyökeresen átalakította Közép-Európa biztonságpolitikai gondolkodását és védelmi stratégiáját. Kevés ország reagált olyan gyorsan és következetesen az orosz fenyegetésre, mint Lengyelország. Az elmúlt években Varsó soha nem látott ütemben növelte védelmi kiadásait, modernizálta haderejét, és a kontinens egyik legnagyobb, legütőképesebb hadseregének kiépítésébe kezdett – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány A közép-európai és amerikai védelmi ipar az orosz–ukrán háború kirobbanása után című tanulmánykötetéből.
A honvédelmi törvény, a haderőfejlesztési programok és a fegyverbeszerzések mind azt a célt szolgálják, hogy Lengyelország a NATO keleti szárnyának pillérévé váljon.
Nem pusztán vásárlásról van szó: különös hangsúlyt kapott a hazai védelmi ipar megerősítése, valamint a stratégiai partnerségek mélyítése.
Ennek első számú szereplői az Egyesült Államok és Dél-Korea, amelyek katonai együttműködése nemcsak fegyverexportot, hanem ipari kapcsolatépítést is jelent. Így alakult ki az a helyzet, hogy Lengyelország a régió védelmi modernizációjának élharcosává vált, miközben az orosz–ukrán háború új kihívások és lehetőségek elé állítja.
Duda már új stratégiát készít: a háború átírta a lengyel védelmet
Andrzej Duda lengyel elnök 2024 márciusában jelentette be, hogy új nemzetbiztonsági stratégián dolgoznak, mert az ukrajnai háború „óriási változásokat hozott”. Az eredeti ígéret szerint az orosz agresszió harmadik évfordulójára, vagyis 2025. február 24-ére hagyhatták volna jóvá az új dokumentumot. A külügyminiszteri évértékelőben Kosiniak-Kamysz honvédelmi miniszter is megerősítette, hogy folyik a munka, de biztosra vehető, hogy a tervezet nem készül el az eredeti határidőre.
Érdemes felidézni, hogy a legutóbbi stratégia sem régi: 2020-ban született, szintén Duda elnöksége alatt. Előtte 2014-ben módosították a dokumentumot. A két időpont között mindössze hat év telt el, mégis alapvető változások következtek az orosz fenyegetés megítélésében.
A 2014-es verziót már a Krím bekebelezése után fogalmazták meg, de visszafogottabb hangvételben: a stratégia felismerte ugyan, hogy az európai biztonságot Moszkva befolyásolja, és figyelmeztetett arra is, hogy Oroszország szomszédjai kárára terjeszkedik, külön kiemelve Ukrajnát. Mégis azt sürgette, hogy a viták rendezése a nemzetközi jog alapján, párbeszéd útján történjen. Ezzel szemben a 2020-as dokumentum már keményen fogalmazott.
Jól lesz figyelni Szlovákia fegyverkezésére: teljesen átalakítják a hadiipart – ezt a stratégiát követi Fico
Északi szomszédunknál a védelempolitika már nem csupán katonai kérdés. Szlovákia a NATO-kompatibilitás megteremtését a hazai hadiipar újjászervezésével köti össze: a fegyverek lecserélését gyártási és összeszerelési kapacitásbővítés kíséri, miközben a dezinformáció elleni védelem és a kritikus infrastruktúrák biztonsága is stratégiai szerepet kap.
A legsúlyosabb fenyegetést az Oroszországi Föderáció katonai ereje és neorevizionista politikája jelenti – írja a tanulmány. A stratégia szerint Moszkva a Balti-tenger térségében és Kalinyingrádban fejlesztette támadó erejét, NATO-tagállamokkal számoló hadgyakorlatokat tart, és nukleáris fegyverek bevetésével is kalkulál. Mindezt kiegészíti a hibrid hadviselés: dezinformáció, kiberfenyegetések, a kisebbségi jogok kikezdése, valamint energiapolitikai nyomásgyakorlás, amelynek egyik legszembetűnőbb eleme a gázfüggőség kihasználása volt – akár az Északi Áramlat 2. vezetékén keresztül.
Rekordkiadások: Varsó lesz a NATO legnagyobb védelmi költője?
A 2020-as stratégia célként rögzítette, hogy Lengyelország védelmi kiadásai 2024-re meghaladják a NATO-irányelv szerinti 2,5 százalékot. Ez meg is valósult: Varsó korábban is a szövetség „éltanulói” közé tartozott, de a kiadások gyorsuló ütemben nőttek.
Az orosz agresszió 2014-es kezdete után a lengyel költségvetés már 2015-ben és 2016-ban reagált, de a háború 2022-es kirobbanása után új sebességbe kapcsolt.
- 2023-ban a honvédelmi kiadások a GDP 3,26 százalékát tették ki.
- 2024-ben ez 4,12 százalékra nőtt.
- A 2025-re tervezett arány 4,7 százalék.
A hosszú távú cél még magasabb: a védelmi kiadások tartósan 5 százalék körül maradnának. Ez GDP-arányosan a NATO teljes mezőnyében a legmagasabb lenne.
Ezek a kiadások 2024-ben közel harmincöt milliárd dollárt jelentettek, ami több mint a háromszorosa a tíz évvel korábbinak. A NATO-országok közül ezzel Lengyelország az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország után az ötödik legnagyobb védelmi költségvetéssel rendelkezett. A NATO iránymutatása szerint a védelmi költségvetés legalább 20 százalékát új eszközök beszerzésére kell fordítani. Varsó már 2014-ben meghaladta ezt – akkor 18,84 százalék volt a ráfordítás –, és azóta minden évben felülmúlta a határt. A valódi áttörést 2022 hozta el: ettől kezdve a beszerzések a védelmi politika központi elemévé váltak.
Az orosz–ukrán háború nemcsak kikényszerítette Varsóból a gyors fegyverkezést, hanem új iparági lehetőségeket is teremtett. Lengyelország egyszerre szolgálja ki a hazai szükségleteket és építi fel a védelmi exportot, miközben a NATO keleti szárnyának egyik legmeghatározóbb katonai erejévé válik.
