Mindössze egy létszámcsökkentésben lévő napelemgyártó, egy végül Amerikában beruházó akkumulátorgyár és egy energiahiány miatt leállt zöldhidrogén-projekt képezi az Innovációs Alap eddigi eredményeit.
A lista szerény és igen rövid, ha nem sikerül ezen fordítani, akkor biztosan nem lehet elérni a nettó zéró kibocsátást az évszázad közepére.
Pedig az Innovációs Alap jelentőségét még a kutatók is elismerik:
Kötelező a sikerhez
– mondta Marcus Ferdinand, az oslói Veyt kutatócég analitikai igazgatója. Hozzátette, enélkül az új technológiák nem tudnak jelentős szerepet játszani a kibocsátáscsökkentésben, ami nélkül nem valószínű, hogy a blokk el tudja érni 2040-re a kibocsátásmentességet.
Nagy tervek voltak
Négy évvel ezelőtti indulása óta az alap több mint 6 milliárd eurót különített el a tiszta technológiák fejlesztésére, Európa legnagyobb szennyezőinek szén-dioxid-megkötésére, emellett a nagy energiatermelők, például a Shell és a német RWE hidrogén előállítására irányuló erőfeszítéseik támogatására.
Persze a napelemgyártók támogatása is kiemelt feladat volt: a Bloomberg elemzése szerint
750 millió eurót utaltak át olyan üzemeknek, amelyek azóta felhagytak a gyártással, és elbocsátották alkalmazottaikat is.
A helyzet miatt nincs kétségbeesve Kurt Vandenberghe, az Európai Bizottság éghajlati főigazgatója, ugyanis szerinte lehetett tudni, hogy egyes projektek nem fognak működni, a kockázat nagy, de a piac önmagában kitermeli majd az igazán hasznos befektetéseket, a sikertelen fejlesztések pedig nem jelentenek pénzkidobást. Hozzátette azt is, hogy a kifizetések szakaszosan történnek, így a nem megvalósuló beruházások nem is kapják meg az összeg nagy részét.
De ki tömi pénzzel?
Az Innovációs Alap a leginkább szennyező szennyező iparágakból szedi be milliárdjait, és elvben ezekbe a szektorokba forgatja is vissza, ugyanis ezen területeket fejleszti-zöldíti. Közben Brüsszel egyre szigorítja a környezetvédelmi normáit, egyre több cégnek kell fizetnie, miután túllépi a kibocsátási plafont.
A gyakorlat kevésbé szép
Az eddigi legnagyobb támogatások között szerepelt 200 millió euró, amelyet a svájci Meyer Burger Technology AG napelemgyártó cégnek utaltak, új gyártóbázisának építésére. A cég azonban beruházások helyett azt jelentette be, hogy bezárja egyik németországi üzemét, és a gyártást az Egyesült Államokba telepíti át.
Egy másik napelemgyártó, a svéd Midsummer 30 millió eurót kapott, hogy felépítse a lényegében napelemmel integrált háztetőlemez-gyártó üzemét. Ehelyett a társaság tavaly elkezdte elbocsátani alkalmazottainak felét, költségcsökkentésre hivatkozva, ugyanis több mint 200 millió koronás veszteségről jelentett. Persze a társaság magyar származású kommunikációs vezetője megmagyarázta a lépést. Karaszi Péter szerint a létszámcsökkentésre azért van szükség, hogy a társaság versenyképesebb legyen az olcsó importtal szemben.
A zöldhidrogén a fő gond
Akár a földgáz klímabarát alternatívája is lehetne az úgynevezett zöldhidrogén égetése.
Ezt az alap vezetői tudták, és bőven költöttek ilyen projektekre is – többségében azonban sajnos kidobott pénznek bizonyultak az erre a célra elutalt eurók. Ugyan a technológia igen jól cseng, de egyelőre mégsem tűnik gazdaságosan megvalósíthatónak. A zöldhidrogén ugyanis sokkal drágább, mint a manapság általánosan használt, földgázzal előállított fajta. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban megugró villamosenergia-árak és a megdráguló finanszírozás tovább nehezítik a projektek megtérülését.
Jelenleg egyszerűen túl drága
– foglalta össze a lényeget Dyonne Rietveld, a holland Uniper ügyvezető igazgatója. Hosszas számolás és piacelemzés után az Uniper egyszerűen visszautalta a kapott támogatást az alapnak.
Vannak azért, akik nem adták fel a zöldhidrogén-projektet. A német Iqony GmbH energiavállalat 49 millió eurót kapott egy olyan létesítmény felépítésére Düsseldorf közelében, amely az északi-tengeri szélerőműből származó villamos energia segítségével állítana elő zöldhidrogént. Ez is csak terv egyelőre, és a gondok már tornyosulnak a cég előtt. A legnyilvánvalóbb az, hogy a szélerőművek nem kötnek szerződést a céggel, ugyanis Németországban kevés új kapacitást állítottak üzembe.
Fény az alagút végén
Üdítő kivétel egy norvégiai projekt, amely az ausztrál Fortescue Ltd. bányászati óriáshoz köthető. A beruházás lényege, hogy hidrogént állítanának elő a norvég vízerőművek energiájának felhasználásával, abból ammóniát készítenének, amelyet a hajózás használna fel üzemanyagként. Thor Magnus Rovik, a Fortescue országmenedzsere szerint jó úton haladnak a jövő évi végső döntés meghozatala felé.
Összességében látható tehát, hogy – bármekkora szükség lenne is rájuk – még a nemrég átélt ellenére és központi támogatások segítségével sem megvalósítható számtalan zöldprojekt, ami előrevetíti, hogy nem lesz zökkenőmentes a teljes kibocsátássemlegesség elérése Európa számára.
